Az óra éjfél felé jár
égzengést hallgatok
fejem fölött szikrázó villámok
csattan és dörög
eső ömlik
harsányan zuhog
talán a nyár egyetlen nap alatt elfutott
hamisan kezdődött már a reggel
kertem megtelt
édeskés kesernyés füstös lázadó meleggel
fémes illatú rejtett üzenettel
pókháló feszült az ágon
csipke függöny szárazra aszalódott fákon
selymes bimbók
virágok
későn éledő bokrok
darázs zúgott bele a csendbe
gerle csapat röppent a tágas végtelenbe
éhes fecskék és sirályok keringtek
a
folyón semmi változás nem látszott
épp olyan kékes és fényes akár az éden
hajó fehér teste villant a messzeségben
perzseltek vakítottak az égi sugarak
mégis úgy éreztem tőrbe csal és meglop a tolvaj pillanat
tornyokat építő fellegek között felsóhajtott gyengülve a nap
vége
ennyivel érd be
rögvest
tékozló őszi szél futott végig a tágas partokon
bolondos kedvvel cibálta
tépte a színes szirmokat
rozsdás levél kupac gyűlt a vén hársak alatt
hiába reméltem
hiába szóltam
Uram ne vedd el ilyen gyorsan
hagyj időt
kérlek
adj nekünk még egy kis nyarat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése