Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. március 22., vasárnap

SZÍVGYAKORLAT



Levél egy blogtársnak...

"Akárhányszor betérek hozzád mindig találok egy-egy szót, amit magamhoz ragadok... mintha kincskereső lenék szavak, mondatok tengerében... Ma vers lesz belőle, vagy egy kis prózai csepp... 
A reggelről pedig állíthatom, hogy az enyém a legszebb. Nagyon korán ébredek, négy körül, igyekszem visszapréselni magamat a csendek világába. Hol sikerül, hol nem, ma egy esti, magamra kényszerített soproni közvetítés 2 töredéke motoszkál bennem, máskor család, közélet, egyebek... A lényeges, ami minden napomat kiszínezi a látvány. Földig ér itt minden üveg ajtó és ablak - kilátással a Dunára. Ma halvány rózsapír az égen és szél tépte zászló, ablak alatt a pénteken kitakarított kerti "tó", itt is, ott is nárciszok kies rendszertelenségben. Korán van... a szomszéd macska még nem vonult át a "téren", a mi Cilink sem nyávog be hozzám, madarak csendben, egy ott felejtett ásó a a zöld növénytengerben. Kávé - hosszú, méz és tejszín, 2 db csempészett keksz - mióta nincs Albert, azóta keksszel tömött hátizsákkal indulok haza Malmöből... Kifelé túró-rudik a szöszkék nagy örömére, hazafelé jóféle kávéhoz való.
Csend, alszik a ház, a mára elkészített ennivalók a hűtőben pihennek, a készítendők várják, hogy eljöjjön idejük.. unokás nap vár rám. Korai kelés haszna - írok, olvasok, és figyelem a tájat. Most már látom, ahogy a nap korongja átvöröslik a túlpart sötét ágai alatt, lassan emelkedve. Vízre hullanak az első sugarak, libben a fűz friss, zöld selyme a kert alatt. Az elcsent szóból szöveg lesz, majd el is hozom, míg írok megtörik a csend, balkáni gerlék turbékolnak, cinkék érkeznek, és a fák között felemelkedik a nap."
 
Szívgyakorlat - szeretni és...
 



Szeretni és szeretve lenni
porfoltos ablakon át világot meglesni
ébredni
látni​
kifutni
vágyni
koptatni tegnap rút hangjait
s
remélni
csodás napunk lesz nekünk ma is 
ITT.
Távol vagy sohasem látod
 mesebeli megálmodott világot.
Ahogy
a
mester kegyelme árad
tűnnek a kóborló fekete árnyak
friss
lenge szél
belém kap
s
súgja
meleg kendőt vegyél 
takarja vállad
míg kilépve nézed a folyót
mely
hol apad hol árad.
 
Borzongó sárga színpamacsok
nárcisz szirma remeg
domb aljában idegen
csavargó macska andalog.

Éled a lét
ritmusa felkavarja szívem halk ütemét
gondolatban máris táncolok
nap
fény
létszerelem
komor sötétségből ébredni
csodákat látni 
szívgyakorlat- hála  
isteni ajándék. 
 

 
 



 


3 megjegyzés:

  1. Azt a " szívgyakorlatos" blogot én is nagyon szeretem. :)
    Tudom már, hogy te korán kelsz, és élvezheted így a reggeleidet. Én későn, de későn is fekszem le. Csak így alszom eleget. Az "eleget" szó a jó rá, mert több kellene nekem, de mégsem teszem. Az én bajom!
    Nem tudhatom, hogy milyen két soproni töredék motoszkált benned. Este bennem is egy soproni esemény motoszkált, a Facebookot böngésztem róla, és volt is mit!
    A képeid szépek, mint mindig, a vers is és a mondataid is. Járok is ide hozzád rendszeresen.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos belehallgattam a "nagyívű" beszédbe, melyből áradtak a primitív szavak. Egy olyan szép és nagy múltú városban, mint Sopron - elképesztő. A metakommunikáció megérne egy hosszabb dolgozatot. Percig sem figyelt az általa ajánlott jelölt mondataira... S ahogy azt a szegény, színpadra felvitt kisfiút eltakarta, könyöke a gyermek arca előtt... Szánalmas volt.

      Törlés
  2. Köszönöm! Nagyon szép! 💛🌱

    VálaszTörlés