Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. július 25., kedd

Boldogság tabletta...


Kicsi
és
kerek
tenyeredben el is rejtheted
s
ha
rád borul az este
valósággal keveredve oldódik szét
szájpadlásodon
a
nappal
fájdalma semmivé lesz
már nincs közöd keserűséghez
kicsi
és
kerek
gyöngyház
emlékeket
zársz
szemhéjad alá
boldogság tabletta az álom
utak
vezetnek át
száz
ezer
áthatolhatatlan
határon
nincs
akadály
tiéd
a
pálya
vár
rád
a
vágyak
elevennek tűnő egyszeri varázsa
mintha
érintenél
bőrömhöz ér a tested
csókjaid
kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek
rózsa
szín
és
mámor
görcsösön szorított
szerelmed újra lángol

nehezen
ébredsz
fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

2017. július 23., vasárnap

Megállt az idő


Rózsák
vihar előtti lágy buggyanásban
szirmaik között
kicsike bogár
van
 
mit sem sejtő
álmot
álmod
visszatért
régi
virágporos mesékbe burkolódzott
gyönyörű
világhoz


selymes hajnali illat
takarja tegnapi gubancos titkainkat

az
égen
fémes rezgés indul
pirulós szélű fellegek
villám hasít
magadat látod
mindenütt
fényeres
hatalmasak kérdőjelek
 
 
terheink csak rakódnak
minden szakadni kész
fűrészes fogú
bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán
álmosan
koptatott szavak

hulló
virág
kelyhében
könnycseppnyi harmat
elárvult
pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül
világossá mosni a reggel
valamennyi
fekete
fellegét.

2017. július 15., szombat

Nyarak nélküled...



Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a
tiéd

karomra vetülő fények
árnyak
is
rólad ejtenek szót
sután

álmokat törölni nem lehet
mozaikokra hullanak
közöttük elveszek


hegy
tenger
folyó
bőröm alá fodrozódó emlék
oltalmazó

hajszálad
benne
a
fény

tekinteted
benne
a
kék

hangodban
lapuló
bánat
játékszomj
áradó  alázat


közös utaink mindenhol újra rám találnak.
(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

2017. július 12., szerda

Tenger...... egy




Akár
az
álom
kék tündöklés
hatalmasra feszített vetítővásznon

bent
is
kint
is
minden borul

létcsónakunk
sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő
kopott
fehéres
evezőlapát

ölelem
a
nyár
legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra
csorognak a cseppek
világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos
ringató habok
hatalmas hold
tengernyi csillagok
fájdalomba hajló
félédes
nappalok.

2017. július 1., szombat

Számított utak helyett...


Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap

lombok
dombok

vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol


selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona

sem
árnyék
se
bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris
és
felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók
kavicsok
homok


múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.

2017. június 26., hétfő

Nézd

 
Nézd
a
reggelt
párás
fellegekkel
viselős
az
ég

zöld
zöld
zöld
burjánzás
takarja
fáradt barnaság tegnapi foltjait

éled
ébred
dalol
fekete rigó trillázik valahol
nézd
a
reggel
feszített vásznán megannyi szín
szemed
megakad
omló
bomló
frissen mosott patyolat fényein.

2017. június 24., szombat

Nyári rajz...


Nyári rajz
lehet egyszerű firka
frissen simított fehér papírra
hulló
fények
árnyékpöttyös vidékek
vízcseppek ritkán oldják
szétégett dombhajlatok kopár színét
tágas az ég
forró pászmákban tűzcifra szél
borzol bele a tájba
árokparton
mellmagas fű sápadt simulása


esőre váró
sorvadó
zajt ütő kukoricatábla
kókadt napraforgók égbe sem néznek
tányérjuk sincs még szegénykéknek


eltévedt
cseppek
bolyongva tikkadt utat keresnek
barna folt terjed
tompuló zöld palettába
fáradt földszínek keverednek


hervadó virághad
szirmai
szomjoltó vízsugárra vágynak

szám szélén

hajnali kószálásom nyoma
szendergő málnaszemek
selyem pirosa

körmöm hegyén boldog fény villan
 forró nyarunk fullasztó illata
tovaillan...

2017. június 7., szerda

Kicsit

 
Kicsit
neked
kicsit
magamnak
magányunknak
zöld őrületbe hajló reggelen
folyónak
melyen minden fény
csuda
rejtelem
elmondtam neked ezerszer
meg
százszor
elveszek
ha
hangod nem varázsol
szavaid nélkül árva vagyok
elesett
sírok
sebes térdű védtelen
maszatos
gyerek
könny bukdácsol
hajnali fényeken


magamnak
kezemre ragadó nedvek
rubinból kifoszló cseresznyemag
fenséges mákonya
ajkamhoz tapadó íz
csókjaid nyoma
kicsit magamnak
kicsit meg neked
súgom
bőrömre ma is pirossal
pecsételtelek.

2017. június 3., szombat

Margaréta peremén - júniusi vers



Selymet sző a hajnal
pirossal
arannyal
lengén veti szememre a fátylat

margaréta peremén
ártatlan
kábul bogárka szendereg
illatfelhő
ablakomig árad

Duna vizében
éledő június magát cicomázza
minden
máz
apró fényjel
hírhozó
elmúlott az éjjel

topáz kékje dereng az égen
túlparti fák vízre hajlanak
engedelmesen
szerényen

részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben
hangod
édesítő
ritmusára
vágytam
rám feszülő szigorú magányban


cifrán szóló madárnóta zökkent
 
nyári
játék

szerelmes feketerigó magasba röppen
rubin gyümölcsöt csippentett
csőrén csillanó nedvek


/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/


minden perc ajándék

füttyjel hasítja csendfalunkat szét
józanodok
harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem
bolond
sebekre
gyógyír
párnámra teszem

nyújtózó békében kezdődik a nap
árnyék szűkül
fénypettyes bokraim alatt.

2017. május 19., péntek

Jó kérdés...

Lencikém van itthon babaolajotok?
Léna: Mama milyen olaj? Babaolaj vagy nagymamaolaj?


ps:

Nem jó megöregedni Léna, mert nem jó a szemem, csak az benne a jó, hogy ilyen aranyos unokáim lehetnek.
Lenci rámutat a "nem látott" helyekre - Itt is egy szöszmösz, ott is egy szöszmösz. (szőrszálak a térdemen )

2017. május 18., csütörtök

Mókus


Rajzolunk...
Használatban a "nyúltól" kapott szépséges ceruzák.
Lenci ügyessége - két kezes rajzolás, hol az egyik, hol a másik kezében lévő ceruzát használja.
Tegnap egyszer csak megtorpan - Mama nem tudok mókust rajzolni!
Nahát!
Micsoda dolog ez egy három évestől? Bejnye! Mutatom, majd megnézzük a neten is, Lilivel is megtárgyaljuk a témát. És kiderül Mama sem tud. Igaz, hogy csak hatvan évnyi a korkülönbség.
Jó Mama is holtig tanul...
Mókus tanulás lesz, gyanúm, hogy Léna kezei alól hamarabb kikerekedik egy helyre kis ugri-bugri mókuska...
/Körmei alatt kakaómorzsák látszanak -úgy szeretem ezt az ügyes kis kezet- az csupán hab a tortán, hogy körömvágás közben nem orrol rám, hanem nevet!/

 

2017. május 15., hétfő

Utak május idején...


Szerelem ringat minden fűszálat
piruló árokpartokon selymet fodroz a szél
letérdelnél
hogy
esküdj
meg is halnál az életért

örök
csodák
pazarló mámorát
veszni nem hagyod
minden
bokor
felidéz egy elvesztegetett tegnapot

harsogóan habfehér
illatot hullató akác
figyelmeztet
tévúton jársz
meghalsz és újra éledsz
hétpecsétes titkok szakadnak szét
szavak
hallhatatlanok
súgják
miénk e pompa
hozzánk hajol

gázolunk a hullott szirmokon
míg
valahol
tudatunk alá temetve
dongó
dönögő
dudorászó
kívánság éled
széttépni valamennyi ostobán tákolt képet


májusi mámorban úszik a rét
vadvirágok
ékes
partra vetett rózsák
legszebb tavaszunk híreit kidobolják

türelmetlenül
 magányt sértenek

pengés élű fényeket ringat a víz
sírsz
minden csepp szívig csorog
míg
csendesül a vágy
arcodon ostoba nyugalom ver tanyát
út menti
harsogó búzatábla ezüstbe hajló kalásszal int
reménnyel tetézi az alkony
ölelkező
bűbájos színeit.






2017. május 13., szombat

Semmi más....








Semmi más
csak
képek
virág ahová lépek
árnyékok
szirmok
illat
fények
csigák
bogarak
parányi lények
élnek
élsz
élek

a
kert
alatt
s
az
égen
felhő játszódik kéken

megállok
és
csak
nézem

szívfürdőzik lényem

élek
élsz
élünk
élnek

füst száll
majd eltűnnek a léptek

nem marad más
utánunk
csupán a képek...


2017. május 11., csütörtök

Irodalmi pályázat - Fődíj


FÉNYJELEK

Fák
bokrok
madarak
fűszálak
füst
pára
sziromlenyomat

komótosan húzza félre függönyét a hajnal
vékony száron vezetett fényparipák
patkós dobbanása szívemen
friss színekkel
feslő
bomló
bőrömre omló életszerelem


csillagom távol éppen csak sejteti
múlik az éj
pici pamacsokban folyik szét az illat
hajnali lármás madár csőrében szalmaszál
toll és pihe
porszemek
körmöm hegyére friss vágyat varázsló fényjelek
hulló szavak
kikiálthatatlan hangok szorítanak
békák
rigók
házukból pislantó csigák
érzik a kerek világ ringató ritmusát


tiltott utakra lépek
fénymázas esküvések
ezerszer pergetett képek
korok
feketére firkált gyűrött létkartonok
szétfoszló
kifosztó
tévedések
elveszített hitek hámja alól kitérek

hajnali csikórobbanásos éledés
csillanó csendben
 száraz gallyakat roppantva feléd tartok
elveszített unt harcok
sóvárgó szürkeségek helyét elhagyom


TE
vagy
a
holnapom

szilánkos fájdalommal hasító
bőrömre biztató csókot pecsételő
tavaszban tébláboló
friss szelekbe futó lázadó
toldott
foldott
napokat meglopó

madarat
fát
bokrot
rügyet
bimbókat
álmodó
tébolyban velem utazó

tükrös üveglapos folyókat
virágtengereket rajzoló
arcomat újra álmodó
örökös hódító

tavasz

légy szívem vad ritmusa
sarkamba költözzenek feledett táncok
fülemben lüktessenek ősi zenék
érezzem pezsdül a lég
fű fa bogár hordja szanaszét földi létezésünk  isteni üzenetét.


 Az érdi IRKA  által kiírt Nyitnikék pályázat fődíját ma vehettem át a Fényjelek című versemért valamint a Csóka című prózai írásomért.
 

2017. május 8., hétfő

Apámnak, apámról, apámhoz...


Szökik az emlék
lándzsás fűszálon törnek a fények
hiába keresném
régi képed
mosolyok 
érintés
aranyos keretbe zárva

árva vagyok árva

kopott sóhajjal sirathatnálak
könnyek
perdülnek
ellök a puha párna
májusi
magányban
felszálló pára

bimbók
bogarak
balzsam

itt
lapulsz
széthulló vénülő szavakban
felfeslettek a régi léptek
évek repülnek
egyszerű képlet
számolom
magamban
hány éve is
mondat morzsád
élni tanít.

(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)

2017. május 7., vasárnap

Gyógyírért könyörgés - Anyámhoz.


Kicsi fazekam fedelét felnyomja a szellem
túlforrósodott víz buzog
kapkodok
kézfejemen bámulom
az
ezredik
égéslenyomatot

belém hasít a késes fájdalom
jeges zacskókkal
hűtöm a sebet
zöldborsószem látszik át a párás zacsekon
enyhet ad
mégis
valami lüktet bennem nagyon


eszembe jutnak mind a jó tanácsok
baj esetén mitévő legyek
hogy oltsak tüzet
szedjek ki szálkát
seperjek össze éles
karcoló üvegcserepet

mindhiába
hiányos a lecke

mondd anya
mit tegyek a sajgó szívsebekre
hajnali riadások ellen mi való
ki simít meg
ha
önmagam keresve
eltévedtem
valahol
félúton

letérdelek
száz
ezer
szirommal
szóróm teli varázsos kertemet

térdemre málló föld tapadt
körmöm
tenyerem
csupa fekete

illatokkal áldozó vasárnap reggel
keresem hol lehet a gyógyír
anyám
messzi hangzó égi üzenete...

2017. május 6., szombat

Néha azt hiszem soha többé egy szó sem... aztán mégis, talán vers születik - az élet nagy talány.

Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó
riadt szívvel
menekülő
bársony reggelen
ébresztő
csendet hasító hangok
lüktető szívverést hallok

mélység
magasság
álom
fűszálon
csillámló
varázslat

látom

pillanatnyi rémület
elveszíti az életet
van
mégis
irgalom
szárítkozik már a napon
nótázik
dallal köszön
a
víz
árad
már kész özön

táguló kép
csattogó hangok szanaszét szórják
a
lét
csábító üzenetét.

2017. május 5., péntek

HÉT pasztel ... (plusz egy pirkadat)









Természetem - karnyújtásnyira...

2017. április 26., szerda

Májusunk elé....


Új tavaszt sürget a szél
zengő
szívszavakkal
szépítettet

zavartalan
ragyogásban
fürdő perceket
kéz remegést
el sem hangzó ígéretek helyett
vágyott ölelést

minden óra kevés
zengő májust
boldog reggeleket

réteken visszhangzó nevetést
hajszálaink között bujkáló szirmot

bogárka
lepke
béka
gyík

lapu
levél
bokor


bőrünkhöz súrlódó ágak illatában megfürdünk valahol


vékony ecsettel felfestett remény
szebb lesz a május mint egy költemény.
 







2017. április 23., vasárnap

Tavasz

Tombol a zöld
arcomba hajló ágak
sziromesőben
ölelő melegre várnak
illatuk árja
tegnapunk komor perceit takarja


tavasz
dübörög
szívemben

tangót táncoló álmok
hulláma hajszol

látod
amott
az
árva
fekete tulipán
várja
hogy térdre essem
különös színét szemem mélyébe vezessem

tilos a szó

megkerülök
szerelmet
vágyat

szél tépáz sebesült fákat
szatén leveleken megbicsaklik a fény

könnyedén elhagyott régi tavaszok
szikrája
villan
fészket keresnék karjaidban.

2017. április 16., vasárnap

Lassuló idő...

 
A
reggel most fehér lett
elszomorít
fáj
is
elveszett a koronáról
habfehér kaláris
néhány nap és vége
zöldbe vesznek az utolsó szirmok
ne félj
most nem sírok
csak torkom szorít
szétnézek
mint aki elhagyott valamit
csiga
cseppek
csivit
halk remegéssel viszi a víz életek hangjait

mi sodort el
és
hova
nem látom régi vágyaimnak
hol is veszett nyoma
keresni
kérni
várni
hűtlen
szavakkal bánni
semmit cicomázni
húsvéti hajnalon
fázni
fázni
virágos hitre vágyni...

2017. április 11., kedd

Lélegzetvételnyi idő


Lélegzetvételnyi idő szinte csak
míg
felbukkan a nap
széthasítja a tájat
fényjelet küld szét a világnak
pillanat
csupán
semmi több
meglátni
dús fürtű virágszakadásban
az
első
fáradt szirmot
az
első
leesőt
keringőzik
libben
remeg
előre látni a végeket
nem nagy világroppanás
fészkes fehérségben
bódult rovarok csókolják magukba az életet
didergő még a dongás
inget bontó április
mámor
és
szentség

késhegy fájdalom
az
első
lehulló
tétova
virágszirom.

2017. április 10., hétfő

2017. április 9., vasárnap

Virágvasárnap

Virágvasárnap


Vágyott volt már a tavaszi zsongás
szigorú hosszú tél után
nézem a partot
semmi mozgás
csupán a víz fölött száll egy sirály

minden mi éled neked hódol
habfehér szirmok cseresznyefán
karcsú
szélben ringó tulipánok
ibolyák
szelíden
lilán

illat árad
nap is ébred
köszönti a mindenség hatalmas urát

hozsánna néked
ki lépteidet értem lépted

keresztedről hallgat a világ

szirmok hullnak
szívtüzek gyúlnak
életet dalol
egy
csöpp
színes madár

hozsánna

friss reményű szellő szalad
viszi a hírt
a
jézusit
ember téged
megváltottalak.

2017. április 2., vasárnap

Április

Szavak nélkül is..... gyönyörű április...

2017. március 29., szerda

Simogató

Nincs az a szó
s
nincs az a mondat
mi
jobban varázsol mint a hajnali horizont
szürkén lapul az ég
valahol távol mégis tüzesen ég

pirkad

bimbós ágak megfeszülnek
pattanásig
csak
egy
lágy sóhaj és felrobbannak máris

habfehérben kiáltják

írják
kormos feketeségbe

festik
azúros kékbe

életünk legszentebb szavát

szeretlek élet


szürkeséget felváltják részeg 
tetten ért fények
pirosban pompázó túlparti fák
küldenek titkos jeleket
lélegzetállító ez az üzenet
bőrömhöz hajló tavasz
sóvár kísértete kerít


súgj nekem te is valamit
borzold bele a szélbe
szerelmünk régi ígéretében
játszanak a szavak
nincs menedék
szirmos ébredéskor mondatod most is ugyanaz
bárhol is vagy
örök szerelemmel tenyerembe simítalak...

2017. március 28., kedd

Mert szép...

Hat óra múlt, a nyugati napfény még megfürdeti sugaraival a túlpartot.
Szép.
Szeretem.



2017. március 26., vasárnap

KARCOLAT

Felidézem arcodat
korai szürkeségben
némán
fürkésző szempár néz rám
melegít
biztat
szerelmet áhít

maradj még egy szemvillanásnyit

kóbor
rőt színekkel
fut tova
évtizedek fájdalommal viselős kora
szád sarkában
hosszanti ráncok
sóvár reménnyel járnak táncot
alig múlt még el a hajnal
betakarózhatnék
angyali
hanggal
suttogásod éppen úgy kábít
térdem köré fonódó lánc
kín
és
vágy
is
mostohám vagy tiltott gyümölccsel lázítsz
hurokba lépek újra
fényt festek
sanyarú múltra
tudom
arcodon ma is
pengés fájdalom üt sebet
hiába
karcolnék létmohón új és újabb gyönyörjelet
könnybe fúl
semmibe hull
minden
kegyetlen
kérlelő
hajnali üzenet.

2017. március 25., szombat

Anyám kertjében tavaszon...

Göbök
göcsörtök
kusza ágak
képzeletemben odalátlak
szeded
szeded
feketén fogó
túlbuggyanó kesernyés szemeket
kezed
arcod
maszatos
cseresznyelé foltot ejt ruhádra
nézel magasba mászó vidám unokádra
kiáltasz
le ne ess
ne rajtam nevess
inkább fogd az ágat
még szétszakítod szép nyári szoknyádat

látom a fát
vén 

nyelvem hegyén bizsergő
együtt kortyolt tea zamatát
ízlelném

a
pad
elkorhadt
a
fád
vénülve várakozik új virágfakadásra
kezdődik a játszma
méhek
kék ég

habfelhőben
arcodra néznék
hisz
szép szemed
kékebb volt mint legkékebb egek
unokád
lába nyoma fűben zsizseg
nem árulom el senkinek
hogy
hiányzik
hogy
fáj
ezernyi nyurga tulipán szál
többé nem nyíló
tűzpiros virága
nézem a kertet én árva
nem szólok
minden hiába
csak
egy
furcsa
sötét
felleg
száll
szívem
ága-bogára.

2017. március 22., szerda

Ma - Pódium est Érden a Poly-Art alapítvány rendezésében


Kedves Azoknak! akik szívesen együtt töltenének kis időt verseimmel, de határok, idő, tér, egyebek gátlástalanul lehetetlenné teszik ma délután az Érdre döcögést - mert tudjuk, hogy Érden érdemes...
Szóval nekik IS elárulom, hogy ma az alábbi verseket hallhatják/hallhatjuk Feir Krisztina, Somfai István illetve Vikár János tolmácsolásában:
Aratás előtt: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/aratas-elott.html
Ébredés: http://partfal.blogspot.hu/2015/04/irodalmi-dij.html
Eszmélés: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/eszmeles.html
Esni fog: http://partfal.blogspot.hu/2017/03/esni-fog.html
Csak a hangod maradt: http://partfal.blogspot.hu/2010/12/csak-hangod-maradt.html
Mottóm:
Az életben ezerszer szebb, az élet ezerszer szebb, az élet ezerszer szebb lehet, ha figyeled...
 

Aratás előtt



Ma is fogva tart a kép

magam előtt látom végtelen búzatáblák létüzenetét

légbe hasító lándzsás kalászok hirdetik

itt
élet

mag

kenyér

születik

szakállas búza leng suhog a szélben

könnyedén

kápráztatja szemem

elmerülök e gyengéd neszezésben

párás tekintettel hajolok fölébe

kalászait kezemben tartom

míg megfürdetem arcom

millió emlék támad

látom apámat

 nagyapám kérges keze súrolja homlokom

kaszák éles suhintása még várat magára

hogy

érett aranysárgás

szálak hulljanak a földre

gabonaszemeket kóstolnék

lágyak

nyoma sincs még éles életteli

roppanásnak

csend feszül az ég alatt

idő míg megtelik a mag

forró ízét keresem régi nyárnak

idegeimbe égetett vágyak

borzongató gyönyörű életrobbanás

ketten vagyunk

őseink szavát nem hallja senki más.


/2014. 07./