Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. november 3., vasárnap

VESZTESÉGEM





Elmulasztott
percek
ölelés és nevetések

szemedbe nézni kacagva
táncot ropni
bolondozni
vállaidba kapaszkodva 
csimpaszkodnék a nyakadba

átkarolni hűvös estén
arcod fognám
könnyeidet meg nem lesném


rozsdafoltos reggelemen
szakadt levél
tapad párás üvegen
  hatalmasan hömpölygő szürke folyó 
álmodozó
sirályt ringat
fehér tolla
úgy
világít
elvinne a boldogságig
remélnénk hogy újra játszunk
 elveszített mosolygásunk
melengetne
összebújva gondolnánk a régi útra

de
az
a
csepp
az
ablakon
elhallgattat
és
én
hagyom
hogy
újra
s
újra
emlékezzek rád s a múltra
és
számlálom míg a gyertyák aludni térnek
veszteségem
veszteséged.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése