Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. július 25., kedd

Boldogság tabletta...


Kicsi
és
kerek
tenyeredben el is rejtheted
s
ha
rád borul az este
valósággal keveredve oldódik szét
szájpadlásodon
a
nappal
fájdalma semmivé lesz
már nincs közöd keserűséghez
kicsi
és
kerek
gyöngyház
emlékeket
zársz
szemhéjad alá
boldogság tabletta az álom
utak
vezetnek át
száz
ezer
áthatolhatatlan
határon
nincs
akadály
tiéd
a
pálya
vár
rád
a
vágyak
elevennek tűnő egyszeri varázsa
mintha
érintenél
bőrömhöz ér a tested
csókjaid
kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek
rózsa
szín
és
mámor
görcsösön szorított
szerelmed újra lángol

nehezen
ébredsz
fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

2017. július 23., vasárnap

Megállt az idő


Rózsák
vihar előtti lágy buggyanásban
szirmaik között
kicsike bogár
van
 
mit sem sejtő
álmot
álmod
visszatért
régi
virágporos mesékbe burkolódzott
gyönyörű
világhoz


selymes hajnali illat
takarja tegnapi gubancos titkainkat

az
égen
fémes rezgés indul
pirulós szélű fellegek
villám hasít
magadat látod
mindenütt
fényeres
hatalmasak kérdőjelek
 
 
terheink csak rakódnak
minden szakadni kész
fűrészes fogú
bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán
álmosan
koptatott szavak

hulló
virág
kelyhében
könnycseppnyi harmat
elárvult
pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül
világossá mosni a reggel
valamennyi
fekete
fellegét.

2017. július 15., szombat

Nyarak nélküled...



Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a
tiéd

karomra vetülő fények
árnyak
is
rólad ejtenek szót
sután

álmokat törölni nem lehet
mozaikokra hullanak
közöttük elveszek


hegy
tenger
folyó
bőröm alá fodrozódó emlék
oltalmazó

hajszálad
benne
a
fény

tekinteted
benne
a
kék

hangodban
lapuló
bánat
játékszomj
áradó  alázat


közös utaink mindenhol újra rám találnak.
(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

2017. július 12., szerda

Tenger...... egy




Akár
az
álom
kék tündöklés
hatalmasra feszített vetítővásznon

bent
is
kint
is
minden borul

létcsónakunk
sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő
kopott
fehéres
evezőlapát

ölelem
a
nyár
legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra
csorognak a cseppek
világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos
ringató habok
hatalmas hold
tengernyi csillagok
fájdalomba hajló
félédes
nappalok.

2017. július 1., szombat

Számított utak helyett...


Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap

lombok
dombok

vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol


selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona

sem
árnyék
se
bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris
és
felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók
kavicsok
homok


múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.

2017. június 26., hétfő

Nézd

 
Nézd
a
reggelt
párás
fellegekkel
viselős
az
ég

zöld
zöld
zöld
burjánzás
takarja
fáradt barnaság tegnapi foltjait

éled
ébred
dalol
fekete rigó trillázik valahol
nézd
a
reggel
feszített vásznán megannyi szín
szemed
megakad
omló
bomló
frissen mosott patyolat fényein.

2017. június 24., szombat

Nyári rajz...


Nyári rajz
lehet egyszerű firka
frissen simított fehér papírra
hulló
fények
árnyékpöttyös vidékek
vízcseppek ritkán oldják
szétégett dombhajlatok kopár színét
tágas az ég
forró pászmákban tűzcifra szél
borzol bele a tájba
árokparton
mellmagas fű sápadt simulása


esőre váró
sorvadó
zajt ütő kukoricatábla
kókadt napraforgók égbe sem néznek
tányérjuk sincs még szegénykéknek


eltévedt
cseppek
bolyongva tikkadt utat keresnek
barna folt terjed
tompuló zöld palettába
fáradt földszínek keverednek


hervadó virághad
szirmai
szomjoltó vízsugárra vágynak

szám szélén

hajnali kószálásom nyoma
szendergő málnaszemek
selyem pirosa

körmöm hegyén boldog fény villan
 forró nyarunk fullasztó illata
tovaillan...

2017. június 7., szerda

Kicsit

 
Kicsit
neked
kicsit
magamnak
magányunknak
zöld őrületbe hajló reggelen
folyónak
melyen minden fény
csuda
rejtelem
elmondtam neked ezerszer
meg
százszor
elveszek
ha
hangod nem varázsol
szavaid nélkül árva vagyok
elesett
sírok
sebes térdű védtelen
maszatos
gyerek
könny bukdácsol
hajnali fényeken


magamnak
kezemre ragadó nedvek
rubinból kifoszló cseresznyemag
fenséges mákonya
ajkamhoz tapadó íz
csókjaid nyoma
kicsit magamnak
kicsit meg neked
súgom
bőrömre ma is pirossal
pecsételtelek.

2017. június 3., szombat

Margaréta peremén - júniusi vers



Selymet sző a hajnal
pirossal
arannyal
lengén veti szememre a fátylat

margaréta peremén
ártatlan
kábul bogárka szendereg
illatfelhő
ablakomig árad

Duna vizében
éledő június magát cicomázza
minden
máz
apró fényjel
hírhozó
elmúlott az éjjel

topáz kékje dereng az égen
túlparti fák vízre hajlanak
engedelmesen
szerényen

részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben
hangod
édesítő
ritmusára
vágytam
rám feszülő szigorú magányban


cifrán szóló madárnóta zökkent
 
nyári
játék

szerelmes feketerigó magasba röppen
rubin gyümölcsöt csippentett
csőrén csillanó nedvek


/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/


minden perc ajándék

füttyjel hasítja csendfalunkat szét
józanodok
harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem
bolond
sebekre
gyógyír
párnámra teszem

nyújtózó békében kezdődik a nap
árnyék szűkül
fénypettyes bokraim alatt.

2017. május 19., péntek

Jó kérdés...

Lencikém van itthon babaolajotok?
Léna: Mama milyen olaj? Babaolaj vagy nagymamaolaj?


ps:

Nem jó megöregedni Léna, mert nem jó a szemem, csak az benne a jó, hogy ilyen aranyos unokáim lehetnek.
Lenci rámutat a "nem látott" helyekre - Itt is egy szöszmösz, ott is egy szöszmösz. (szőrszálak a térdemen )