Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. október 12., csütörtök

Napok


A
nap még arany
mindenek
ősz illata van
bogarak
csigák
élvezik a fényes orgiát
kedvemen foltok fakulnak
elfog a vágy
magasba repíteni hintám fényes vasát
kalimpáló lábakkal szállni ég felé
hogy
jobban
lássam
a
hajók
vízre írt jelét

kormorán csőrében hal ragyog
rőt arannyal
festenek a túlparti angyalok
néha egy-egy csepp lepereg
besárgítva
füvet
fát
levelet

bámulok míg száll a hinta
zizzen a lomb
hártyapapírra íródnak létsorok
ősz illan
lábam előtt
dió
kopog.

2017. október 8., vasárnap

ÓBOR


Nem kell hogy hátra nézz
meg se állj
karcsún
törékenyen
múlik a nyár
ősz toporog kopott küszöbünk peremén
ajtóm sarkába
sápadt leveleket gyömöszöl a szél
maradék dióhéj koppan
télszagokat érző
vén bogarak búvóhelyet keresnek
rések alatt
a
szél
kacag
belém köt
bőrömet cibálja
kóbor füstgyerekek
karikáznak fel az égi
csillámkékre festett világba
felhők
sugarak
felhők
alkonyba hajló hangulat
majd
újra
vakító villanás
derűt mutogató fények érzéki lángolása

buggyant gyümölcsök édes nedveit
bódult darazsak kedvükre szürcsölik
őszi mosoly ölel
nem fordulok hátra
sejtjeimbe préselt
illatok
színek
fények
érintés jelek
megannyi méreg mind egyszerre forr
egyszerre felpezseg

mustból óbor lett
csóknyomoktól részegen
magamat újra hozzád képzelem.

2017. október 6., péntek

Arad





Sorakozó

Szemhéjam alatt sorakozó képek
tegnapi léptek
évek
százak
vaskorlátai
szétmálló palotáknak
múlt illatot árasztó terek
emlékterhes házak
vakolatba ivódott rozsda
kínjuk szívemben sajog ma
bálványok
álmok
fényes ideálok
márványos oszlopok között
árvultan csoszog a múlt

lélekitató
kiapadhatatlan gyönyörű kút

nemzet

pusztulás és élet
bölcs és bolond egymásnak feszül
kezekben kard
hatalom
gyilok
vér
láng és lélek
szürke obeliszk mered fekete égnek
fájók a színek
sebeket tépnek
kavargó mondatok
szabadság
szózatok
fáklya világít vakjelen homályba
jelek
felmarjult múlt üzenet
koszorú
lobogó
szalag

bánat
és
dicsőség

  ARAD.


2017. október 5., csütörtök

Este a villamoson...

A
szív
szalad
álmokat
keresni vagy festeni akár

utcákon
tereken
kutat
kibámul
zötyögő villamoson

fénydáridó a Dunán
kormos
hétköznap
alkonyán
lámpafüzér

valójában
hozzám tolakszik a lét
koszos ülések között
koldus tántorog
alig tudja felemelni a hatalmas csomagot
mindene benne lehet
magával cipel csigaház életet

csilingel
a
csend
tömött ülések
sápadt
fáradt
arcok
valaki felnevet
ismerősök
nyomulnak szűkössé zsúfolódott
helyen

magam vagyok
közömbösen
folyik rám
foltozott
nyomor
és
gazdag illat
nincs ellenvetés
távolodunk
mállik szét a selymes pillanat

zsebemben szorongatott
barna
kerek
gesztenyém
meleget ad.

2017. október 3., kedd

Játék... több... talány.

Egy
vagyok
veled

egy
egyetlen
két lét
együtt kerek
egyetlen egy
nekem
neked
egyszerű
képlet
ez

egyszer
együtt
egymást

nem
más

Te
Én

cserebere

Én
Te

neked
nekem
nekünk
ÉLETÜNK
képzeletünk

létünk
látunk
elveszejtettünk
és
megtaláltunk
veled
velem

rólad és rólam
szól
a
cérnavékony szólam.


2017. szeptember 30., szombat

Móka.... egy régi, elmaradt bejegyzés

A látszat csal...
Nem tudok kvadot vezetni, ezúttal is majdnem elgázoltam a Zerdőt!
(Dés. Csavargás és móka.)

Honvágyam van, elmaradt az erdélyi csavargás.

2017. szeptember 17., vasárnap

Őszi dal

Kiléptem a kertbe
bokámra csavarodott az ősz
égett fűszálakon
harmatcsepp gyöngyözött

finom selymével takarta vállaim
a
nap
fényében villództak olvadó aranyak
és
áradt szét a jó
új
útravaló
komótos illatot teregetett a szél
előtűnt
az
első
barnult szegélyű sápadt falevél
bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött

lépteim
békéjén
valami rést ütött

rég
hullott
szavak
emlék töredék
varázsolták elém ölelésed hevét
messze futó rejtett ösvényeken
távolodott már a régi szerelem
most
itt
 fényjeles
a
reggel
s
én
csodálkozom
őszi szélben vissza éppen sóhajod kapom
magamhoz ölelem maradék kincsemet
érintésed bőrömön remeg
a
múlt
szembe jött velem
porszemmé változtatott
hazudhatok
neked
magamnak azt teszem
körém csavarodó őszbe burkolódzva
színeidet mégis keresem.

2017. szeptember 12., kedd

Őszike


Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét
sárgás
zöld
folyó
hömpölyögve lök új hullámokat
régi partok felé

kavicsok
sirályok
felhők

ez
a
harc
is
eldőlt

visszavonulóban
már
a
nyár
nyomában
sápadt levélke száll

szél csapkodja ablakom
sóhajtását hallgatom

mennyi munka
dióverés
levél söprés
szirom szedés
és
azután
hajkurászom
majd
az
őszi
füstöt
rozzant kéményekből kanyargó
keserű szagok

kószál és kesereg
hideget tereget
míg
avarba lépő reggelen
markomba egy lepottyant diót felkapok

zsebre is teszem
aranytartalék
fényes
belével
felidézi
majd
tüzes nyarunk édes leheletét.

2017. szeptember 8., péntek

SZEPTEMBER


Nézd a fákat
lángruhában állnak
heves
nyári szerelem perzselése
ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel
az
ősz
üzen

hajnali sóhajtás
fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak
ki fejti meg
ha ránk találnak
szeptemberi selymes
mondatok

bolondok
vagyunk
ősszel is a heves nyár
borzongató
záporára
áhítunk

forró lázak
ölelések
fodrozzák fáradt álmaink
szívszorító régi vágyak
gyűrik össze újra ruhánkat
míg
a
táguló szürkeség
elébünk hulló
kincseiből
elveszünk.

2017. augusztus 20., vasárnap

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.