Könyörület...

 

Korom füst és pocsolya

vészvágányon

zakatoló életvagonok sora

zokog a csend

vállamon gonosz táncot járnak 

kíméletlen kések

adj új fényt uram

hogy a ködfoltos ablakon át

lássak is ne csak semmibe nézzek

 

és

ím

a

könyörülő

reggel

fűszálon

briliáns

szikrázó

kis cseppekkel

fagytól gyötört

dermedő virágok

fekete fák

bóbiskoló ágai közt

egészen a folyóig látok.