Napok

A

nap még arany

mindenek

ősz illata van

bogarak

csigák

élvezik a fényes orgiát

kedvemen foltok fakulnak

elfog a vágy

magasba repíteni hintám fényes vasát

kalimpáló lábakkal szállni ég felé

hogy

jobban

lássam

a

hajók

vízre írt jelét

kormorán csőrében hal ragyog

rőt arannyal

festenek a túlparti angyalok

néha egy-egy csepp lepereg

besárgítva

füvet

fát

levelet

bámulok míg száll a hinta

zizzen a lomb

hártyapapírra íródnak létsorok

ősz illan

lábam előtt

dió

kopog.

ÓBOR

Nem kell hogy hátra nézz

meg se állj

karcsún

törékenyen

múlik a nyár

ősz toporog kopott küszöbünk peremén

ajtóm sarkába

sápadt leveleket gyömöszöl a szél

maradék dióhéj koppan

télszagokat érző

vén bogarak búvóhelyet keresnek

rések alatt

a

szél

kacag

belém köt

bőrömet cibálja

kóbor füstgyerekek

karikáznak fel az égi

csillámkékre festett világba

felhők

sugarak

felhők

alkonyba hajló hangulat

majd

újra

vakító villanás

derűt mutogató fények érzéki lángolása

buggyant gyümölcsök édes nedveit

bódult darazsak kedvükre szürcsölik

őszi mosoly ölel

nem fordulok hátra

sejtjeimbe préselt

illatok

színek

fények

érintés jelek

megannyi méreg mind egyszerre forr

egyszerre felpezseg

mustból óbor lett

csóknyomoktól részegen

magamat újra hozzád képzelem.

Arad

Sorakozó

Szemhéjam alatt sorakozó képek

tegnapi léptek

évek

százak

vaskorlátai

szétmálló palotáknak

múlt illatot árasztó terek

emlékterhes házak

vakolatba ivódott rozsda

kínjuk szívemben sajog ma

bálványok

álmok

fényes ideálok

márványos oszlopok között

árvultan csoszog a múlt

lélekitató

kiapadhatatlan gyönyörű kút

nemzet

pusztulás és élet

bölcs és bolond egymásnak feszül

kezekben kard

hatalom

gyilok

vér

láng és lélek

szürke obeliszk mered fekete égnek

fájók a színek

sebeket tépnek

kavargó mondatok

szabadság

szózatok

fáklya világít vakjelen homályba

jelek

felmarjult múlt üzenet

koszorú

lobogó

szalag

bánat

és

dicsőség

  ARAD.

Este a villamoson...

A

szív

szalad

álmokat

keresni vagy festeni akár

utcákon

tereken

kutat

kibámul

zötyögő villamoson

fénydáridó a Dunán

kormos

hétköznap

alkonyán

lámpafüzér

valójában

hozzám tolakszik a lét

koszos ülések között

koldus tántorog

alig tudja felemelni a hatalmas csomagot

mindene benne lehet

magával cipel csigaház életet

csilingel

a

csend

tömött ülések

sápadt

fáradt

arcok

valaki felnevet

ismerősök

nyomulnak szűkössé zsúfolódott

helyen

magam vagyok

közömbösen

folyik rám

foltozott

nyomor

és

gazdag illat

nincs ellenvetés

távolodunk

mállik szét a selymes pillanat

zsebemben szorongatott

barna

kerek

gesztenyém

meleget ad.

Játék... több... talány.

Egy

vagyok

veled

egy

egyetlen

két lét

együtt kerek

egyetlen egy

nekem

neked

egyszerű

képlet

ez

egyszer

együtt

egymást

nem

más

Te

Én

cserebere

Én

Te

neked

nekem

nekünk

ÉLETÜNK

képzeletünk

létünk

látunk

elveszejtettünk

és

megtaláltunk

veled

velem

rólad és rólam

szól

a

cérnavékony szólam.

Móka.... egy régi, elmaradt bejegyzés

A látszat csal...
Nem tudok kvadot vezetni, ezúttal is majdnem elgázoltam a Zerdőt!
(Dés. Csavargás és móka.)

Honvágyam van, elmaradt az erdélyi csavargás.

Őszi dal

Kiléptem a kertbe

bokámra csavarodott az ősz

égett fűszálakon

harmatcsepp gyöngyözött

finom selymével takarta vállaim

a

nap

fényében villództak olvadó aranyak

és

áradt szét a jó

új

útravaló

komótos illatot teregetett a szél

előtűnt

az

első

barnult szegélyű sápadt falevél

bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött

lépteim

békéjén

valami rést ütött

rég

hullott

szavak

emlék töredék

varázsolták elém ölelésed hevét

messze futó rejtett ösvényeken

távolodott már a régi szerelem

most

itt

 fényjeles

a

reggel

s

én

csodálkozom

őszi szélben vissza éppen sóhajod kapom

magamhoz ölelem maradék kincsemet

érintésed bőrömön remeg

a

múlt

szembe jött velem

porszemmé változtatott

hazudhatok

neked

magamnak azt teszem

körém csavarodó őszbe burkolódzva

színeidet mégis keresem.

Őszike

Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét

sárgás

zöld

folyó

hömpölyögve lök új hullámokat

régi partok felé

kavicsok

sirályok

felhők

ez

a

harc

is

eldőlt

visszavonulóban

már

a

nyár

nyomában

sápadt levélke száll

szél csapkodja ablakom

sóhajtását hallgatom

mennyi munka

dióverés

levél söprés

szirom szedés

és

azután

hajkurászom

majd

az

őszi

füstöt

rozzant kéményekből kanyargó

keserű szagok

kószál és kesereg

hideget tereget

míg

avarba lépő reggelen

markomba egy lepottyant diót felkapok

zsebre is teszem

aranytartalék

fényes

belével

felidézi

majd

tüzes nyarunk édes leheletét.

SZEPTEMBER

Nézd a fákat

lángruhában állnak

heves

nyári szerelem perzselése

ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel

az

ősz

üzen

hajnali sóhajtás

fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak

ki fejti meg

ha ránk találnak

szeptemberi selymes

mondatok

bolondok

vagyunk

ősszel is a heves nyár

borzongató

záporára

áhítunk

forró lázak

ölelések

fodrozzák fáradt álmaink

szívszorító régi vágyak

gyűrik össze újra ruhánkat

míg

a

táguló szürkeség

elébünk hulló

kincseiből

elveszünk.

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.