Jutalomfalatok

Bámulom álmos kis arcukat

borzos buksik

tévére tapadó tekintetek

távirányított mámor

ma

kibabrálok veletek

ki reggelizett már

senki

ki szeretne palacsintát enni

dőzsölni

reggeli

helyett

kapcsoljuk ki a tévét

és

az

elsőt

rögvest

meg is eheted

kakaó

lekvár

nutella

méz cseppen és cukor

maszat morzsák körmöd hegyén

mondd csak te mit iszol

kérsz még

megennél akár ötöt

a

forma egyben ki volt a meglökött

kinek drukkoltál

győzött

Hamilton

kikapott

Fettel

?

nyár van

a

nagykabátodat most inkább ne vedd fel
!

leesett

nem látom

gyere keresd

hányszor mondjam még hogy moss kezet

szem

száj

orr

fül

feje kerek

nahát milyen ügyesen rajzol ez a gyerek

ha

a

mérkőzésen

nyolc gól

született

ki kalapálta el alaposan az ellenfelet

melyik csillag ragyog

s

melyik

fekete

ennek a bogárkának mi lehet a neve

igyál

egyél

aludj el végre te gyerek

fejből meséljek vagy ezredjére
is
Finduszon jár az eszed
???????????

Unokavers... Lilinek, Simonnak és Lénának örök szeretettel... és hálával.

Változás

Bőrömön nyomot hagyó augusztusi téboly

vállamon

méz

karamell

csorog

tavak

tengerek

álmodozó
szédült rabja vagyok

hullámok

löknek

taszítanak

vízcseppek

itatnak

tanítanak

a

szomj mégis gyötör

boríts be s ringass életes gyönyör

minden képben benne van a remény

jó útra térek

nagy árat fizettem

balga

tegnapjaimért

sziklák

sivatagok

köztetek

araszolok

régi világok kínját elvetem

születnek új oázis napok

fényfürdő

árnyak

vihar után csendesült

hűsítő létcseppek

áldoznak

szélvészként tovairamodó
utolsó
nyárnak.

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat

hintáz

topáz cseppekben

perzselt
törékeny fűszálakon

nincs

hőség

még

nincs

láz

szétolvadó csendes irgalom

a

táj

ezüstös

tükör

hatalmas tálca

éledésre várva

fényes  létperem

kábultan méregetem

csak én meg a hajnal

játszadozom gyöngyszínű szavakkal

míg

tikkadt

bokrok

virágok

alatt

szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet

nyújtózkodó reggel

mennyire szeretlek

túl a parton

pirosban ébredő korong

tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy

madár

egy

kis fekete árva

röppen halkan a szomjas

vén cseresznyefaágra.

ÉJSZAKA

Cirpegők szédült hada
csillag sziporkás langy éjszaka

fények és zajok

mély

dohogású

hajó

húz maga után

fénypászmába részegült habot

vízszaggal telő lég

parti

lüktetés

szívemig dobol

már

elaludtál

te

is

valahol

magadhoz húztad testem

ezüst hajadba szerelemmorzsa akadt

hallod

álom felé úszva is a varázsos szavakat

reccsen az ágy

lázad a tested

ami fogva tartott

mély

sóhajjal útjára ereszted

hogy

zuhanj

szempillád hegyén még megremeg a vágy

magaddal  viszed

szerelmes

csókok

tegnapi

váratlan

illatát.

Nyár... ezerrel - anyám kertjében.

Nyár van ezerrel, azon kapom magam, hogy a te szemeddel

nézem és látom kertedben karcsú száron bókoló rózsaszín virágodat...

mint egy régi, lenge égi üzenet

lassan

már egy rohanó évtizede....

 nyár van ezerrel

szívem

és

kerted sóvárogja jelenlétedet.

Boldogság tabletta...

Kicsi

és

kerek

tenyeredben el is rejtheted

s

ha

rád borul az este

valósággal keveredve oldódik szét

szájpadlásodon

a

nappal

fájdalma semmivé lesz

már nincs közöd keserűséghez

kicsi

és

kerek

gyöngyház

emlékeket

zársz

szemhéjad alá

boldogság tabletta az álom

utak

vezetnek át

száz

ezer

áthatolhatatlan

határon

nincs

akadály

tiéd

a

pálya

vár

rád
a

vágyak

elevennek tűnő egyszeri varázsa

mintha

érintenél

bőrömhöz ér a tested

csókjaid

kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek

rózsa

szín

és

mámor

görcsösön szorított

szerelmed újra lángol

nehezen

ébredsz

fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

Megállt az idő

Rózsák

vihar előtti lágy buggyanásban

szirmaik között

kicsike bogár

van

 

mit sem sejtő

álmot

álmod

visszatért

régi

virágporos mesékbe burkolódzott

gyönyörű

világhoz

selymes hajnali illat

takarja tegnapi gubancos titkainkat

az

égen

fémes rezgés indul

pirulós szélű fellegek

villám hasít

magadat látod

mindenütt

fényeres

hatalmasak kérdőjelek

 

 

terheink csak rakódnak

minden szakadni kész

fűrészes fogú

bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán

álmosan

koptatott szavak

hulló

virág

kelyhében

könnycseppnyi harmat

elárvult

pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül

világossá mosni a reggel

valamennyi

fekete

fellegét.

Nyarak nélküled...

Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a

tiéd

karomra vetülő fények
árnyak

is

rólad ejtenek szót

sután

álmokat törölni nem lehet

mozaikokra hullanak

közöttük elveszek

hegy

tenger

folyó

bőröm alá fodrozódó emlék

oltalmazó

hajszálad

benne

a

fény

tekinteted

benne

a

kék

hangodban

lapuló

bánat

játékszomj

áradó  alázat

közös utaink mindenhol újra rám találnak.

(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

Tenger...... egy

Akár

az

álom

kék tündöklés

hatalmasra feszített vetítővásznon

bent

is

kint

is

minden borul

létcsónakunk

sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő

kopott

fehéres

evezőlapát

ölelem
a

nyár

legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra

csorognak a cseppek

világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos

ringató habok

hatalmas hold

tengernyi csillagok

fájdalomba hajló

félédes

nappalok.

Számított utak helyett...

Lehajolok

a

sűrű ágak elől

arcomba ér mégis minden levél

karomhoz

simuló ágak

ölelkezve várnak

hajamba virágszirom akad

pirulva félrenéz a nap

lombok

dombok

vízparti léptek

gondjaid

sehol

minden csepp titkokról

dalol

selymesen súgja ez itt a ma

bársony terítéken

kínálódó

életes korona

sem

árnyék

se

bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris

és

felsebez az emlék

itt voltál gyermek nemrég

ez
a
part hívott

ezek a vizek

fél évszázad tűnt

alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók

kavicsok

homok

múlt időkbe vezető

ismerős

idegen

lábnyomok.