Boldogság tabletta...

Kicsi

és

kerek

tenyeredben el is rejtheted

s

ha

rád borul az este

valósággal keveredve oldódik szét

szájpadlásodon

a

nappal

fájdalma semmivé lesz

már nincs közöd keserűséghez

kicsi

és

kerek

gyöngyház

emlékeket

zársz

szemhéjad alá

boldogság tabletta az álom

utak

vezetnek át

száz

ezer

áthatolhatatlan

határon

nincs

akadály

tiéd

a

pálya

vár

rád
a

vágyak

elevennek tűnő egyszeri varázsa

mintha

érintenél

bőrömhöz ér a tested

csókjaid

kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek

rózsa

szín

és

mámor

görcsösön szorított

szerelmed újra lángol

nehezen

ébredsz

fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

Megállt az idő

Rózsák

vihar előtti lágy buggyanásban

szirmaik között

kicsike bogár

van

 

mit sem sejtő

álmot

álmod

visszatért

régi

virágporos mesékbe burkolódzott

gyönyörű

világhoz

selymes hajnali illat

takarja tegnapi gubancos titkainkat

az

égen

fémes rezgés indul

pirulós szélű fellegek

villám hasít

magadat látod

mindenütt

fényeres

hatalmasak kérdőjelek

 

 

terheink csak rakódnak

minden szakadni kész

fűrészes fogú

bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán

álmosan

koptatott szavak

hulló

virág

kelyhében

könnycseppnyi harmat

elárvult

pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül

világossá mosni a reggel

valamennyi

fekete

fellegét.

Nyarak nélküled...

Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a

tiéd

karomra vetülő fények
árnyak

is

rólad ejtenek szót

sután

álmokat törölni nem lehet

mozaikokra hullanak

közöttük elveszek

hegy

tenger

folyó

bőröm alá fodrozódó emlék

oltalmazó

hajszálad

benne

a

fény

tekinteted

benne

a

kék

hangodban

lapuló

bánat

játékszomj

áradó  alázat

közös utaink mindenhol újra rám találnak.

(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

Tenger...... egy

Akár

az

álom

kék tündöklés

hatalmasra feszített vetítővásznon

bent

is

kint

is

minden borul

létcsónakunk

sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő

kopott

fehéres

evezőlapát

ölelem
a

nyár

legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra

csorognak a cseppek

világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos

ringató habok

hatalmas hold

tengernyi csillagok

fájdalomba hajló

félédes

nappalok.

Számított utak helyett...

Lehajolok

a

sűrű ágak elől

arcomba ér mégis minden levél

karomhoz

simuló ágak

ölelkezve várnak

hajamba virágszirom akad

pirulva félrenéz a nap

lombok

dombok

vízparti léptek

gondjaid

sehol

minden csepp titkokról

dalol

selymesen súgja ez itt a ma

bársony terítéken

kínálódó

életes korona

sem

árnyék

se

bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris

és

felsebez az emlék

itt voltál gyermek nemrég

ez
a
part hívott

ezek a vizek

fél évszázad tűnt

alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók

kavicsok

homok

múlt időkbe vezető

ismerős

idegen

lábnyomok.

Nézd

 

Nézd
a

reggelt

párás

fellegekkel

viselős

az

ég

zöld

zöld

zöld

burjánzás

takarja

fáradt barnaság tegnapi foltjait

éled

ébred

dalol

fekete rigó trillázik valahol

nézd

a

reggel

feszített vásznán megannyi szín

szemed

megakad

omló

bomló

frissen mosott patyolat fényein.

Nyári rajz...

Nyári rajz

lehet egyszerű firka

frissen simított fehér papírra

hulló

fények

árnyékpöttyös vidékek

vízcseppek ritkán oldják

szétégett dombhajlatok kopár színét

tágas az ég

forró pászmákban tűzcifra szél

borzol bele a tájba

árokparton

mellmagas fű sápadt simulása

esőre váró

sorvadó

zajt ütő kukoricatábla

kókadt napraforgók égbe sem néznek

tányérjuk sincs még szegénykéknek

eltévedt

cseppek

bolyongva tikkadt utat keresnek

barna folt terjed

tompuló zöld palettába

fáradt földszínek keverednek

hervadó virághad
szirmai
szomjoltó vízsugárra vágynak

szám szélén
hajnali kószálásom nyoma
szendergő málnaszemek
selyem pirosa

körmöm hegyén boldog fény villan

 forró nyarunk fullasztó illata

tovaillan...

Kicsit

 

Kicsit
neked

kicsit

magamnak

magányunknak

zöld őrületbe hajló reggelen

folyónak

melyen minden fény

csuda

rejtelem

elmondtam neked ezerszer

meg

százszor

elveszek

ha

hangod nem varázsol

szavaid nélkül árva vagyok

elesett

sírok

sebes térdű védtelen

maszatos

gyerek

könny bukdácsol

hajnali fényeken

magamnak

kezemre ragadó nedvek

rubinból kifoszló cseresznyemag
fenséges mákonya

ajkamhoz tapadó íz

csókjaid nyoma

kicsit magamnak

kicsit meg neked

súgom

bőrömre ma is pirossal

pecsételtelek.

Margaréta peremén - júniusi vers

Selymet sző a hajnal

pirossal

arannyal

lengén veti szememre a fátylat

margaréta peremén

ártatlan

kábul bogárka szendereg

illatfelhő

ablakomig árad

Duna vizében

éledő június magát cicomázza

minden

máz

apró fényjel

hírhozó

elmúlott az éjjel

topáz kékje dereng az égen

túlparti fák vízre hajlanak

engedelmesen

szerényen

részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben

hangod
édesítő

ritmusára

vágytam

rám feszülő szigorú magányban

cifrán szóló madárnóta zökkent

 

nyári

játék

szerelmes feketerigó magasba röppen

rubin gyümölcsöt csippentett

csőrén csillanó nedvek

/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/

minden perc ajándék

füttyjel hasítja csendfalunkat szét

józanodok

harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem

bolond

sebekre

gyógyír

párnámra teszem

nyújtózó békében kezdődik a nap

árnyék szűkül

fénypettyes bokraim alatt.

Jó kérdés...

Lencikém van itthon babaolajotok?
Léna: Mama milyen olaj? Babaolaj vagy nagymamaolaj?


ps:

Nem jó megöregedni Léna, mert nem jó a szemem, csak az benne a jó, hogy ilyen aranyos unokáim lehetnek.
Lenci rámutat a "nem látott" helyekre - Itt is egy szöszmösz, ott is egy szöszmösz. (szőrszálak a térdemen )