Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. február 19., hétfő

Őszinte szavakkal....

Kihagyhatatlan
 https://www.youtube.com/watch?v=WmO6n0-TnAw

László Károly....

 "Pécs, Auschwitz, Basel, New York: a neves műgyűjtő fordulatos életének főbb állomásai. Volt túlélő, pszichoanalitikus, író, lapkiadó, a (főként) modern magyar művészt elkötelezett gyűjtője, fiatal képzőművészek mecénása – de mindenekelőtt az életét tudatosan, kritikus tekintettel megélő világpolgár, aki azonban kötődését szülőföldjéhez mégsem vesztette el"

Zsidóság, élet és halál.

2018. február 17., szombat

Temesi Éva emlékére...

Ceruzarajz arannyal...

Fénypászmák
életrepedések
sugarukban idézem arcod
szürke
hajnalon

változó
fények
kihunyó élet

gonoszul fosztottak ki az évek
riadt madárka rebbenéssel
elmúlásod kínjait viselted
sárgult verses papírlapok
kezedben billegtek
széjjel peregtek
nem sirattad már a tegnapot

múltad
jelened
immár
elfogyott

kicsinyre gyűrődött testedet
míg
átöleltem
hangod tétován ringatott

emlékem lettél
vékonyra hegyezett ceruzával
satírozok köréd arany álmot
elaltatott a decemberi szél

szemeidben magamat látom

fázósan szorosra fogom
borzongató széltől
meg nem óvó télikabátot.




2018. február 11., vasárnap

Meggondolatlanul....



Pára száll a víz fölé
köd bóbiták
pamacsok
szürke
reggel
haldokló hóvirágszirmok földre simuló szára
méregzöld vonalat fest
a
semmi
világába

mindig
ez
a
korai
ébredés
és
mindig
a
vágyak


palettát készítek
magányom homályos világának
festék
ecset
nincs sehol
homlokom mögött száz ábránd lohol

cinóberek
indiai sárga
rezeda
dobban
szívembe
és
ragyog

kékekkel
összekeveredő
hajnalokra vágyom
partunk szegélye zöld tűzre váltson
sírva
zokogva
hajoljon lejjebb a fűzfa lombja

vajúdás

újjászülető roskadozó pompa
hulljon tavaszi kitárt ablakomba

a
föld letépve kopott rongyait
fürgén takarja el pőre hajlatai
szemérmes
friss
rügyekből
levél szülessék
s
az
égen
ömöljön
ömöljön
széjjel
gátlástalan
azúrszínű festék.

2018. február 4., vasárnap

Minden a miénk...


Lencizős:

A sapinak az a lényege, hogy a hajat összeborzíccsa!!!


Lenci tud valamit...

Lenci valami szépet rajzolt, s nem találta, hát kimegy a konyhába anyjától kérdezi hol lehet...
Anya - Vegyél fel zoknit, hideg van...
Lenci - Alkotványt akarok, nem a zoknit!!!

2018. január 31., szerda

Tavasz felé....



Titkos szavakkal várlak
vakvágányon veszteglő vonatok zaja
hangom nem nyomhatja el
szükség van erőre
ki tudja az időt amíg megérkezel
hány
magányos ébredés
éjszaka felkapcsolt lámpa
tart fogva
álmodásunk kapuját elállva
győzni fogunk
itt vannak a jelek
a
tavasz
egy
éjszakára hozzám érkezett
csendesen ahogyan illik
rám szólt
nézd porcelánfehér virágod hogyan nyílik
törték jegek
zúzták szelek
hó dermesztette kelyheibe kapaszkodott a tél
láthatod
dacolva mégis él
így
őrizd
magad
parányira zsugorodott lángod
hajnalokon megtalálod
tavaszod senki sem rabolhatja el
lassan
éled
sóhaja friss
szétszórja hamarosan pasztellszín játékait
ágak hegyére akadó selymek
szélbe feszülnek
zúgó hegyi patakok duzzasztják folyók tarajos hullámait

gömbölyű kacajban fuldokló lenge szellők
tépik kabátod gombjait
mellkasodból új szavak fakadnak
bolondos vágy testedben szétszalad
arcodat simítják napcsókos tavaszi sugarak.

2018. január 30., kedd

Szélben ébredő reggelen...




Ugyan nem reggel, de hatalmas a szél....


Dübörög

dobol

széttép

kaszabol

lesepri a felhős eget

szárít átázott földeket

nincs vége a remegésnek

neki szalad falnak

résnek

fényseprűvel homályt cibál

virágszirmot leráncigál

közben fenn vörösből kékre nyíló egek

könnyed kedvvel

tavaszi színnel festenek



komor kéményből még füst szalad s szétterül a keserű szag



szembe széllel dacolva

sirály

igyekszik magasra

s

a

Duna

hatalmas ezüst tálca

madár röptét  megcsodálja

zúg

zeng

a

világ

hajladoznak az orgonák

hóvirág hogy a próbát kiállja

kacér selymében hajlong
most nem nevet incselkedőn

rügyeit türelemre intő vén cseresznyefára.

2018. január 23., kedd

Mesék


Karcolatlan a csend
éjszaka
lent és odafent

szikrázó csillagok sora
világít
s
a
sarki lámpa fényostora
csap
végig
túl az úton egészen a kerítésig

semmi nesz
kéretlen gondolatok lesben állnak
boncolgatod képeit e sötét éjszakának
lépsz
előre és hátra
útmutatásra várva
késnek az égi jelek
talán rosszul keresheted

hagyd el a világ valóságait
elvakít 

holnapok sejtelme párnádhoz idomít
füleled a csend titkait
hidegben húzod feljebb takaródat
 szelíd álomra vágyva
magadban mormolsz régi meséket
némán terülő ének
 hódolat az égnek
ringat
karol
szárnyat növeszt benned
az
álom
valahol
pazarló éji csodák várnak

hajszálad kezedre hull
túljutsz minden kínon ostobán meghúzott határon
arcodra nyugalom tengerében kisimul.

2018. január 22., hétfő

Télben....


Hallgat a reggel
süket a nap
parányi pír a felhők alatt
moccanatlan tájban
madárléptek
jégfoltos világban

hó esett tegnap és kicsalt
csizmám
átázott
sálam kevés
kabátomban szél volt a bélelés

átfázva jártam az erdőt
életnek alig volt nyoma
fák halomban
sorsuk eldőlt
nem köszöntenek már tavaszt
soha

dermedt kezem ha haza érkezem a tűz fölött megmelengetem

megjöttem de nincs ki a forró teát findzsában nyújtsa
dorgáljon míg ruhámat
szárítja

guggolok 
és
kályhába rakom
összegyűrt bánatom
felcsapó lángok fénye falra tapad

idézi eltűnt arcodat

egy percre hadd legyek gyerek
égi utakról néz le rám
míg tüzet szítok

az
anyám.







 Ercsi, Kis-Duna táli képekben.

2018. január 21., vasárnap

Hóesésben...



Esik

fehér fergeteg
cukrot szitál
ferdén
puhán
havas lesz majd cipőm ruhám

minden szín egybe olvad

hóvirágom szirma fehérbe folyhat

lábnyomok még nincsenek
arasznyi hóban lépkedhetek

egyszerű játék
ritkán kapott gyermeki ajándék

valami
hatalmas
radír
szívhez maszatolja a reggelt
nem siettet semmi
éppen ez kell
ez
a
csend
ez
a
lágy
gyönyörűség

lefesteném neked
fehér

miként

ez
a
papírdarab
nincs rajta
pír
sem

árnyak
hópihék
ölelik át a fákat

szigorú vonalakban
ágak nyújtózkodnak a magasban

egyszerre megtörik a varázslat
kormorán pár
koromfeketén száll a mesebeli tájba
és
magasban
köröz
röptük
ébredésre ösztönöz.


Ölelős vers...


Szabadnapot venne ki az élet
hallgatna vulkános szívlüktetést
ölelések
finom bársonyos neszét
tegnap és holnap
elfeledést

nincsenek papírlapok
tervek
egymásra rakódott terhek
levetkőződtek
 gondok és ingek
székre kerülnek
sorban
csalfa a csend
ringat
mélyebbre vési titkainkat

bánat
sincs
könnyek
alig
csak valami könnyű pára
rakódik ujjam domborulatára

nem várva alkonyatot
párnába süpped arcod
elúsznak hétköznapi harcok
válladat tartom
tenyerem alatt kisimul hátad
arcom bőrödbe fúl
ringató álomba hulló percek
feledni jövőt és múltat
elhagyni
életsatunkat

testet olvasztó csókkal
átmelegedett lélektakaróval
múlik a nap
míg ölelsz
szorítasz
ki tudja idők várnak

nincsenek szavak
azonos mozdulat sejteti mi sajog belül
mosolyod még arcomra esik
szitáló sötét veszi át szívünk zugának fényeit
 
sóhajjal hálálod elfutó mánk törékeny kincseit..