Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. május 12., vasárnap

Minden jó

Minden jó, mondaná P. S. P. - hét és fél, és végig trappolna a kerten, arcán azzal a mosollyal, amitől elolvad a szív, s amiben valóban minden benne van.

Minden jó?
Kérdezem magamtól, halk, hűvös, felhős, pongrácos reggelen...

A teremtő ma nem túl nagy buzgalommal festette meg a tájat.
Minden zöld, szinte minden.
A kék inkább csak fátyol, s én a sok zöldtől alig látok valamit a folyó partjából.
Néhány fehér pihét sodor a lég, s a szállongó szöszmöszökről nem is tudom mifélék.
A zöld lombok között madárcsalád osztja meg a friss híreket.
S a levelek éppen csak remegni kezdenek.
Valahol távol, mintha meggondolná magát a nap, parányi fényt küld, hogy lássam sárga is van a reggeli világban.

Minden jó! - mondaná hét és fél.
Hát én sem kérdezem.
Minden jó! - suttogom - míg e tavaszi szépséget hosszasan nézhetem.

Május - a képek tegnap alkonyatkor készültek, mikor elcsendesedett a ház, az udvar.
Mikor A+A+Á+D már útjukra indultak, s üres lett a hinta, a kert.
Én meg csak ültem, ültem, ültem, s bámultam a minden szépeket, míg a szúnyoghad meg nem érkezett.






2019. május 5., vasárnap

Könnyeim között





Arcodat ma is látom
életet adtál
s
kerek
e
világon
nincs
rajtad kívül más
kinek hiánya mindennap lecke
mindennap számadás
késő már és kárba is vesznek a könnyek

elsuttogott utolsó szavaid
tíz éve visszhangoznak
felettem köröznek

béke van bennem
szóltál szívedre szorított kézzel
visszanézve a távolodó világra
a
messzeségben harang kondult
illat tört be az ablakon
friss májusi széllel az idegen szobába

téged idézlek ma is míg monoton
nehéz cseppek
öntözik a kertet
 válaszaim semmibe hullanak
hiába a hála
ANYÁM
május virágai mind neked öltözködtek
selymesen fénylő ünnepi ruhába.



2019. május 1., szerda

A nagy fogadalom napja....

66
HATVANHAT!

HATVANHAT????


 

2019. április 28., vasárnap

MORZSÁK



Ne
szólj
ránk
szétszóródott édeskés morzsák
miatt
elkapott pillanataink
ha
könnyesek
mikor
szél
borzol
szét
őszes tincseket
fáradt hajszál akad meg kabátunk peremén

ne
szólj
ránk

esendők
és
esetlenek

hideg semmiben kapaszkodunk
végig csúszik kezünk jégmázas ablaküvegen
ránk ront keresetlen bánat
kóborló szerelem

téblábolunk
léptünk botol

botor szívvel
szépséges
burjánzó
utolsó tavaszért imádkozunk

fázósan összehúzott kabátunkban
míg lehet
sejteni vélünk létmeleg fészkeket

élet

ne
szólj
ránk
ha
győzelmet
arat
felettünk
sóváran a képzelet.

/2017. december.../

Őrt állnék...

Őrt állnék én árva
bolond szívem
újra
s
újra
tárva
kapaszkodom
a
régi föld felé
bár
 lépnék inkább egyet fölfelé
kapaszkodom
szívem hiába szorítja
régi éhségek
sebhelyek
satuba zárt félelmek
ősi kínja

hiszem
hogy
ide születve
rátalálhatok a kincsre

tarthatom

nézve
mi végre élnénk
ha
nem
gyümölcsös évek
termékeny nyarak
dús kamrájú őszök
hó halmos
izzó hasábos
brummogó kályhás telek
melegében

bízva

tavasz lesz majd

új szentek helyett
feledett angyalokkal
tölti
múltból kiforduló
tekintetembe lét mámorát
az
élet

árván
topogva
tékozló napok
ingatag pallóin át
keresi isteni őrangyalát
a
lélek

felnéz
majd a föld porában lépked
indulni kellene
bársony puha sugallat
hulláma önti el

isteni kegyelem táplál
naponta
reménytől feszülő
telt
létemlőivel.

Képek

Képek egy új tavaszban/ból....

Zuhan a tavasz
hol télbe
hol nyárba
szirom szakad
kerítésen bámészkodó
árva
fekete
madárka

tépi a szél
sziszegve
mindent
ide
oda
rángat
huss
száll
a
madár
szanaszét
szirmok
szitálnak...

 
















2019. április 27., szombat

Szirom sirató




Minden rohan
minden szakad
múlik
hullik
perc
pillanat
eső verte virág sápadt bokorra tapad

hová tűnt a láz
s
a
hév
hiába kutatjuk vesztett tegnapok
illatát
ízét 

zöldes pára
vízcsepp nehezül
fűszálra
fára
tikkadt magocskákban életvágy remeg
számukra most jön el talán a késő kikelet
nézem
nézem
soká a vizet
hosszú hajó hagy fényes habfodrokat
fehér tajtéka egyre magasabbra csap
árad
és
apad
 
gondom megmarad

tű pontos a diagnózis
fáradt és fakó
unott a képlet
merre is lépjek

friss hangok szólítanak
szelídült szél
hajladozó ágak
susogják adj esélyt holnapnak
mának
 
kételkedünk
bolondos vén szívünk festett utakra vágyhat

tócsa fölé hajló vízterhes ág
ázott levél peremén bogárka szédeleg
félrecsúszott április végi reggel ez
téblábolunk gyötrődve ostobán
míg
rohanó
robbanó
tavaszunk tovaszáguld
ablakunkba sodródó szirmok színében
felsejlik mohó reményektől tarka távoli ifjúságunk.

2019. április 18., csütörtök

Édes élet... Habcsók Terroristámmal...

Furcsa a csend
cukorkánk hazalibbent
keze nyoma
árulkodik róla
milyen jó volt
ez
a
néhány napos
móka

cetlik
morzsák
maszatok

mákszemnyi emlékek
mesék
játékok
kacatok

hangja
érintése
az
akarat
édessé tette napjaimat.

(Azért én is igyekeztem ám. )


 Ahogy a világot látja, ahogy az élet minden rezdülését felfedezi, megcsodálja, ahogy pörög gondolata, ahogy duzzad az akarata, és ahogy nyafog éjszaka, "hiányzik anya, gyere ide mama..." A szavak, a hangok, mesék, dalok...
Habcsók terroristánktól elolvadok.





2019. április 11., csütörtök

ESŐ UTÁN


Eső után...

Az
éjszakában
szépséges dallam áradt
csorgott
csepegett
kopogott
inni adtak a szomjas
létporos
világnak

párnába fojtott
sóhajjal
hallgattam vágyva
bár látnám hogy csobban a csepp
a
folyó
magányába

szirmok szippantottak
föld itta bátran
ágak mosakodtak
éjjeli zuhatag sűrű homályában

kehelybe záródó gyöngyszemek
tócsák
párálló patakok
a
zuhé mindenhol nyomot
foltot
hagyott

friss fénnyel érkezik a reggel
te is nézed táguló szemekkel
szárítkozó fák alatt
megtorpansz egy percre
pocsolyát ugorni nem esik ma sem nehezedre
lódul a kedv
fröccsen a víz
bolondos kedvvel tanít játszani újra a csalfa április.
 
 

 
 

2019. április 8., hétfő

Tavasz a fényben



TAVASZ A FÉNYBEN

Durcás a reggel
szürke színekkel mázolt fellegek
takarják el a hajnali eget
de
csak
úgy
tessék - lássék
teher nélkül hullik kertemre könnyű árnyék
egyetlen csepp sem pereg
már
a
csendre is felébredek
s
várom
ismétlődjék a tegnapi álom
és
habfehéren ringjanak
ma
is
bátran
bimbók és rügyek
arcomba hajló bolondos szívzuhogásban
bennem
felfakad
hódolat és hála
hangok vegyülnek a csend világába
harmatcseppek fénye közt bogárka zizeg
és
a
gerle
új szerelemre ingerelve fészkére siet
részeg dalnokok
hangja száll
erre
a
nap
is
kikandikál
s
hogy
lássa
a
mai csodát egyre feljebb
az
ég csúcsára hág
fürdőzik fényében az út menti virág
kering
fordul
remeg
dermedt tavacska partján madárka lépeget

örvénylő tavasz üzenetét
szirmokkal szórja szanaszét a szél
belém karol
és
őrült szavakkal újra kísért... 

   kísért...