A legkisebb most először - odafelé még ölembe bújt, nyakamba fúrta fejét, nem ismerve a "terepet". Vadkacsák és kormoránok, magasban repülő sirály, lenge zöld selyembe öltözködő füzek. És a lényeg a túlparti csacsik meglátogatása. A Révház udvarára bebocsátást nyertünk, vittünk száraz kenyeret, s a kislányok tisztes távolságból figyelték, míg mamájuk lovat etet. Második L-ről kiderült, hogy fél a tyúkoktól, középső el mindent figyelt. Kicsink pedig meglehetősen távolságtartóan viselkedett az udvari népséggel. Néhány lépéssel arrébb búcsúzó hóvirágok, kis csillagvirágok között figyeltük a tavaszi életjeleket. Nap ragyogás, kifli majszolás és minden jó kísérte lépteinket. Kivéve 3.L kisasszonyét, aki olykor megtorpant, kijelentve - nem megyek, nem sétálok. Némi győzködés következett, majd ölben cipelés, derekam emlékszik ma is erre. Utána ismét séta, ismét megtorpanás, ismét új cél kitűzése. Szenderek röpködtek, ibolya illatozott, madár rikoltott. Hamar eltelt az idő, s a következő fordulóval haza is tértünk. Megannyi látnivaló volt. ÉS TAVASZ - és szeretet.
A képed az odabújóssal, vonzza a szemem, ragaszkodós és szeretettel teli fotó. A többivel is követni tudom az eseményeket, melyekről írtál, és megint nagyon jól.
VálaszTörlés