Finoman
lágyan
érett barack íze omlik szét a számban
őszi
jaj
még a szó is szívembe mar
vénül a nyár
vállamra ezüstös szál tapad
lábam elé hulló levél
valami véget ér
karcol a csend és nincsenek pontos szavak
a
nyár könnyedén kacag
de
elfut majd egy törékeny pillanat alatt
tüze ma éget
perzsel
keringő fényjelek
létszerelemmel töltik meg szívemet
csábít
csalogat és hitet
nem lesz még itt vége semminek
ugyanaz a tűz
ugyanaz a hév
izzítja fel a régi szenvedélyt
tévedés a keringőző levél
reccsenő gallyak
árvuló ágak
földre simuló szirmok
tépett virágok fásult illata
hamis
ne higgy nekik
gyönyörűséget tartogat a ma
tomboló nyár
életes csoda
de
érkezik egy sóhajas rövid üzenet
alig bogozom ki a betűket
szeretlek
emléket és könnyeket rejtenék
sírni minek
semmit sem segít
vénülő nyárban hiába fürkészem
az
élet titkait
eltévedt remény
felhő gyűrődik az ég peremén
esőcsepp hull
szikkadt földre
szomjas világra
gyengéden simít
türelmesen
mossa
mossa
sóvárgó óvatlan könnyeim.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése