Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. szeptember 20., hétfő

Nyár elvitelre... 4.

 Begyújtottam tegnap estefelé. Lehet, hogy csak a szívem fázott, lehet a színes lángok parádéjára vágytam, ahogy felzabálják a kályhabendőbe tömött sok-sok papírt. Frissen tisztítva várja a masina a megterhelést, tegnap csupán előjáték volt. Előjáték, mely finoman kényeztette lábaimat, míg bokámon felfelé kúszott a heves lobogás melege, s a tűz színeit csodáltam  - még egy pillantást vetettem a nyárra. És gondolatban átválogattam a képeket, nagy örömömre valahogy a felhőbe töltést is megoldottam, így a blogra kerülhet a negyedik porció. (Hogy ne legyen mindig, minden tökéletes - ügyetlenül belebabráltam valami másba a telefonomon, így míg rá nem jövök a megoldásra egy darabig "vízjeles" képeket produkál szegényke...)

Jöjjenek hát a képek és az emlékek! 

Balatoni vitorlázás... soha eddig így nem voltunk együtt! 

Kilátókból bámészkodás. 

Csobbanás.

 Lepkék, szőlők, illatok, ízek és mindenféle törékeny szépségek... összevisszasága.

 







 




Isten veled nyár...!

Remélem jövőre újra találkozunk. És lesznek tavak, kilátók, völgyek és hegyek... És lesz tenger, szikla, barát, jó bor, koccintás, ölelkezés, öröm és sok-sok nevetés! S a bánat addig is tartózkodik attól, hogy lábát túl sokszor betegye életünkbe!

 


 

2021. szeptember 19., vasárnap

Nyár elvitelre 3. - Járt utat járatlanért...!!!

 Járt utat járatlanért...!

 Nagyon kedvelem a járatlan utakat, sosem látott falvakat, elképzelt tájakat valóságban is megcsodálni. Így volt ez fürdőzős napunk után, Pápáról Felsőörs felé indulva IS! Keresztül a Bakonyon nem lehet megállás nélkül végig rohanni. Igenis kanyarodni, bámészkodni, szippantani vágyom!

És így is lett! Nem, mintha egyszerű lenne ezt kivitelezni, de ez egy másik téma... 

A lényeg az, hogy eljutottam Gannára! Az agyamban valami motoszkálhatott, amikor a település jelző táblát megláttam és kunyerálni kezdtem, Gannát szeretném MOST! És ki is kerekedett a kép, mert egy régebbi blog bejegyzés kapcsán anno virtuális beszélgetésbe kerültem a Bodzás Vendégház tulajdonos asszonyával. Addig furdalt a kíváncsiság, míg egy falubélitől megkérdeztem, hogy merre is lelem meg őt, őket! Megérte a keresgélést! 

Csoda szép, csuda barátságos félóra volt..

Bodzásék kedves szavakkal mutatták be portájukat, mindenféle szépséget megcsodálhattam a különlegesen jó érzékkel berendezett vendégházban, pedig éppen népes társaság fogadására készültek. Így nem is lábatlankodtam soká náluk. 

Bakonyalján meghúzód szép kis település Ganna, lakossága ma sokszínű. Viharos történelmű, Árpád kori, elnéptelenedett, majd újra éledő települést a háború utáni sváb kitelepítések nem kímélték. Ma mindenfelé szép érzékkel megáldott porták mutatják, hogy van értéke a népi építészetnek, s hagyományok megtartása, vagy felélesztése vonzó erő egy közösségben.

Bár a fotók itt összekeveredtek... Ganna után következett Szarvaskő vára! Érdemes útba ejteni és szétnézni, a vár körüli tájban gyönyörködve.
















2021. szeptember 18., szombat

Nyár elvitelre... 2.

 Legkevésbé sem értek a technikához...

Boldogult kamaszkoromban tüntetően kezembe sem vettem a fizika könyvet. Talán Zsuzsa tanárnő irgalma, vagy némi szerencse mentett meg a teljes elbukástól. Emlékszem 150 oldal várta szomorúan a könyvben, hogy egyszer-egyszer belelapozzak. DE én karakán gyerek lévén nem engedtem a nyomásnak! Félre innen fizika, félre reáltárgyak! Mindez annak fényében érdekes, hogy nővérem éppen az ELTE fizika tanszékének volt kiváló diákja, apám, bátyám is reál oldalon tette a dolgát. Presszió volt bőven, rossz jegyek is akadtak  nagy számban. Kitartó voltam mégis, így ma is homály fedi miként mocorog az áram a vezetékben, ki is az a Katód, meg az Anód?! Hogy jutnak el a hangok A-tól B fülébe...?! Minden, ami technika számomra örök rejtély marad. Füllentenék, ha azt állítanám, hogy 50 év alatt bármi is megváltozott, ugyanúgy kínaiul hangzik ma is a kütyük működése. Így azt sem tudom megfejteni milyen bizgentyűt állítottam el, hogy a képek nem kerülnek fel folyamatosan a "felhőbe", azaz a fotótárba.

De, hogy most valamit megpiszkálva megmoccantak és legalább szeptember hatodikáig bepillantást engednek a "múltba" gyorsan bepakolok ide is néhány képet, hogy emlékeztetőm legyen mi is maradt meg röpke nyaralásomból. 

Az idei dunsztos üveg nem kell, hogy nagy legyen. Nem gyömöszölök bele hatalmas sziklákat, ahová felkapaszkodtam, nagy-nagy sörös korsók, méregzöld fenyvesek, hegyi patakok, teleki margaréták, maroknyi málnák mind kimaradnak. Képtárakat, idegen tájak ismeretlen szavait, városok tornyát-bornyát, vízesések moraját  sem löttyintem fel tengerek sós vizével, hogy tartósítva legyenek.

"Eccerű" magyar szépek kerülnek a röpke nyaralásból elspájzolásra. Balaton, Bakony, Pápa megvillanása. És a csúcs! Két óra a csodálatos vízen, egy vitorlás tatján kapaszkodva, s amennyire lehet égre, vízre, mélységre és magasságra szűkítve, azaz tágítva azt a 120 percet. Lehet, hogy mások számára furcsa, de nekem a pillangók bámulása, vadnyomok felfedezése, vagy egy gém társaságában töltött félóra a nagybetűs KIKAPCS! Köszönöm nyár, hogy szeptemberi búcsúzkodás közben megleshettelek! (Amint rájövök, hogyan tölthetem fel a most még hiányzó képeket azok is láthatók lesznek.)


NYÁR ELVITELRE! 















 






2021. szeptember 16., csütörtök

Nyár elvitelre... 1.

 

 


Nyár elvitelre...


Tavaly ilyenkor - gondolom
néha már
tűz világított át a kályhaablakon
vacogva néztem a sötét felleget
tavaly ilyenkor
már igazi ősz lehetett

de
most
minden parázs
minden forróság
mohó ráadás
poros erdei útra hullott
zörgő sárga és aszott zöld levelek
fullasztó száraz levegőben
pókháló remeg
partra hajló ágak alatt
iszapos földet hevesen szárogat a nap
a
folyó visszahúzódott hirtelen
sárcsíkot hagyott kókadó növényeken
kopár ágak - kidőlt fák
 
meglátok egy nyomocskát
őz
lépte a vízig elvezet
és
egyre több a nyom
keresztül-kasul szabdalt
süppedő ingoványban
gazdájuk kilétét kutatom
szomjazó föld közepén 
sokan kerestek korty vizet
néhány szürkés csepp is megmenthet életet

lapos kavics csillog - nem hamis
zsebembe teszem

szívembe dunsztolom
tikkasztó nyarunk
perzselő üzenetét 
és
magammal viszem.
 
 



2021. szeptember 14., kedd

Az Úr fogja a kezed...


 

Érden felvett televíziós beszélgetés kockái peregnek.

Hangja, alakja oly élő, szavai olyan ismerősök, hogy el sem akarom hinni -  nincs többé... 

A felvétel túl későn jelent meg.

Szemem sarkába könnycsepp ül, hallgatom a versmorzsát, érzem az utolsó gyöngéd, bohókás ölelést. Elkapkodott fotót őrzök, május 28-án készült, az irodalmi program ünnepi pillanatainak végén lépett hozzám, Velem is fényképezkedjen - mondta és szokott kedvesen megölelt, erőtlenségét nem lehetett nem észrevennem. Valami bohókásat súgott nekem, nevetek behunyt szemmel, míg ő a kamerába néz. 

Félrecsúszott nyakkendős élete 2021. július 25-én véget ért, már semmit sem igazíthatunk rajta...

Kint világosodik a part felett. Sötétséget űz a gondolat, színes, szép, mosolygós szavak zárják a vele töltött emlékperceket. "Bor, dal, asszony..." 

Karácsony doktor  - Toll, papír, kamera... - hallgatom őt és bölcs gondolataira, gyógyító kezére emlékezem. 






 


2021. szeptember 2., csütörtök

PAZARLÁS

 




Ki
ki
ki
csodálni hogyan kezd a világ
újra
színesedni
még
komótosan
kedvetlenül
éji sötétbe több ború vegyül
feketés szürke az ég
sehol szívvidító korai kék

torpan az ecset
elkelne némi bíbor
és
rögvest bele is hullanak a cseppek
bordók sem olvasztják percet
a
folyó izzik szinte serceg
pillanat parazsát lopom
bársony és arany permet
hajnalomba végre ejtenek 
néhány parányi sziporkázó pettyet
 
fejedelmi pompa
élet és halál
vajúdó
hasadó egek
kitáguló őszi vérerek
születőben a fény
öreg füzesek felett
 
hiába a nyár utáni bánat
éhes sirálycsapat
habtollú madárhad
hajnali pompára ügyet sem vetve
sivalkodó hangon
belehasít a mennyei csendbe.
 

 
 
 

2021. szeptember 1., szerda

Még szép...

 

 



Az ég acél
fel és alá nyargalászó szélben
fűszálak
sápadt kórók remegnek
nyoma sincs
aranyfejű napraforgós reggeleknek
zizzen
zakatol
rohan
nem is válaszol hogy jön e még
ölelkezőn édes illedelmesen
szeret vagy nem
akác levelét gyerek módra 
félénken tépkedem
tócsa tapad 
tegnap még tüzes volt a járda
út menti fűz összegabalyodott ága
szelíd szelek cirógatását várja
ősz
zümmögi méltóságteljesen
valami láthatatlan kórus
 
nyár - még - szép
ontsa ránk száz - ezer örömét
súgom
takarómat magam köré húzom
villanó fény
hasít ketté vaskos szigorú felleget
szeptemberi ég peremén
kacér sugár pásztáz
gondterhelt kerteket
valahol egy távoli sarkon
táskát cipelve bandukolnak
nyáridős szívű álmos gyerekek.

2021. augusztus 30., hétfő

Dunai illúziók… ÁLOMHATÁRON

 


Útra kelek

pedig ki sem lépek

tenyerembe rejtem az egészet

szétszedem százszor majd összeillesztgetem

radírozom és újra színezem

megnézem jól kívül és belül

elidőzök tetteim körül

míg előttem a folyó lecsendesül

korhadt fatörzs tűnik az éjszakába

hűvös víz fölött az est sötét leple alatt

suhan fátylas fehér sirály csapat

túlparton a komp is aludni tér

lámpája vízre hulló tarka fényfüzér

harang kondul

denevér kering

átszáll szendergő lombokon

felsejlik az első csillag

hold csorog végig vállamon

semmibe hulló napok

számlálhatatlan percek

miért itt - miért így

rejtély

mit talán meg sohasem fejtek.

 

Ringatózó öreg csónakok

hullámverésbe simuló sajgó sóhajok

szerelmes szavak

zsebben őrzött barna kavics

szél tép és sodor hulló levelet

nyármorzsák peregnek

ismerős neszek

 macska lopakodik

város szenderül

kifeszített álomhálóba sodródó ezüst halak

testük megfeszül

vastag ecsettel árnyakat csorgató ég alatt

hallgatnak fészkükben

nagy útra készülődő

törékeny szárnyú

fekete madarak.

 

2021. augusztus 29.