Begyújtottam tegnap estefelé. Lehet, hogy csak a szívem fázott, lehet a színes lángok parádéjára vágytam, ahogy felzabálják a kályhabendőbe tömött sok-sok papírt. Frissen tisztítva várja a masina a megterhelést, tegnap csupán előjáték volt. Előjáték, mely finoman kényeztette lábaimat, míg bokámon felfelé kúszott a heves lobogás melege, s a tűz színeit csodáltam - még egy pillantást vetettem a nyárra. És gondolatban átválogattam a képeket, nagy örömömre valahogy a felhőbe töltést is megoldottam, így a blogra kerülhet a negyedik porció. (Hogy ne legyen mindig, minden tökéletes - ügyetlenül belebabráltam valami másba a telefonomon, így míg rá nem jövök a megoldásra egy darabig "vízjeles" képeket produkál szegényke...)
Jöjjenek hát a képek és az emlékek!
Balatoni vitorlázás... soha eddig így nem voltunk együtt!
Kilátókból bámészkodás.
Csobbanás.
Lepkék, szőlők, illatok, ízek és mindenféle törékeny szépségek... összevisszasága.
Isten veled nyár...!
Remélem jövőre újra találkozunk. És lesznek tavak, kilátók, völgyek és hegyek... És lesz tenger, szikla, barát, jó bor, koccintás, ölelkezés, öröm és sok-sok nevetés! S a bánat addig is tartózkodik attól, hogy lábát túl sokszor betegye életünkbe!
