Őszi dal

Kiléptem a kertbe

bokámra csavarodott az ősz

égett fűszálakon

harmatcsepp gyöngyözött

finom selymével takarta vállaim

a

nap

fényében villództak olvadó aranyak

és

áradt szét a jó

új

útravaló

komótos illatot teregetett a szél

előtűnt

az

első

barnult szegélyű sápadt falevél

bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött

lépteim

békéjén

valami rést ütött

rég

hullott

szavak

emlék töredék

varázsolták elém ölelésed hevét

messze futó rejtett ösvényeken

távolodott már a régi szerelem

most

itt

 fényjeles

a

reggel

s

én

csodálkozom

őszi szélben vissza éppen sóhajod kapom

magamhoz ölelem maradék kincsemet

érintésed bőrömön remeg

a

múlt

szembe jött velem

porszemmé változtatott

hazudhatok

neked

magamnak azt teszem

körém csavarodó őszbe burkolódzva

színeidet mégis keresem.

Őszike

Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét

sárgás

zöld

folyó

hömpölyögve lök új hullámokat

régi partok felé

kavicsok

sirályok

felhők

ez

a

harc

is

eldőlt

visszavonulóban

már

a

nyár

nyomában

sápadt levélke száll

szél csapkodja ablakom

sóhajtását hallgatom

mennyi munka

dióverés

levél söprés

szirom szedés

és

azután

hajkurászom

majd

az

őszi

füstöt

rozzant kéményekből kanyargó

keserű szagok

kószál és kesereg

hideget tereget

míg

avarba lépő reggelen

markomba egy lepottyant diót felkapok

zsebre is teszem

aranytartalék

fényes

belével

felidézi

majd

tüzes nyarunk édes leheletét.

SZEPTEMBER

Nézd a fákat

lángruhában állnak

heves

nyári szerelem perzselése

ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel

az

ősz

üzen

hajnali sóhajtás

fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak

ki fejti meg

ha ránk találnak

szeptemberi selymes

mondatok

bolondok

vagyunk

ősszel is a heves nyár

borzongató

záporára

áhítunk

forró lázak

ölelések

fodrozzák fáradt álmaink

szívszorító régi vágyak

gyűrik össze újra ruhánkat

míg

a

táguló szürkeség

elébünk hulló

kincseiből

elveszünk.

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.

Jutalomfalatok

Bámulom álmos kis arcukat

borzos buksik

tévére tapadó tekintetek

távirányított mámor

ma

kibabrálok veletek

ki reggelizett már

senki

ki szeretne palacsintát enni

dőzsölni

reggeli

helyett

kapcsoljuk ki a tévét

és

az

elsőt

rögvest

meg is eheted

kakaó

lekvár

nutella

méz cseppen és cukor

maszat morzsák körmöd hegyén

mondd csak te mit iszol

kérsz még

megennél akár ötöt

a

forma egyben ki volt a meglökött

kinek drukkoltál

győzött

Hamilton

kikapott

Fettel

?

nyár van

a

nagykabátodat most inkább ne vedd fel
!

leesett

nem látom

gyere keresd

hányszor mondjam még hogy moss kezet

szem

száj

orr

fül

feje kerek

nahát milyen ügyesen rajzol ez a gyerek

ha

a

mérkőzésen

nyolc gól

született

ki kalapálta el alaposan az ellenfelet

melyik csillag ragyog

s

melyik

fekete

ennek a bogárkának mi lehet a neve

igyál

egyél

aludj el végre te gyerek

fejből meséljek vagy ezredjére
is
Finduszon jár az eszed
???????????

Unokavers... Lilinek, Simonnak és Lénának örök szeretettel... és hálával.

Változás

Bőrömön nyomot hagyó augusztusi téboly

vállamon

méz

karamell

csorog

tavak

tengerek

álmodozó
szédült rabja vagyok

hullámok

löknek

taszítanak

vízcseppek

itatnak

tanítanak

a

szomj mégis gyötör

boríts be s ringass életes gyönyör

minden képben benne van a remény

jó útra térek

nagy árat fizettem

balga

tegnapjaimért

sziklák

sivatagok

köztetek

araszolok

régi világok kínját elvetem

születnek új oázis napok

fényfürdő

árnyak

vihar után csendesült

hűsítő létcseppek

áldoznak

szélvészként tovairamodó
utolsó
nyárnak.

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat

hintáz

topáz cseppekben

perzselt
törékeny fűszálakon

nincs

hőség

még

nincs

láz

szétolvadó csendes irgalom

a

táj

ezüstös

tükör

hatalmas tálca

éledésre várva

fényes  létperem

kábultan méregetem

csak én meg a hajnal

játszadozom gyöngyszínű szavakkal

míg

tikkadt

bokrok

virágok

alatt

szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet

nyújtózkodó reggel

mennyire szeretlek

túl a parton

pirosban ébredő korong

tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy

madár

egy

kis fekete árva

röppen halkan a szomjas

vén cseresznyefaágra.

ÉJSZAKA

Cirpegők szédült hada
csillag sziporkás langy éjszaka

fények és zajok

mély

dohogású

hajó

húz maga után

fénypászmába részegült habot

vízszaggal telő lég

parti

lüktetés

szívemig dobol

már

elaludtál

te

is

valahol

magadhoz húztad testem

ezüst hajadba szerelemmorzsa akadt

hallod

álom felé úszva is a varázsos szavakat

reccsen az ágy

lázad a tested

ami fogva tartott

mély

sóhajjal útjára ereszted

hogy

zuhanj

szempillád hegyén még megremeg a vágy

magaddal  viszed

szerelmes

csókok

tegnapi

váratlan

illatát.

Nyár... ezerrel - anyám kertjében.

Nyár van ezerrel, azon kapom magam, hogy a te szemeddel

nézem és látom kertedben karcsú száron bókoló rózsaszín virágodat...

mint egy régi, lenge égi üzenet

lassan

már egy rohanó évtizede....

 nyár van ezerrel

szívem

és

kerted sóvárogja jelenlétedet.

Boldogság tabletta...

Kicsi

és

kerek

tenyeredben el is rejtheted

s

ha

rád borul az este

valósággal keveredve oldódik szét

szájpadlásodon

a

nappal

fájdalma semmivé lesz

már nincs közöd keserűséghez

kicsi

és

kerek

gyöngyház

emlékeket

zársz

szemhéjad alá

boldogság tabletta az álom

utak

vezetnek át

száz

ezer

áthatolhatatlan

határon

nincs

akadály

tiéd

a

pálya

vár

rád
a

vágyak

elevennek tűnő egyszeri varázsa

mintha

érintenél

bőrömhöz ér a tested

csókjaid

kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek

rózsa

szín

és

mámor

görcsösön szorított

szerelmed újra lángol

nehezen

ébredsz

fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.