Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2024. április 14., vasárnap

Vers megadott szavakkal.... ÉJSZAKA

 

 

 

reménytelenül

bokor

csupasz

viháncol

gyöngy


ÉJSZAKA


Szél viháncol

csupasz bokor remeg

zokog a csend

vén fák ágán

éhező feketerigó

hallgat reménytelenül.

Fagy és halál

kéz kézben járnak

tavaszról álmodó fák

szerelmes sziromesőt kívánnak

hold haldokol

kormos fekete fellegek

takarnak ezüst sugarat

éjszaka van

kezem alatt gyűrt papírdarab

ráírom az egyetlen szót

ezerszer és újra

dermesztő hiányod súlya

rám zuhan.

Elfúl a hang

sejtjeim suttogják mégis

őrzik féltő

vak öleléssel

ereimben surrog-burrog

hallhatatlanul

míg a perc mint gyöngy 

koppan s pereg

szívrejtekemben itt lapul

a

neved.










Pontban hétkor...


 
Pontban hétkor
harang kondulás szakítja szét csendemet
maszatos ablakomon ott ragadtak
tegnapi apró porszemek
a
praclinyom
és
a
kiáltás
Anya felálltam ide!
Falatot dobok Zsömle kutyának!
Anya, anya hát nézz ide!

Lesházba megyünk
hajókat várunk
megsimítja sötét tulipánunk
illatot keres
húzná az időt
haza menni muszáj
pedig itt minden 
minden érdekes
macskát simítani vágyik
asztal alá bújuk hirtelen.
Vigyázz vele megkarmol
anyája inti türelmesen.

Maszatos keze mint a bársony
elballagunk a csapig
mossuk
mossuk a koszokat
csorog a víz
fintorog
s
én
elmesélem a róka hogyan mosakodik.

Dongó és darázs hangosan dudorász
méhecske szirmon megpihen.

Figyeljük őket
bokrok közt bujkálunk
szájszegletéből 
rizskoch utolsó morzsáját eltüntettem.

Kishúgocska békésen aluszik.

Mi hintázunk kacag és dalol
Pál, Kata... százszor
madár repül
galambok hangolnak
száll a  hinta és a fürge figyelem.

Nincsen vége a nótázásnak.
Tapsolj te is mama velem!
Felzeng az ének - még egyszer kérlek
rekedt a hangja
gyógyító tea finom és mézes
hörpint és kortyol
gyöngyöket próbál - és szól Csinos vagyok!
 
Zoknii szállnak
indulna világnak.
Mama a kertet intézzük!

Búcsúzáskor
tenyérnyi nagy puszit dob 
 
mosolyával telis-tele tölti a szívem!

(Lotti vers)
 

 

2024. április 11., csütörtök

A magyar költészet napján...

 


Anyámnak, magamnak és neked...

A magyar költészet napján - is.
Ha valakinek, hát anyámnak köszönném meg a versek szeretetét, az írás örömét, a szívbe fészkelő reményt és a reménytelenség időről időre rohamra lendülő percharcosait is.
Anyám volt a nagy romantikus. Viharoktól sem mentes élete könyvek között zajlott, feje fölött, ágya párkányán hegyekben strázsáltak. Gyakran mondogattam neki, Mama a könyvek fognak téged egyszer agyoncsapni. 
Drága és szorgalmas, no meg olykor kibírhatatlan lénye most is meg-megkísért és oktat, (amitől ugyan valaha frászt kaptam), tanít, javít, beleszól... és talán ez az oka, hogy hasonulok - szándéktalanul.
Kockás kis papírjai itt lapulnak valahol, egy rendezetlen fiók mélyén, ahogy az én verseim is szanaszét. Némelyik szívben rejtőzködve, másik talán elfeledve...
Szavak, muzsikák, színek kavalkádja.
Anyám a MA minden muzsikája, színe és szava neked IS szól, felkapják a szelek és a föld tavaszi illata feléd, az ég felé lebeg.
(Anyám párnája alatt, mindig volt egy zsebkendő, vagy egy selymes papírdarab, ágyában fészkelődve írok ma is, s ha jól kotorászom nálam is akad, s a könnyek nem a klaviatúrára patakzanak.)
(kattints rám)
 

 RAJZOLT SZAVAK

Gyűrött kis papírdarab
simul ki tollam alatt
kocká​r​ól - kockára
megrajzolt betűk
​kép​
​s
szó
szaporodik
óvatlan szíven üt.

Máz
móka
vagy
csupán maszat
sorakozó mondatok
múlt és jelen
búvópatak
kincs és kacat.

Toll
ceruza
radír
apránként megtelik az apró
 életes papír...

Csigavonalak
alvó
lusta háromszögek
körök
vonalak
s
ha
már
ujjbegynyi hely sem marad
lehengergőzik a gondolat
és
megpihen egy domb alatt
lélek
csendesül
kilincshez ér
s
ma még messzinek tűnő világba tér.

Talán egy hűvös délután megérted
keresel valamit és vén szekrényben kotorászol
nem lesz többé senki aki rád szól
s
fiók mélyében találsz néhány
tenyérnyi papírlapot
sorról sorra 
újra és újra olvasod
s
megérted
a
szavak közt rejtőző távoli alakot
érintenéd
de falba ütközik kései ölelésed.

2024. április 9., kedd

Tíz év - akkor és most...

 

Tíz éve formáltuk meg így szép és egyszerű kertünket, mely mára eldzsungelesedett. Rengeteg idő és pénz után a tanulság: győzzön a jobbik! Amely növény szeret itt és jól érzi magát gyarapszik, néha túl is... 

Óriás változás, hogy tavaly elbúcsúztunk hatalmas fenyőnktől, mert kiszáradt, a tér így kitágult, utána azonban maradt némi tanácstalanság és űr a hogyan továbbot illetően. Nagy növények nem kerülhetnek fókuszba, hogy ne takarják el a panorámát. Ritkítás, átültetés apróbb módosítások - ez a tervem.

A hétvégén készült alkonyi fotóm- csöppségünk harmadik L a lépcsőn egyedül(!) sétál fel.








2024. április 7., vasárnap

Mennyi fény...

 

Mennyi fény...

Meglestelek
ma is pazar a játék
lusta a perc
káprázat e korai ajándék
nincs
lomha hajó
teherrel teli
e
csendes órán
életzajjal az ébredést 
semmi sem terheli.

Lendül a kar
albumomba új kép kerül
mosoly és bánat
összevegyül.

És
összeér minden mi összetartozik
madár fütty
harmat
rügy és levél
selymes reggelen egymáshoz ér.

Hiába 
kérés
könyörgés sem számít
állj meg tavasz
várj néhány szívdobbanásnyit
hull a szirom
fehér hab illan
elmúlás sóhaj száll
 
pilleszárny villan.
 


2024. április 6., szombat

PORCELÁNOS KÖSZÖNTŐ

 

 

Megállítanám a percet
meg az első sugarat
mozdulatlanná képzelhessem
törékeny életutamat
őrtálló tulipánok
tarka hadsereg
lándzsát emelnek
csend motoz hosszan
szirmaik felett.
 
Megállíthatnám a percet
iramló gyors időt
egy ölelés erejéig
hogy
tetten érhessem őt
virágot bont
kápráztat
folyómra aranyfodrokat terít
ágat hintáztat - madarat röptet
irányt mutat titkos holnapok előtt
szellőt suhantat 
édes illatú valódi tavaszit.
 
Megállítom hát a percet
évtizedek hátrálnak velem
magnólia takarja arcod
ámulok
óriássá nőtt lépted figyelem
köszöntő dalocskát dudorásznék
ünnepi az alkalom.
Pára szitál szemem körül
porcelán szépségben
ragyog tenyérnyi világom
könnyekkel össze
ma sem maszatolhatom.
 
 

2024. április 3., szerda

Gyűjtögetés...

 

Összegyűjtöttem a kert szépségeit, hogy egyszer majd megmutathassam kis unokámnak, milyen szép világba érkezett. Ma 11.17 perckor megszületett az ötödik életédesítőm! Hála érte!

 












2024. április 1., hétfő

Ne féljetek...

 

"Senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek."

Budakeszin a metodista kápolnában a tegnapi istentiszteleten ismét "találkozhattam" a mondattal:
NE FÉLJETEK!
Mindig aktuális, de most és itt különösen az.
Mit jelent a félelem számomra? Mit jelent a rettegéssel átitatott hallgatás?
Féltem már életemben nem is egyszer. Harapós kutyától, durva, ütésekkel kínzó embertől, betegséggel küzdő szerettemért aggódva.
De nem féltem magam miatt, úgy, hogy elhazudjak, elhallgassak bármit.
 
Amit tettem, vagy nem tettem nyilvántartásban van. Bennem és az általam megbántottban, főképp egy felsőbb hatalom megbocsátási listáján...
"Meg is fizettem, kinek ahogy mérte" J. A. írta - Kész a leltár című versében.
A kegyelem Istene másképp mér, mint ahogy azt mi gyarlón képzeljük. Ha bánjuk - megbocsát, ha titkoljuk - fényt derít, ha elhazudjuk - megkapjuk vagy így, vagy úgy a méltó "jutalmat".
A félelem kifejezés egy régi, nem éppen bibliai szituációval fakaszt mosolyra ma is.
Nagy hatalmú sündisznócska dörögte felém a testületi asztalnál anno:
"Tőlem félni szoktak!"
Meghurcoltatásnak kitett énem nem rettegett, nem félt, s a válasz sem maradt el:
P.m úr! Az akitől nekem tartanom kell "kicsivel" magasabban lakozik, mint Ön!
Ne féljetek!
Ne féljetek az "én kezem messzire elér" emberektől, sem a hatalom bármikori megszállottjaitól: A rettegés okot ad a zsarolásra, mély örvénybe ránt, véget érhetetlen kiszolgáltatottság a következménye. Ha hisszük, ha nem a felmentés nem a borsos árat kérő sztárügyvédek szorgalmas tevékenységének eredménye.
Hibáink, vétkeink, bűneink egyetlen módon halványulhatnak el - a megváltó kegyelem előtti felvállalás által.
Bántottam? Kihasználtam? Félrevezettem? Megfélemlítettem?
Uram bocsá' megzsaroltam?
Legalább ketten tudnak róla - a tettes és a szenvedő fél, de a sors nagy rendezői mivoltából kifolyólagosan😎 a szőnyeg alá söprések buzgalmában mindig marad valami árulkodó nyom, melyet nem csipegetnek fel a szorgalmas madárkák, mint Jancsi és Juliska elszórt morzsácskáit a mesében.
Az élet egyszerű képlete: vétettem - fizetek.
Az élet nagyszerű lényege: vétettem - megbántam és van rá remény, hogy feloldoz a krisztusi kegyelem. 
 
„Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: ti ne féljetek! "
Mt 28,5-7.
Valami, ami mindennél fontosabb - ma, holnap és örökké, a 103. Zsoltár:
"Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk."
 
 

Mindnenapi szépségeinekt add meg nekünk ma (is)...

 Márta oldalán járva olvasgattam a reggeli csendességben.

Szösszenetek - köszönöm, hogy ír, s elgondolkodtató mondatait megosztja.

Elteszem magamnak (is) a kommentemet.

"A szépség meglelése és csodálat - Tegnap Budakeszi Metodista templomában voltam húsvéti istentiszteleten. Mindenfelé pazarló pompával köszönti a tavasz a tekintetet. Nekem mániám a kattintgatás, kell szívemnek, lelkemnek egyaránt. Sorra vettem hát a színeket... írok is róla majd talán. S a sok szép kerti virág között hajladozva megpillantottam őt - az eltévedtet.
Lehajoltam, hosszan figyeltem a teremtő e tökéletes alkotását.
Mocsári kockás liliom - mint utóbb megtudtuk a nevét. Törékeny csoda. Miatta késtem néhány percet, már szólt a dicséret, amikor a terembe léptem.
És távozóban kiderült, hogy a szerényen meghúzódó szépséget eddig észre sem vette senki. Közös örömünk kiteljesedésévé vált - feltámadás napján. Képet a blogomba teszek fel róla (is)."

2024. március 31., vasárnap

ÜNNEP

 Éjszaka van, a legteljesebb sötét. Fájdalmat és terheket cipelő csend. Kormos. Rezzenéstelen. Éjszaka van, eltévesztettem az órát, de ezzel nem vagyok egyedül... 3.12 lenne valójában, de már az átállítás megtörtént. Ezt ugyan madárkáim nem tudhatják, s most e feketéllő csendben csipogva jelzik az ébredést. Éjszaka van, s hiába szeretném csalogatni, édesgetni - elkerül az álom. Valójában szeretem ezeket a perceket, hallgatni a semmibe beledohogó hajót, nézni a sötét folyó felbolydulását, érezni a remegést, nézni a fénysávok ringatózását, a nagy hajótest után fodrozódó fehér tajték csitulásának látványát. Távoli a kutyaugatás, az első hév hangja nem szalad még át a szigeten.
Minden púderszerű finoman hull rám.

A sír üres!
Ne keressétek holtak között az élőt!

Kereső asszonyok és az égi hírnök.

Velem ma itt, e hajnali órán a hangicsáló madarak e jó hírt sejtetik. Nem zeng harsona, nincs kisuvickolt ablak, létmaszattal terhelt üvegtáblákon át fog érkezni a hajnal első sugara.
Minden mi "ünnepi" kellék a ma világában itt elmaradt.
Valami mégis kell, ami az űrt kitölti, valami létbizonyosság. Múlik az idő, s a nyomorúság jár az eszemben, az emberi esendőség takargatása, a "máz", a megfeszített testével való kiüresült jelzések. Roskadó asztalok, halomba rakott finom falatok, a látszat, a hivalkodás.
Ez az ünnep?!
A hit meglényegülése?!
Valami egészen más kell nekem, valami velőbe ható vigasztalás!
Hogy ne tekintsek viszolyogva se magamra, se másra. Hogy a vétkek eltörlésére hullott cseppek valóban mosdassanak. Hogy bűneim, mulasztásaim a krisztusi kegyelemben semmissé legyenek. S az a reménység hasson át, hogy akit bántottam képes legyen az irgalomra.
A megbocsátás sokkal, de sokkal könnyebb, mint a feledés. Nincs delete gomb, mely automatikusan töröl, mint a gépeken, s nincs tökéletes vegyszer, mely azonmód kilúgozza a másikon ejtett bántás foltokat.
Vétkeink, hibáink ellenszere nem az az áhítatot színlelő póz, melyben (szinte) tökéletesnek állítjuk be magunkat.
Nekem azért KELL a kegyelem, mert tökéltelen vagyok. Mert tudom magamról, hogy ma és holnap is elfut a méreg, ha ellenemre van valami, a szomorúság ok nélkül is belém lopakodik, s indulati hullámzások sem kerülnek el.
Nagyon jó jónak lenni, de jónak látszani, miközben a mélyben ott van az önámítás tömjénes mágiája?!
Mindennapi hazugságok, hitetések, köntörfalak... azaz köntörfalazások. Tetszik nekem ez a szó. Ráadásul nagyon is aktuális szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt.
Köntörfalaz.
 

Krisztus posztolási versenyben érkezik a húsvét, sonkák és hímes tojások között bukdácsoló, kölni illatától kábult nyuszkók, hizlalt hiúság berbécsek bolyonganak.

Bennem a megváltói mondat mocorog a foszladozó csendességben:
„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

Mi egyebet kérhetnék a feltámadottól míg a pirkadat fénye sötétet űzve fűt, fát, virágot, pilléket, lelkiismeretet felébreszt?!
Legyen áldott a húsvét, az ünnep!
Gyermeki hit tegye teljessé az életet!