Oldalak

2010. december 4., szombat

Még mindig



Még mindig
látom
arcodat
a
 belső
hatalmas
vetítővásznon
minden dal
minden
félre csúszott
szólam
rólad szól
neked kiált
azt zokogja
hol van?

Nem szerelem
már
és
nem utolsó vérig

szürkére kopott
falak között
keresem
a régi
régi
régit.

A dal
szívemben
most is
ott remeg
és
ott remeg
a
tőled kapott
dédelgetett
mámor
hogy mennyire szerettél

egy ős sikoly
gyötör
fázom
minden
megdermedt sejtemnek hiányzol.

Elküldtél
el
és
én is
életemből
fagyos homályba
örökre
száműztetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése