 |
| Szepesi János fafaragó népi iparművész alkotásai |
Kokárdák készültek ébenből, puszpángból - gondos szeretettel, s mára mind gazdára lelt. Kicsik és nagyok szívünk fölé ma IS kitűzzük nemzetünk csodás jelképeit. Unoka, barát, gyermek - március idusán magán viseli nemzeti színeit - piros-fehér-zöld, ez a magyar föld!
Szabadság! Tisztelet! Emlékezet!
A verset, melyet Petőfi írt - tegnap, ünnepi készülődés közben 2.L és 3.L unokáimmal együtt mondtuk el...
"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
2026 március 15.
Tépett zászlónk egy éven át szolgált hóban, fagyban, esőben, napsütésben, s szélben, hamarosan helyet cserél, s a korai napsütésre az új lobogó hamarosan friss színekkel felel.
Nekem csak hagyomanyos kokardaim vannak, de azokbol sok!
VálaszTörlésA kepek tetszenek, az elsön ahogy a Nap fenye kicsit atsüt a zaszlon. A masodik pedig termeszetesen azert, mert ott allsz a karjaidban az egyik unokaddal a lobogo mellett.
Szepen ünnepeltetek!