Kopott park közepén
vénséges fák alatt
száraz levél kupacba gyűl
lomok árnyékán gyengén átsüt a nap
hinta hívogat
magasba repül
dibdáb dalt dúdolok
az
"illető"
hangosan kacag
szereti ő is rekedtes hangomat
mosoly
madár
vödör és lapát
kiszáll s én figyelem
hogyan lépeget ügyesen tovább.
Tengereken túl
de
mégis oly közel
virágos bokrok előtt hinta árválkodik
s
egy
szöszke fiúcska
ügyesen már benne is csücsül
fent az égen zászló
leng a sárga-kék
akár
a
napfény s a repülő szaggatta messzi felhőcskék
szállnak a dalok s ő velem énekel
ahogy
a
hinta
fel
le
százszor is
nem unja el
mindig új dalocskával csábítom
hangja tiszta éles
enyém kicsit hamis.
Évtizedek nótája ugyanaz ma is
anyám kertjében cseresznye virágzott
magasba szállt a hinta
copfos kislány hintára fonta dundi kezeit.
Nádból készült az öreg ház gyenge teteje
és
rászállott
százszor
ezerszer
tán miliomszor is
az
a
sárga lábú kicsiny
"CSINEGE".
Hinta repül
fittyet hány a zord időkre is
magasba fel
ha süt a nap s ha éppen eső esik
négy évtizeden át dalunk nem változott
"nincs édesebb mint a méz"
lendítsd magasba a hintát
s
szíved
hálával telik
szöszkék- barnák mosolya
álmomban is egekig repít.
