LÉPÉSEK....

Lépések

hegyeken és tengereken át

órák

napok

kitáguló világ

sziklák közt bukdácsoló patak

keskeny úton

ősi lábnyom maradt

múlt ösvények kanyarognak

rájuk léphetek

 már-már rám zuhanó hatalmas görgeteg

színes kendők

virágos terek

illatár

és

névtelen sziget

szirmok selyme simuló szőke fényben

fehér hajó karcsú teste villan

kékre festett tengernyi messzeségben

pálmák

fenyvesek

kopár hegyoldalak

hófödte csúcsokon megbicsaklik a nap

 idegen

szavak

mondatok
távoli zenék

magamba gyűjtöm ritmusát

és

ezer

káprázatos

színét

sötét éjben

surranó folyók

fáradt vándorok

ismeretlen földi létbe

belekóstolók...

Porszem világ...

Kicsit
még nyújtom a percet

kicsit

még
játszom

poros ablaküvegen

esőnyom

a

kertet

végig csorgott cseppek nyomán át alig hogy látom

egy

perc

és

kitárok

ajtót

ablakot

mozdulatlan

a

most

a

szépség

létlenyomat

de

kitisztítom az ablakokat

eltüntetek minden porszemet

rongyot

kacatot

máglyára vetek

ezer
összegyűrt régi papírdarab

tüzet fog és lángra kap

mindhez valami emlék tapad

ezernyi kép

csupán

egyetlen mozdulat

törölhet a gép

eltűnhetne valamennyi hozzád írt levél

és

el

az

érkező

édes

sóvárgó

válaszok

égő

tűzben

egyszer

talán

minden lobogni fog

csak
a
szív

enyém és tied

érzi

tudja

lehet
tépni
gyűrni
de
minek

minden
szó

minden

elsuttogott mondat

sejtünkbe épült

élősködő csókok örökre bennünk lapulnak

kezed sebhelye a vállamon

hajszálaidat ahogy végig simíthatom

szoknyám szegélyén induló mozdulat

megtorpanó vágy
szerelmes szavak

múlhat a ma

jöhet
a

holnap

porszem és kacatok között

mindvégig ott vagy

csöndfodros mosoly

hiánnyal telített

elvétett

órák

napok

szirmos reggelekből mi az mit magunknak végül meghagyok?!

Májusi kirándulás

Zöld párába burkolódzó dombok

szürke szalag a távoli folyam

két lányka szalad a völgybe

erdőt felfedezni

indul a roham

minden

bogár

dongó

hernyó és lepke

minden

szirom

"makkfa"

kosbor

hangya

korhadt ág

madár

szöcske

és

kabóca

csoda

mesél az erdő

és

életről mesél a nagymama

Vigyázok rád Mamu!

-Lenci így mondja nekem-

ha fáj a lábad

add a kezed

majd én megyek utánad

léptedet figyelem

tüllje repül

fodrai bomolnak

mosollyal szól

fűszálnak

bokornak

Ő

vezet

titkok kutatója

Lili ügyesen cipőjét igazítja

vizet kortyol

fut

szalad

nézzük meg azt a fát

ott a messzi dombokat

néhány száraz ág
botdarab

fényes mészkő

csigaház

a

gyűjtemény

Apa naponta három botocskát enged!

mondják nekem és boldogan nevetnek felém

messzire vezető keskeny erdei út

nehéz lombsátor

vadvirág

szirompergés

bodzaillat

májusi képek

májusi léptek

ösvény kanyarog a mezőn

sárga lepke billeg lila virág selymes peremén.

A "MAKKFA"!!!!

 

Egészen közel...

 

Egészen közel...

Madár

repül

ablakomhoz egészen közel

szárnyai közt átjátszó fények

röppen

rebben
 irányt változtat az utolsó pillanatban
  nehogy csapdába essen

mögötte zöld hatalom
mélyen meghajolva ringatózik a lomb

búvóhely

biztos rejtek

egészen közel

csigagyerekek házakat cipelnek

milliméteres a csigapálya
bokrok alá vezet
jótékony homályba
 

selyem feszül

szirom szakad

szellő sodorja szinte észrevétlenül
nedves fűszálra

nehézkesen lehajló nedves ágra

 versengenek naprészeg sugarak

színpompás

diadalmas élet

egészen közeli vonalak

zöldes sárgás spirálban

tétova nyomok a kimosdatott

villogó világban

közeli a kép

mit találnál szavaim mélyén
itt
egészen belül

magam vagyok

vagy

tükrös törésben

ezerszeresre felnagyítva

arcodat

szemedet

látom

a

 hatalmas életkivetítő vásznon

?!