Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. március 29., szerda

Simogató

Nincs az a szó
s
nincs az a mondat
mi
jobban varázsol mint a hajnali horizont
szürkén lapul az ég
valahol távol mégis tüzesen ég

pirkad

bimbós ágak megfeszülnek
pattanásig
csak
egy
lágy sóhaj és felrobbannak máris

habfehérben kiáltják

írják
kormos feketeségbe

festik
azúros kékbe

életünk legszentebb szavát

szeretlek élet


szürkeséget felváltják részeg 
tetten ért fények
pirosban pompázó túlparti fák
küldenek titkos jeleket
lélegzetállító ez az üzenet
bőrömhöz hajló tavasz
sóvár kísértete kerít


súgj nekem te is valamit
borzold bele a szélbe
szerelmünk régi ígéretében
játszanak a szavak
nincs menedék
szirmos ébredéskor mondatod most is ugyanaz
bárhol is vagy
örök szerelemmel tenyerembe simítalak...

2017. március 28., kedd

Mert szép...

Hat óra múlt, a nyugati napfény még megfürdeti sugaraival a túlpartot.
Szép.
Szeretem.



2017. március 26., vasárnap

KARCOLAT

Felidézem arcodat
korai szürkeségben
némán
fürkésző szempár néz rám
melegít
biztat
szerelmet áhít

maradj még egy szemvillanásnyit

kóbor
rőt színekkel
fut tova
évtizedek fájdalommal viselős kora
szád sarkában
hosszanti ráncok
sóvár reménnyel járnak táncot
alig múlt még el a hajnal
betakarózhatnék
angyali
hanggal
suttogásod éppen úgy kábít
térdem köré fonódó lánc
kín
és
vágy
is
mostohám vagy tiltott gyümölccsel lázítsz
hurokba lépek újra
fényt festek
sanyarú múltra
tudom
arcodon ma is
pengés fájdalom üt sebet
hiába
karcolnék létmohón új és újabb gyönyörjelet
könnybe fúl
semmibe hull
minden
kegyetlen
kérlelő
hajnali üzenet.

2017. március 25., szombat

Anyám kertjében tavaszon...

Göbök
göcsörtök
kusza ágak
képzeletemben odalátlak
szeded
szeded
feketén fogó
túlbuggyanó kesernyés szemeket
kezed
arcod
maszatos
cseresznyelé foltot ejt ruhádra
nézel magasba mászó vidám unokádra
kiáltasz
le ne ess
ne rajtam nevess
inkább fogd az ágat
még szétszakítod szép nyári szoknyádat

látom a fát
vén 

nyelvem hegyén bizsergő
együtt kortyolt tea zamatát
ízlelném

a
pad
elkorhadt
a
fád
vénülve várakozik új virágfakadásra
kezdődik a játszma
méhek
kék ég

habfelhőben
arcodra néznék
hisz
szép szemed
kékebb volt mint legkékebb egek
unokád
lába nyoma fűben zsizseg
nem árulom el senkinek
hogy
hiányzik
hogy
fáj
ezernyi nyurga tulipán szál
többé nem nyíló
tűzpiros virága
nézem a kertet én árva
nem szólok
minden hiába
csak
egy
furcsa
sötét
felleg
száll
szívem
ága-bogára.

2017. március 22., szerda

Ma - Pódium est Érden a Poly-Art alapítvány rendezésében


Kedves Azoknak! akik szívesen együtt töltenének kis időt verseimmel, de határok, idő, tér, egyebek gátlástalanul lehetetlenné teszik ma délután az Érdre döcögést - mert tudjuk, hogy Érden érdemes...
Szóval nekik IS elárulom, hogy ma az alábbi verseket hallhatják/hallhatjuk Feir Krisztina, Somfai István illetve Vikár János tolmácsolásában:
Aratás előtt: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/aratas-elott.html
Ébredés: http://partfal.blogspot.hu/2015/04/irodalmi-dij.html
Eszmélés: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/eszmeles.html
Esni fog: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/esni-fog.html
Csak a hangod maradt: http://partfal.blogspot.hu/2010/12/csak-hangod-maradt.html
Mottóm:
Az életben ezerszer szebb, az élet ezerszer szebb, az élet ezerszer szebb lehet, ha figyeled...
 

Aratás előtt



Ma is fogva tart a kép

magam előtt látom végtelen búzatáblák létüzenetét

légbe hasító lándzsás kalászok hirdetik

itt
élet

mag

kenyér

születik

szakállas búza leng suhog a szélben

könnyedén

kápráztatja szemem

elmerülök e gyengéd neszezésben

párás tekintettel hajolok fölébe

kalászait kezemben tartom

míg megfürdetem arcom

millió emlék támad

látom apámat

 nagyapám kérges keze súrolja homlokom

kaszák éles suhintása még várat magára

hogy

érett aranysárgás

szálak hulljanak a földre

gabonaszemeket kóstolnék

lágyak

nyoma sincs még éles életteli

roppanásnak

csend feszül az ég alatt

idő míg megtelik a mag

forró ízét keresem régi nyárnak

idegeimbe égetett vágyak

borzongató gyönyörű életrobbanás

ketten vagyunk

őseink szavát nem hallja senki más.


/2014. 07./

Esni fog

Esni fog
árnyékba boruló pillanatok
folyónk
partot tépve árad
elmossa a földet
szétkorhadó ágak
törzsek
billennek
hullanak

hosszú lesz a nap

esni fog
nehézkesen gyűlnek a fellegek
lassan
csavarodnak az indák
pirulni kezd lombok közt szemérmesen
a
cseresznye
rubinokkal telik meg lehajló ága
rákap
minden éhes madárka
pirosak
fehérek
zöldek

megpihennek szűkülő
fények
árnyak
vágylak

esni fog

vénülök
már
csontjaimban érzem
nem
nem
az
esőt
nyármelegben ölelő régen volt szeretőt
markomban egy szem gyümölcs kínáltatja magát
édes
feledtetni képes nehezedő idő ránk zúduló súlyát
erejét
esni fog
visszaforgatom
ma
is
múltunk lomhán gördülő
 ringató kerekét.

/2016. 06. 03./

Eszmélés

Kora reggel még felkelés előtt lehunytam újra szemem
szívemben tágítottam az éveket
feléjük hajoltam
 beléjük hatoltam
 
perzselő búzatáblás létüzenetet kavartak régen feledett forró szelek
rám zuhanó váratlan utazásban pilláim alatt egyre csak gyűltek a cseppek
kérges kezek munkában feketedett körömágyak
úgy őrizlek meg magamban
ahogyan
csiga a régi házat
tűnt gyermekkor mézesedett képei
frissen fejt tejjel teli rocska
feljajdult bennem az emlék
évtizedekkel takart elhalt szavak
színek
zamata
buggyan mikor beléd látok
fúrt kút kifogyhatatlan hűsítő vize
vödör kalimpált az itatóvályú felett

csókod ízében ott lapul
nagyanyám kemencében sült cukrozott kalácsa
szétolvadt édeskés a máza
kenyere morzsáit újra ízlelem
magokat ejtő kaszák suhanó muzsikája
kalászok egymásra boruló létsóvár öröme
szomjas
sárgásan fénylő
magasba emelkedő szalmakazlak álmos zizzenése
csendesült szerelmes énekkel vesz körül
hallom a szikkadt eső nem áztatta földbe csapódó kapa csikorgó csendülését
varázslat
vert falú házak mély szaga orromba fészkel
karcolt fazekak és kopott kajsztonok elveszett halmaza
elébetek térdelek
simítom fehéren hullámzó törékeny tálak kicsorbult éleit
mi  életeken át széttörött összeillesszek valamit
s
megrepedt zománcú szedőkanállal merjem
újra
sorsunkba oltott őseink eltitkolt reményeit.

/2015 nyarán/

2017. március 19., vasárnap

Festett tavasz...



Tavasz van
színekben
hangokban
szagokban

tavasz van
bőröm
hajam
szívem
látja
belefúlna földön túli ragyogásba
mégis
mágnesként
visszahúz
vágy
nesz
sóhaj


omló virágos takaróval festett hajnalok
feledtetnek szürke ólmos tegnapot
esőt váltó fény
káprázat
tünemény
karcsú törékeny váza
benne emlékvirágok szétmálló szára
szerelmek
csókok
szirmok
szavak

szürkeségbe hulló feslett papírdarab...

2017. március 17., péntek

Vallomás... tavaszi dalocska

 Szeretlek.





Szívdalokkal éled a nap
ravasz szellők
illatot hajkurásznak ablakom alatt
orromba
bőrömre
lelkembe
szállanak


ha akarom s ha nem
kedvem kereken tágul
ódákat zengenék e gyönyörű világrúl
és
persze
RÓLAD
szaporítanám a szókat
bukfencező mondatok ontanák árasztanák a szózatot
szépséged
illatod
és
színeid
most az egész világ enyém és tied itt
bőrömhöz érsz
serkentő vágyak löknek
taszajtanak
bámullak
nem csak tátom a számat
édes méreg sarkall futni eléd vagy akár utánad
szeretlek
tavasz
boldogság özön
végre átkarolsz
köszönöm!