BÉKE?

 

Azt gondoltunk gyorsan lesz vége

Ki az az őrült

akinek nem kell a béke?

 

Katonák

háború

átmázolt profil arcok

rajongó és elítélő hangok.

Napok és éjszakák félelmes nyomorúsága

egy éve

hogy

hiába

könyörgés

fohász

csillapíthatatlan a harcolók vágya.

 

A föld bevetetlen

egyre több éhező és árva

szökés

gyilkolás

bomba zuhan 

csendre

boldogságra.

 

És még sincs vége...

Dermedt

riadt madár

lapul

gránát

bomba

hull

mikor lesz végre

BÉKE?

 

Ercsi Fotópályázat II. - Ercsi épített és természeti értékei

Vers a 157-es képhez

 

Hóesésében...

Ártatlan semmiség

fehér csillagpor hullik szanaszét

rátapad a tájra

arcomba hull

kezemre

sapkámra

lopom kint a friss illatú percet

minden fehérré válik

lelkem örömtől reszket

s

kérdezni bátorkodik

mi ez a gyönyörű lepel ma itt

mi ez a fényes csillámos csoda

betakarva a föld minden mocska és kosza.

Ostoba a szív

és

hisz neki

véli hogy a hó a gyarlóságot

mind-mind

elfedheti.

Nem látszanak

a

kopott falak

szemétkupacok

karcolt padok alatt

semmi sincs a fák között

mi

emberi akaratból odaköltözött

csak

a

csend

és

a

lassan hulló szorgalmas pelyhek

sebhelyet takarnak

vagy semmibe vesznek.

Életteher mállik

téblábolok

nézem hosszan a marcona katonát

sisakján megül a hó

nincs szál virág

pelyhek alatt megadón roskadó gyertya

hárman vannak itt

hárman

múlt

jelen

jövő

kavarog e bolydult század

késpengés forgatagában.

Szélroham támad

már nem pilinckáznak vidáman a pelyhek

nagyseprűs szelek mindent elemelnek

elindulok

vár otthonom s a kályha

de visszanézek még

hátha

rálelek

gyermekkorom hóban hagyott

időtlen lábnyomára.

2023. febr. 4.- a vers keletkezése.  A fotó készítője, mint most (2023. 02. 27-én) megtudtam Fekete Gábor.

KÜZDELEM

 

Van aki érkezik

s

van aki távozik

olyan is akad aki még álmodik

van aki küzd 

remél

vágyakozik

folyó árad

szél tördeli vén fák elszáradt ágait.

Van aki lázad

apó zöld kardja

avarszőnyeggel küzd

míg virágba borulnak

árterek erdei.

És

van aki kitartott

hónapokon át

most 

hullatja el selyem fénnyel áttört

szomorú szirmát.

Van aki eltévedt

kopott házak tövén

kapkodva bimbót hoz

feledve a telet

hosszú tavaszt remél.

 

Hálás szívvel térdet hajtok a lét csodáiért.

 

Unokás...

 

Versike lábadozás idején...

Kis lábos - nagy lábos

hiányoztok már most

maradt a csend  velem

s 

a

reggeli és délutáni morzsák

megtelik hamarost a porzsák

kártyalap

gyöngy 

radír

ceruza és papír

ország meg város

ki nyer ma

fájós torokra a nevetés gyógyír

játsszunk még

senki sem álmos.

 

Porszívó zabálná máris a nyomokat

abroszon maradt két pohárlenyomat

lakmározás

kertezés és játék

komoly kérdések

MAMA a mosogatás vár még!

Kör

dáma

vagy egy ász

lapok közt ne kotorász!

Hajrá - négy fekete hármas

fagyasztok - adj lapot

ne nyúlkálj- keverj 

ne várass

Verebek vagy cinkék

őszapók

rigócskák

veletek dúdoljuk újra a nótát

mert 

várhat a babám

meg a kávé

ez a hét dáthásan a mamámé

zsebkendő több tucat

hapci és tüssz

méz

tea

kannaszám

vitamin az almám

tűz ropog

gallyakat pakolok

s

most juszt se gyógyulok

kérek egy új lapot

nagyot ne üss!

Ellógjuk a napot

habár a föld forog

ne nézzünk holnapot

leckét sem kaphatok

homályba vesznek a hírek...

Partfalon süt a nap

virág bujkál 

ablak csupa maszat

mocorog a tavasz

lesnek a vírusok - bacélus itt zokog

mossss kezet - ne nyafogj...

VÉGRE

lustulhatunk

kampec az iskolának!

SZÍV LESEN

 SZÍV LESEN....

 

 

JÉ!!!

A sűrű csendnek vége

dallam száll magasba

az

égre

hajnali dérlepte fák közt

vidám füttyögés járja

felkapom a fejem

jé

a

tavasz köszön nekem

kora reggel

máma?!

Csicseregnek

fogalmam sincs róla

miről is szólhat e korai nóta

szívszerelem

perpatvar

bánat

mi serkenti a láthatatlan

csacsogó madárkákat?!

Akármiről is beszélgessenek

hangjuk megadja a jelet

légy türelmes Márta

közelít a tavasz

örömüzenet ez neked

és

minden

halló fülnek

látó szemeknek

és

nyugtató a kócos idegeknek.

 

Bimbók mocorognak

rügyekben

keringenek a nedvek

a

korán érkezett

kis ibolya sem fázik már sokáig

s

ha

jársz is elhullott fehér szirmok közt

és

nézed a bágyadt hóvirágot

hogy  nem soká aludni tér

fáradtan földre hajló

kicsinyke kardok

tudd hogy nem veszteség

hiszen a lét mindig újabb diadalt hoz

körforgás és játék

minden nap isteni ajándék

bokrok alá hamarost besül majd a nap

mindenféle színek és fények hirdetik

a

jó hírt 

és

szanaszét hordják

itt a várva várt tavasz!

 

Bolondozás... Bálint napon.

 

Bolondozás

Fényzápor ragyog a kerti fákon

csipketerítő

fűszálon

virágon

dermedt a reggel

de

a

reménnyel

a

fagy sem bír

madárka játszik

nem tétovázik

kopott színek közt

csodára les

bimbók bomolnak

szebb lesz a holnap

röppenő csőrből terjed a hír.

Csicsergik bátran

s

kósza sugárban

olvad a szív

nárcisz pompázik

ibolya lódít

játszani hív

 

pillangó ébred

sziromra téved

hiába minden jégfoltos álca

vágyunk a tavasz

már közelít.

 

 

 

 

IDŐRÉS

IDŐRÉS

SZAKMÁR

Visszahúz pillanat

őszi szélben meghajló fák illatterhe alatt

rohanó jelenből kilépek

érzem múltam támad

valahol emlék töredékek várnak.

Időrés hasad reped

est és sötét

köröttem fekete a föld és az ég

kezemben zománcos kanna

tej csorog majd belé bánatos tehénke adja

csurranó cseppek

szomjas számban megédesednek

de hol van az még

aprócska lábam csúszkál

csizmát zabáló embernyi sárban

vén vályogházak árnyékában

petróleum lámpa fénye

istállóablakból veti szét sápadtan hallgatag körét

gödrös út csupa hepehupa

lábbeli leválik kapca hull

kisgyerek bajlódik itt lenn

kerítésen túl éhes kutya láncra kötve vadul

kukoricakóró a járda

irgalmatlan szél kinőtt lódenkabátom meg-megráncigálja

tejért egyedül megyek

lépegetek tengerré duzzadó sárban

kora esti magányban.

Szívcsendben

kegyelmesen megnyílik az ég

angyalok szárnya villan

osztozhatok különös titkaikban

árvaság és magány

sóhajt szülő vágyak

könnyedén libbenő messzi angyalszárnyak

fehéren lágyan pehely kering

hó hullik végre

dermedt kézzel kapkodok érte

bámulom a csodát

átlépve minden jéghártyás tócsát cuppanós pocsolyát

vaksötétben lépést nem véthetek

kendőm szélén megülő gyémántszemek

megmelegszem majd jó szagú istálló párás lélegzetében.

Átölet a múlt

hatvan esztendőt ugrottam hátra

érintésével alig tud visszacsalogatni

vállamat karoló őszi nap bágyadtan ölelő sugára.

 

Elkóborolt sorok... 2.

Elkóborolt sorok... 1.

 

Hátha még

a

szerelem

álmaira gondolnék

azúrkék

zuhanás

ölelkezés után

mennyei fényben ragyogó

örömös délután

mikor

párnára hullanak a gondok

ing

blúz

szív

lélek

mind-mind kibomlott

és

a

csókok

minden sejtet érintettek már

kezdete ez

vagy

e

hevület a vég kezdete már?

Kék

boldogság és bánat roham

nincs szó

és

mondat

titkunk elolvad

zuhansz és tartalak

szív dobol

áramló vérzuhatag

szerelem zokog bennem

mindennap mélyre kell temetnem

hiszen

tudjuk mindketten

hogy

magányosan végződik a nap.

 

 

(Ideje összegereblyéznem az itt-ott leírt verseket, az amott-ról nem is szólva... elkóborolt sorok.

Időrendi sorrend nélkül.)

Muzsika és vers.... 2021. 01. 09

 

 SZÓ ÉS DALLAM

 

Keskeny palló vezet

a

lépteket mégis elvétheted

az

ébrenlét

s

az

álom

közti résen átjuthatsz bármilyen

kordonnal védett távoli határon

szó és dallam

fekete - fehér

hang

ostromol 

szétrobbant lezárt falakat

nyílást üt

rést

akarva akaratlan

rád zuhan a szépség

szállnak a hangok

egy

ismeretlen dalnok

feledtet mindenféle harcot

érzed hogy a billentyűn megpihenő kezek

egy

perc

után

 ismeretlen utakra kísértenek.

 

 

Encore From Tokyo

Baller tó - a kedvencem.

 

Háztól házig 8 km.

ÁLMAIM SZÍNE

 

Álmaim színe ibolya

anyám

szerény szép mosolya

fáradt kezével

igazít

sorskerekemen valamit.

 

Álmaim színe fekete

kemény sorokkal van tele

csupa

atyai intelem

hogyan vezessem életem.

 

Álmaim színe csuda kék

óceán habos ölelés

sóhaj szakad

és

itt

marad

csókod nyoma

szívem alatt.

 

Álmaim színe

robbanó

új napot váró földlakó

túlparti karcos ág fölött

hajnalom

bíborba öltözött.

 

Álmaim színe

hófehér

ezüst hajam

párnához ér

kétség

fáradtság félelem

rövidülő út

mi lesz velem?

 

Álmaim színe

óarany

perceimnek nagy ára van

súly

nehezék és kegyelem

helyre döccenti életem

mindennapi feladat

van még dolgom a nap alatt.

(Vers válasz Petrik István hajnali versére)

Mintha mégis...

 

Sorminta az égen

pontosan

sorban

bárányos felhők

egy akolban

mondhatnám

libasorban

szépen

de

gúnár helyett

madárpár hasít az égen

kormos villanás

ketté szakadnak

külön szárnycsapás

 

sejtelmes

komor

libbenő álom

elválásuk csendjét

mégis csodálom.

 

S

mögöttük 

a

fák közt

bujkáló napot

vörösen felizzó 

boldog pillanatot

komp

kanyar

zaj

szürkeségét elmosó fények

új nap ez

végre éled

szemembe süt

szilánkja vakít

kóborló derűnk

talán visszatér

s

a

ma

mintha mégis

megosztaná velünk

létezésünk

bársonykék titkait.