Hárman- hol együtt, hol párban, hol egyedül.
A szív kiderül és megpezsdül az élet (de még mennyire), szépek, épek, kedvesek, bolondozók, és duzzogó(k).
Folyik a játék - hidegben ég a kályhában a tűz, naná, hogy tábortűz, aztán hajós, viháncolós, ölelős, kertes, minden perce kedves.
Játékok - királyok, hajósok, boszorkányok, ezernyi szerep, sziporka, kert, medence, babák, locsolókanna, portörlés, mindenhol felborult tárgyak, napágyból lesznek hajók, vagy várak.
Élnek, nevetve adnak és kérnek.
Arcok, hangok, mozdulatok - mindegyikben benne vagyok és benne vannak azok, akiktől származhatok.
Gének - parádés képlet apák, anyák keverednek, néha megverekednek, mert élet, holnap és remény a három tünemény, a szelíd, a bolondozós, s a makacs sziporkázó elme.
Nevetés és sírás - itt hagyott játék és morzsahegyek, babák, könyvek, autók, rajzok, cerkák, papírfecnik, gyöngyök - álom, éjszakai népvándorlás, zsongás helyett magányos csendre ébredek...
Kedvembe búcsúzó szavak festenek újabb színeket - titkos ölelések,
életszerelmes napok, nélkületek más semmi sem vagyok.
Létfolytatóink -köszönet értük és hála!
