RÉS

 

RÉS

 

 Rabság

kísértés vagy bánat

hátat fordíthatsz e megzakkant világnak?!

Toporgok az ócska fedélzeten

hideg a korlát

didereg a kezem

gyalulatlan deszka talpam alatt élesen nyikorog

befelé nézek dacosan

mit bánom az örvényt mely köröttem kavarog

de

valami furcsa hang megtöri a csendet

vadludak húznak dél felé 

egyikük leválik s körbe száll

elveszett társakat kereshet

a

kormoránok fekete seregének

hevenyészett V-jét is látom

vadkacsa bukdácsol távoli kőhányáson.

Ég és föld közötti résen

sugár hasít 

felhők közti őrült messzeségben

a

nap visszaküldött kegyelem aranya

arcomat súrolja - nekem üzen a ma.

Alattam kavarognak a habok

nyílik a szív

súlyok mint a pelyhek

engedem hogy sodorják 

csodává lett percek

szépség szerelemmel 

töltekező világ

felmutatja alkonyi reménység pompás áldozatát.