Ölelkezés

Mézben mártottad
ajkad

szemem vele halkan betakartad

végig kószáltál testemen

megpihentél

majd
új táncba kezdtél velem

forogtunk
szálltunk lankadatlan

szívünk ölelkezett a magasban

felrepítettél az égbe
ahogy

testem nem vágyta
nem remélte

majd
összebújtunk fáradt csendesen

eltűnt az árnyék arcodról kedvesem

átkaroltál
besütött a nap

lelkem tükrében újra láttalak

búcsúzásnál összemosódott a könny

tíz ezer napból egy volt az öröm.