Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. január 21., vasárnap

Hóesésben...



Esik

fehér fergeteg
cukrot szitál
ferdén
puhán
havas lesz majd cipőm ruhám

minden szín egybe olvad

hóvirágom szirma fehérbe folyhat

lábnyomok még nincsenek
arasznyi hóban lépkedhetek

egyszerű játék
ritkán kapott gyermeki ajándék

valami
hatalmas
radír
szívhez maszatolja a reggelt
nem siettet semmi
éppen ez kell
ez
a
csend
ez
a
lágy
gyönyörűség

lefesteném neked
fehér

miként

ez
a
papírdarab
nincs rajta
pír
sem

árnyak
hópihék
ölelik át a fákat

szigorú vonalakban
ágak nyújtózkodnak a magasban

egyszerre megtörik a varázslat
kormorán pár
koromfeketén száll a mesebeli tájba
és
magasban
köröz
röptük
ébredésre ösztönöz.


Ölelős vers...


Szabadnapot venne ki az élet
hallgatna vulkános szívlüktetést
ölelések
finom bársonyos neszét
tegnap és holnap
elfeledést

nincsenek papírlapok
tervek
egymásra rakódott terhek
levetkőződtek
 gondok és ingek
székre kerülnek
sorban
csalfa a csend
ringat
mélyebbre vési titkainkat

bánat
sincs
könnyek
alig
csak valami könnyű pára
rakódik ujjam domborulatára

nem várva alkonyatot
párnába süpped arcod
elúsznak hétköznapi harcok
válladat tartom
tenyerem alatt kisimul hátad
arcom bőrödbe fúl
ringató álomba hulló percek
feledni jövőt és múltat
elhagyni
életsatunkat

testet olvasztó csókkal
átmelegedett lélektakaróval
múlik a nap
míg ölelsz
szorítasz
ki tudja idők várnak

nincsenek szavak
azonos mozdulat sejteti mi sajog belül
mosolyod még arcomra esik
szitáló sötét veszi át szívünk zugának fényeit
 
sóhajjal hálálod elfutó mánk törékeny kincseit..

2018. január 16., kedd

Aszimmetriák

  
4
.
 
Az
éjszaka
adott néhány jutalom falatot
akarom mondani pelyhet
fehéren a terasz télire forduló időt sejtet
köveimhez jégmorzsák tapadnak
hadüzenetet küldenek a mímelt tavasznak
hóvirágok szirma
becsomagolódott jeges sztaniolpapírba

képzelem gyermekségem játékait
hóba boruló szánkó hideg szél lenyomatait

átázott vékony talpú cipő
zúzmarától terhes ágak
barangoltunk fityiszt mutatva létterhes világnak


most
ablaküvegen át nézem
hogy
lesz
úrrá a köd
és
az
a
néhány pihe
nem hullik minduntalan szempillám tövibe
sem
vállamra már
jól körbehatárolt szürke láthatár
szabályok
rendek ontják kimérten a csendet

sikoltanék
mikor
félelmem kineveted
sapkámra célozva lendül kezed
s
hógolyód szíven talál újra
hóba írnék öröktől ismert szép jeleket nevedet súgva

fáznék
átáztatott kesztyűs kezemben
hideg pohár
ráfagy a lehelet
 
ilyenkor hajnalban
felrobbantanám veled a csendet...

2018. január 13., szombat

Aszimmetriák...



3.

Kívül
és
belül
a
csend elmenekül

halk
törékeny cseppek
ablakomra úja peregnek

vak sötét hajnalom
kényes üzenetét boncolgatom

kályhába már fahasábot tettem
álmaimat szélnek eresztettem

finom
alig hallható pattogás
falánk a láng
belekap
belekóstol
a
száraz ágba

hallgatok
külső és belső
elszabadult
világra

elvadult jószágaim mind ketrecbe zárva

szoktatom magam
visszasimulok
lelki priznic űzi a lázat
megfojtom
szívem
ha
lázadni kedve támad


pattog
zabál
pereg
olt

bolond vagyok ki tüzet csiholt
és
döbbent riadalommal nézi
ahogy
a
láng
mindenét mohón felemészti.

2018. január 12., péntek

Aszimmetriák...

2
.


Esik
szálkásan
keményen

esik
csendesen
szerényen

a
föld
meg
issza
nyeli
mély ölében odaadóan búzaszemét nevelgeti

nem is oly soká
megfújhatjuk a harsonákat
és
boldogan kiáltjuk széjjel a világnak

tavasz van
szirom billeg ezüstös hajadban

smaragd táblák
zöldre festett dombok
gyűrött kendő mi könnyedén kibomlott
hirdetik majd repesve

múlik a tél
élni
futni
nevetni
szeretsz-e

még
hosszú hidegben vonszolódik az este
szilánkot szitáló
ablakhoz csapódó szélben
bizonytalan vagyok akadozik léptem
üvegtáblákon kaparászó cseppek
mélabúsan összekeverednek

esik

néha abbahagyja majd kezdi megint
türelemre int
tudva
szükségünk van új őrült tavaszokra

duzzadó búzaszemek
rügyekben kóborló nedvek
hamarosan összesúgnak
bimbók bizseregnek
fény mázolja át lassacskán a tájat

most
várlak
szétfolynak a lepergő cseppek
kézfejemen mélyülő barázdákat
árkokat keresnek.

2018. január 11., csütörtök

Aszimmetriák...


 1.


Eldőlt

a
hajnal párbajában győzött a köd
sötétség
terül a látóhatár fölött
és
alant
nem hallatszanak
neszek és sejtelmes szavak

az
égre sem csordult még csöppnyi festék
sem
lilák
sem
kékek
nem
kényeztetik
az
egykedvűen nyújtózkodó vidéket

mégis
valami furcsa billenést érzek szívem körül
a
fény
már
nem soká menekül
majd előkerül az első sugár

még nem tudom miféle színnel kezdhetjük a napot
világoskékedre gondolok

- inged gombja ha pattan
ott vagyok abban a hirtelen
elkapkodott mozdulatban -
s
ha
holnapod borulni látszik
jól tudod az élet veled is csak bolondot játszik

barnán türelmesen
tavaszra váró
eső áztatta földeken
igazi erők gyürkőznek

ÉS

szívzugodban
mocorogni kezd a mag
hamvas
zöld
kicsike csírák
merészen törnek lelked poklain át
megereszkedett felhők alatt
álmos ágak
feszülő rügyeket ringató kócos koronák
magasba
az
ég felé tartanak.

2018. január 9., kedd

Lenne még...

Kiszakadtak az éjszaka sötét bugyrai
a
láthatáron már dereng valami
ám a távoli bársonyos fények
még nem mossák színesre a szürke vidéket
folyónkat is csak sejteni lehet
hallgatag ezüst szalag
nem fürdeti benne magát hányaveti kedvvel a nap

lenne még éjjel
félálomban magamra húzott takaró alatt
 híd ívelne
együtt járna rajta való és kábulat

egyensúlyoznék
létszigetem peremén
és
ahogy belül növekedne a fény
visszanézve láthatnám 
ágyunkon szétterülő pléd szegletén
megpihentek a vágyak
kései délutánnak
órái elszaladtak
kis idejük maradt csak a szavaknak

hallgattalak
távoli város képei
utcák és terek
szemed szemembe lopta a képeket
más világok
máshol nevetők
szisszenő életek

lehetne még csendesült délután és szótlan reggel
lenne még varázslat
világot látni a te szemeddel.



2018. január 8., hétfő

Képek és kérdések...

Leltár helyett... képekbe képzelek életeket, szavak és összeforrott mondatok árulnak jelent és tegnapot.
Holnapunkkal mi lesz, ki kérdi, ki érti ezt?
Ki ébred éjszaka, kinek hallik el szívünkig szava?
Körbe fogó sötét köpönyegét mikor szakítja szét arany pirkadat, s mikor világít suta lépteinkre fényesülten a nap?


Önkényesen...
Választott képek.
December 31 - Január 7.

Képek
szavak
mondatok
látószög
léptek
vonalak

kör
háromszög
négyzet
talán
van
öt is
a
geometriához
nem
(sem)
értek.












2018. január 7., vasárnap

Magányba hajló...


Sötétben gomolygó éjszakai felhő tapad a túlparti fákra
fölöttük
világos szürke a menny
magasba emelkedő repülő fénye
jelez
e
furcsa látomásban

veszteségeimen
pengényi szín már-már áthatol

magadra zárt magányban kínlódva ébredsz valahol
az
órát
nézed
hajnali négy
ilyenkor szoktad kicsikarni
a
hajnal első
szép
jelenetét


kemény a csend
döntöttél
ez jól van
 
vajon
lesz
e
falatnyi kedv
a
holnapi útravalóban

élet csukódik
kattintással
távol tarthatod az egész világot
bőrödön nyomot hagytak tegnapi nyomorúságok
kezedet felfűti majd forró tea
vánkosodba mélyedsz

ezerszer végig pergetett bánat

vesztese voltál vagy szilárd bajnoka
a
villanásra kitágult 
színekkel vakító különös világnak?!
 
(Színház az egész világ...?)

2018. január 6., szombat

ÖRÖM

Alkonyi fényben láttam a folyót
színes lámpák
játszottak káprázatot
mély
meleg és puha
álmos délutánok szédítő mákonya
szavak
vallomások
mondatok
 árnyak is takarták a lemenő napot
esendő létünk törékeny halmaza
nehezül 

csoda hogy a távoli
tompa láthatárnak
váratlanul életkedve támadt
és
lágy ölelésű
sugaras vágyak ismét ránk találnak

veszteségeimet ma meg sem  számolom

nézem a vizet
ki-ki magáért magával fizet 

csendesült
mosollyal
fürdetem szívem a fényparádés
édes
látomásban
fel sem tűnik hogy elmerülök
egy
elképzelt világban.