Tegnap

Tegnap még est előtt

kinéztem

a

szürkülő ablakon

Dunánkat habos ködfelhő fedezte

tejszínhab felhő az alkonyon

bámultam csak csodára éhesen

már minden furcsán

és

édesen nyugodni készült

csendesen

tegnap

tudod

amikor kinéztem

arra a bizonyos

tejszín felhőre láttam

édes varázslat volt

mint csókod íze a számban

megigézett a ritka pillanat

ég

és

föld

csupa ragyogás

csak a Duna hömpölygött

csendesen

gomolygó köd leple alatt

puha volt

csoda fehér

álltam

némán

moccanás nélkül

méz

hab

harang

bűvölet

kora téli

délutáni fények

émelyítően

nehéz ízek

édes

illatok

mért látom még mindig

a Te szemeddel

a

télben

tavaszt játszó

szikrázó fényben fázó

ártatlan alkonyatot?