Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. december 5., hétfő

Ha én nem vagyok neked...



Ha én nem vagyok neked
rongyos
papírlapokat
sodor
a
szél
betűk
mondatok
vágymézes szavak
pocsolyában széjjel hullanak


ha én nem vagyok neked
álomlovasaid
vak
vágtái
nem sodornak el
nem
hallgatsz
nem
szólsz
nem éledsz mikor teli torokból
sikoltani kell


ha én nem vagyok neked
jeges dermedés hártyát von szíved körül
míg
a
kéreg
lelkeden
vénséggé feketül


ha én nem vagyok neked
nincs párnába fúló búvópatak
nincs
orkán
nem
gyűlnek többé cseppek szemhéjad rése alatt

ha én nem vagyok neked
szád szélén megdermed az íz
poharad peremén kásássá válik a víz

ha én nem vagyok neked
árván
ér
a
reggel


ha
TE
nem
volnál
nekem
mivégre
játszanék
az
életemmel?!

2016. december 3., szombat

Születésnapodon

 
Korai
ébredés
álomhasító sóhaj
takarom nehéz
mintha igazítaná lengén könnyű karcsú kéz

bársonyfeketén gyászoló világom
csillagsziporkás szemeket
idéz

tiéd
az
ébredés
tiéd
e
nap

emlék
emlékre
hullik
viharban
szélcsendben
hallgatnám távoli tiszta hangodat

egy
régi táj
egy
régi pad

karolnám fáradt vállad
soká
csodálnánk ahogy hegyinek közt
olvadó aranyba
bukik messzi le csendesen a Nap.


Drága Katikám!
Ma lennél hatvanhat éves.
Hiányod kimondhatatlan.


2016. november 30., szerda

Advent - 2016


2016. november 21., hétfő

Hajnali kép




Kifeslett rongysötét alól
pironkodva
bújik elő a reggel
halk csengősereggel jelez a szél
csilingelő percek


rózsás hajnali fények
festik
szebbé
a
mélységben alvó vidéket


kapaszkodó levelek
búcsúra készen remegnek


komótos
egykedvűséggel
uszály
szel sziporkázó hullámokat
csillanó fényei
élni csábítják mind ki eltévedt


gyengülő árnyak
teret adnak a táncnak
új
színek
hangok
érintések
várnak.

2016. november 20., vasárnap

Ősz

 (A fotó nem a jelen állapotot tükrözi...)


Karcsú
kergetőző fények
felsejlő
selymes ragyogás
cseresznyefánk sebhelyes kérgéhez érek
elhalkuló
életdobbanás


sárga és vörös
csatakos
levél halom
suttogó szél
fodroz vizet
elbukik a kopott partfalon


bámész szemmel nézem a túlparti fákat
játszadozó fények
széjjel futó árnyak
pár csepp pereg arcomra
hagyom
visszatérnek köd foszlató bágyadt sugarak
csitt
várj még kicsit
lásd
horizontod arannyal burkolja
széles ecsettel
búcsúzóban
a
nap.

2016. november 19., szombat

vers


Búcsúztam százszor
l tudom


csendesült szívvel
zizzenő
szél borzolta kócos avaron


búcsúztam
kavargó hóesésben
szerelmet kiáltva
szabadon


éreztem bőrömön
nyári zápor könnyes ízeit


búcsúztam
nyirkos tavaszon
talpunkra nyálkás sár ragadt
korai rohanásba szédült folyónál
szagoltam
 bőrödre tapadó életes illat
utolsó cseppjeit


őrzöm csókod tarkón
homlokon
sejtjeimbe dermedt követelőző örök hatalom

búcsúzom
szétkúszó esti sötétben
fényjeles néma éjszakán
 korai ébredéskor
nem talál rád többé már a szám
felriasztó szürke hajnalon
késő elhagyni azt aki sosem volt és megtalálni azt aki van
magányos
felfeslő takaróban bújva keresem elveszett létem
kutatom
lázban égő régi önmagam.

2016. november 7., hétfő

Nézzétek a mezők liliomait...



"Nézzétek a mező liliomait..."
(Máté evangéliuma)


Alapige a hálaadás kapcsán.
Hálaadó Istentisztelet volt tegnap - miért vagyok, miért vagyunk hálásak, tudunk-e egyáltalán hálát adni?

Természetesen azonnal és legfőbb helyen unokáim és gyermekeim arca villan fel bennem.
Kimondhatatlanul hálás vagyok értük.
Minden napon, amikor szürkések a fények, és mindenkor, mikor ébredek arcuk fényesíti a reggelt.

Néztem útban hazafelé a fákat, őszi aranyeső hullik, kavarog, és a part is felragyog egy percre az ömlő esőben.
Mennyi kézenfekvő ok a hálára.

Aztán este véletlenül egy film kerül szemem elé.

A vívó -egy észt férfiről szól a sztálini időkből...
Kopott, nyomorult világ, üldöztetés, alázat és gyalázat.

Gyomrom összeszorul, ugyanaz a fájdalmas remegés, amit gyerekként az ávh-s házkutatáskor éreztem, ugyanaz, mint amit a fekete autók láttán.

És bevillan, hogy november 7. előestéje van...

Filmek peregnek bennem...
Saját filmünk, és másoké, kiknek szeretteit elhurcolták, gulágos, ötvenhatos... és nem is emberöltőnyi idő előtti életfilmjei.

Nehezen alszom el.
Utolsó gondolatom a háláé, hogy nem kell a félelmes időket megélnünk többé!

Hála a szellemi és testi szabadságért, a békéért, a mindennapi kenyérért, minek ízét nem keseríti meg a rettegés, a félelem!







2016. november 5., szombat

Emlékezős






Őszi harmóniánk...
Bánat és visszaemlékezés a szívsarok csendes zugába húzódtak vissza.
Unokás kacagások, versengések (némi kis pofozkodással fűszerezve) színesítették a napokat.
Gyertya is, ha égett, mi nem ejtettünk emlékező beszédet.
Csak belül volt helye a múltnak, redők simultak, ahogy figyeltük a jövőt...
Gének játszadozása - arcukat nézed és itt nevet, dohog, duzzog, táncol, szalad, csacsog előtted, érintésnyire az, akit idéznek...
Kire is ütött ez a gyerek?
Nem is kérdezed, mert látod szemében azt a másik világot...
És nincs helye könnynek, szívet átható édes örömnek kell a tér.
Az élet újra éled, bennük nyiladoznak a szeretet legszebb virágai.
Kezdünk hát játszani...
 Idézni képeket, mit belénk égetett a múlt, s meglátni bennük a lényeget, múlt, jelen, jövő ölelkezik!
Meleg kis kezük kezünkbe bújva segít emlékezni, tenni, hinni, lépni és számukra szép életet remélni.

2016. október 30., vasárnap

Ébredés


Minden reggel egyedül úgy ébredek fel
bámulom a fenti csodákat
ahogy
a
koromsötétbe
halványabb színek hasítanak
nap kél
vége lassan az éjszínű hosszú magánynak

narancsok
kékek
szürkék
lepik el az éji vidéket

a
csend megtörik
lassan
dohogva
hajó közeledik

szívem lágyul
hálával telik
arcokat satírozok szépre
életet csuda színes regényre
grafitom hegye papírlapra tapad
hallgatom
hogyan
suhan
valahol messze
feléd vagy tőled el egy korai vonat
idegen kerekek zakatolnak
darabokra szakadozik az emlék
mert
maradnék
és
mégis
mennék
mert
maradok de mennem kellene
érveket sorakoztatok érte és ellene
és
most az égi fénybe csöpp vörös vegyül
hozzád könyörgök álmoktól ittas hajnalon
ne hagyj egyedül
arcomat mosdassák friss hajnali fények
szorosan ölelő szeretőm maradjon a vágy
érezzem a hajnali parázna játék
bőrömhöz ütődő
lüktető ritmusát.

2016. október 27., csütörtök

Őszi szép...