Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. szeptember 17., vasárnap

Őszi dal

Kiléptem a kertbe
bokámra csavarodott az ősz
égett fűszálakon
harmatcsepp gyöngyözött

finom selymével takarta vállaim
a
nap
fényében villództak olvadó aranyak
és
áradt szét a jó
új
útravaló
komótos illatot teregetett a szél
előtűnt
az
első
barnult szegélyű sápadt falevél
bokraim szétfutó ágaira ökörnyál költözött

lépteim
békéjén
valami rést ütött

rég
hullott
szavak
emlék töredék
varázsolták elém ölelésed hevét
messze futó rejtett ösvényeken
távolodott már a régi szerelem
most
itt
 fényjeles
a
reggel
s
én
csodálkozom
őszi szélben vissza éppen sóhajod kapom
magamhoz ölelem maradék kincsemet
érintésed bőrömön remeg
a
múlt
szembe jött velem
porszemmé változtatott
hazudhatok
neked
magamnak azt teszem
körém csavarodó őszbe burkolódzva
színeidet mégis keresem.

2017. szeptember 12., kedd

Őszike


Ömlő eső mosta el kései nyarunk tékozló hevét
sárgás
zöld
folyó
hömpölyögve lök új hullámokat
régi partok felé

kavicsok
sirályok
felhők

ez
a
harc
is
eldőlt

visszavonulóban
már
a
nyár
nyomában
sápadt levélke száll

szél csapkodja ablakom
sóhajtását hallgatom

mennyi munka
dióverés
levél söprés
szirom szedés
és
azután
hajkurászom
majd
az
őszi
füstöt
rozzant kéményekből kanyargó
keserű szagok

kószál és kesereg
hideget tereget
míg
avarba lépő reggelen
markomba egy lepottyant diót felkapok

zsebre is teszem
aranytartalék
fényes
belével
felidézi
majd
tüzes nyarunk édes leheletét.

2017. szeptember 8., péntek

SZEPTEMBER


Nézd a fákat
lángruhában állnak
heves
nyári szerelem perzselése
ejtett rajtuk sebet

keringőzve hulló sárgult levéllel
az
ősz
üzen

hajnali sóhajtás
fátyolos hangok ütik meg fülem

titkait a tűnő nyárnak
ki fejti meg
ha ránk találnak
szeptemberi selymes
mondatok

bolondok
vagyunk
ősszel is a heves nyár
borzongató
záporára
áhítunk

forró lázak
ölelések
fodrozzák fáradt álmaink
szívszorító régi vágyak
gyűrik össze újra ruhánkat
míg
a
táguló szürkeség
elébünk hulló
kincseiből
elveszünk.

2017. augusztus 20., vasárnap

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.


















2017. augusztus 12., szombat

Jutalomfalatok

Bámulom álmos kis arcukat
borzos buksik
tévére tapadó tekintetek
távirányított mámor
ma
kibabrálok veletek

ki reggelizett már

senki

ki szeretne palacsintát enni
dőzsölni
reggeli
helyett

kapcsoljuk ki a tévét
és
az
elsőt
rögvest
meg is eheted

kakaó
lekvár
nutella
méz cseppen és cukor

maszat morzsák körmöd hegyén
mondd csak te mit iszol

kérsz még
megennél akár ötöt

a
forma egyben ki volt a meglökött
kinek drukkoltál
győzött
Hamilton
kikapott
Fettel
?

nyár van
a
nagykabátodat most inkább ne vedd fel
!
leesett
nem látom
gyere keresd

hányszor mondjam még hogy moss kezet
szem
száj
orr
fül
feje kerek
nahát milyen ügyesen rajzol ez a gyerek

ha
a
mérkőzésen
nyolc gól
született
ki kalapálta el alaposan az ellenfelet
melyik csillag ragyog
s
melyik
fekete
ennek a bogárkának mi lehet a neve

igyál
egyél
aludj el végre te gyerek

fejből meséljek vagy ezredjére
is
Finduszon jár az eszed
???????????


Unokavers... Lilinek, Simonnak és Lénának örök szeretettel... és hálával.

2017. augusztus 7., hétfő

Változás


Bőrömön nyomot hagyó augusztusi téboly
vállamon
méz
karamell
csorog

tavak
tengerek
álmodozó
szédült rabja vagyok

hullámok
löknek
taszítanak
vízcseppek
itatnak
tanítanak

a
szomj mégis gyötör
boríts be s ringass életes gyönyör


minden képben benne van a remény
jó útra térek
nagy árat fizettem
balga
tegnapjaimért

sziklák
sivatagok
köztetek
araszolok
régi világok kínját elvetem
születnek új oázis napok

fényfürdő
árnyak
vihar után csendesült
hűsítő létcseppek
áldoznak
szélvészként tovairamodó
utolsó
nyárnak.

2017. augusztus 1., kedd

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat
hintáz
topáz cseppekben
perzselt
törékeny fűszálakon

nincs
hőség
még
nincs
láz
szétolvadó csendes irgalom

a
táj
ezüstös
tükör
hatalmas tálca
éledésre várva

fényes  létperem
kábultan méregetem

csak én meg a hajnal
játszadozom gyöngyszínű szavakkal
míg
tikkadt
bokrok
virágok
alatt
szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet
nyújtózkodó reggel
mennyire szeretlek

túl a parton
pirosban ébredő korong
tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy
madár
egy
kis fekete árva
röppen halkan a szomjas
vén cseresznyefaágra.

2017. július 31., hétfő

ÉJSZAKA


Cirpegők szédült hada
csillag sziporkás langy éjszaka
fények és zajok
mély
dohogású
hajó
húz maga után
fénypászmába részegült habot
vízszaggal telő lég
parti
lüktetés
szívemig dobol
már
elaludtál
te
is
valahol
magadhoz húztad testem
ezüst hajadba szerelemmorzsa akadt
hallod
álom felé úszva is a varázsos szavakat
reccsen az ágy
lázad a tested
ami fogva tartott
mély
sóhajjal útjára ereszted
hogy
zuhanj


szempillád hegyén még megremeg a vágy
magaddal  viszed
szerelmes
csókok
tegnapi
váratlan
illatát.

2017. július 29., szombat

Nyár... ezerrel - anyám kertjében.



Nyár van ezerrel, azon kapom magam, hogy a te szemeddel
nézem és látom kertedben karcsú száron bókoló rózsaszín virágodat...
mint egy régi, lenge égi üzenet
lassan
már egy rohanó évtizede....

 nyár van ezerrel
szívem
és
kerted sóvárogja jelenlétedet.


2017. július 25., kedd

Boldogság tabletta...


Kicsi
és
kerek
tenyeredben el is rejtheted
s
ha
rád borul az este
valósággal keveredve oldódik szét
szájpadlásodon
a
nappal
fájdalma semmivé lesz
már nincs közöd keserűséghez
kicsi
és
kerek
gyöngyház
emlékeket
zársz
szemhéjad alá
boldogság tabletta az álom
utak
vezetnek át
száz
ezer
áthatolhatatlan
határon
nincs
akadály
tiéd
a
pálya
vár
rád
a
vágyak
elevennek tűnő egyszeri varázsa
mintha
érintenél
bőrömhöz ér a tested
csókjaid
kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek
rózsa
szín
és
mámor
görcsösön szorított
szerelmed újra lángol

nehezen
ébredsz
fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

2017. július 23., vasárnap

Megállt az idő


Rózsák
vihar előtti lágy buggyanásban
szirmaik között
kicsike bogár
van
 
mit sem sejtő
álmot
álmod
visszatért
régi
virágporos mesékbe burkolódzott
gyönyörű
világhoz


selymes hajnali illat
takarja tegnapi gubancos titkainkat

az
égen
fémes rezgés indul
pirulós szélű fellegek
villám hasít
magadat látod
mindenütt
fényeres
hatalmasak kérdőjelek
 
 
terheink csak rakódnak
minden szakadni kész
fűrészes fogú
bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán
álmosan
koptatott szavak

hulló
virág
kelyhében
könnycseppnyi harmat
elárvult
pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül
világossá mosni a reggel
valamennyi
fekete
fellegét.

2017. július 15., szombat

Nyarak nélküled...



Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a
tiéd

karomra vetülő fények
árnyak
is
rólad ejtenek szót
sután

álmokat törölni nem lehet
mozaikokra hullanak
közöttük elveszek


hegy
tenger
folyó
bőröm alá fodrozódó emlék
oltalmazó

hajszálad
benne
a
fény

tekinteted
benne
a
kék

hangodban
lapuló
bánat
játékszomj
áradó  alázat


közös utaink mindenhol újra rám találnak.
(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

2017. július 12., szerda

Tenger...... egy




Akár
az
álom
kék tündöklés
hatalmasra feszített vetítővásznon

bent
is
kint
is
minden borul

létcsónakunk
sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő
kopott
fehéres
evezőlapát

ölelem
a
nyár
legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra
csorognak a cseppek
világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos
ringató habok
hatalmas hold
tengernyi csillagok
fájdalomba hajló
félédes
nappalok.

2017. július 1., szombat

Számított utak helyett...


Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap

lombok
dombok

vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol


selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona

sem
árnyék
se
bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris
és
felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók
kavicsok
homok


múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.

2017. június 26., hétfő

Nézd

 
Nézd
a
reggelt
párás
fellegekkel
viselős
az
ég

zöld
zöld
zöld
burjánzás
takarja
fáradt barnaság tegnapi foltjait

éled
ébred
dalol
fekete rigó trillázik valahol
nézd
a
reggel
feszített vásznán megannyi szín
szemed
megakad
omló
bomló
frissen mosott patyolat fényein.

2017. június 24., szombat

Nyári rajz...


Nyári rajz
lehet egyszerű firka
frissen simított fehér papírra
hulló
fények
árnyékpöttyös vidékek
vízcseppek ritkán oldják
szétégett dombhajlatok kopár színét
tágas az ég
forró pászmákban tűzcifra szél
borzol bele a tájba
árokparton
mellmagas fű sápadt simulása


esőre váró
sorvadó
zajt ütő kukoricatábla
kókadt napraforgók égbe sem néznek
tányérjuk sincs még szegénykéknek


eltévedt
cseppek
bolyongva tikkadt utat keresnek
barna folt terjed
tompuló zöld palettába
fáradt földszínek keverednek


hervadó virághad
szirmai
szomjoltó vízsugárra vágynak

szám szélén

hajnali kószálásom nyoma
szendergő málnaszemek
selyem pirosa

körmöm hegyén boldog fény villan
 forró nyarunk fullasztó illata
tovaillan...

2017. június 7., szerda

Kicsit

 
Kicsit
neked
kicsit
magamnak
magányunknak
zöld őrületbe hajló reggelen
folyónak
melyen minden fény
csuda
rejtelem
elmondtam neked ezerszer
meg
százszor
elveszek
ha
hangod nem varázsol
szavaid nélkül árva vagyok
elesett
sírok
sebes térdű védtelen
maszatos
gyerek
könny bukdácsol
hajnali fényeken


magamnak
kezemre ragadó nedvek
rubinból kifoszló cseresznyemag
fenséges mákonya
ajkamhoz tapadó íz
csókjaid nyoma
kicsit magamnak
kicsit meg neked
súgom
bőrömre ma is pirossal
pecsételtelek.

2017. június 3., szombat

Margaréta peremén - júniusi vers



Selymet sző a hajnal
pirossal
arannyal
lengén veti szememre a fátylat

margaréta peremén
ártatlan
kábul bogárka szendereg
illatfelhő
ablakomig árad

Duna vizében
éledő június magát cicomázza
minden
máz
apró fényjel
hírhozó
elmúlott az éjjel

topáz kékje dereng az égen
túlparti fák vízre hajlanak
engedelmesen
szerényen

részeg tobzódással ölelő nyári ébredésben
hangod
édesítő
ritmusára
vágytam
rám feszülő szigorú magányban


cifrán szóló madárnóta zökkent
 
nyári
játék

szerelmes feketerigó magasba röppen
rubin gyümölcsöt csippentett
csőrén csillanó nedvek


/száz kérdőjel - hiányzol - szeretlek/


minden perc ajándék

füttyjel hasítja csendfalunkat szét
józanodok
harmatos virágom fonnyadó szirmait szedem
bolond
sebekre
gyógyír
párnámra teszem

nyújtózó békében kezdődik a nap
árnyék szűkül
fénypettyes bokraim alatt.

2017. május 19., péntek

Jó kérdés...

Lencikém van itthon babaolajotok?
Léna: Mama milyen olaj? Babaolaj vagy nagymamaolaj?


ps:

Nem jó megöregedni Léna, mert nem jó a szemem, csak az benne a jó, hogy ilyen aranyos unokáim lehetnek.
Lenci rámutat a "nem látott" helyekre - Itt is egy szöszmösz, ott is egy szöszmösz. (szőrszálak a térdemen )

2017. május 18., csütörtök

Mókus


Rajzolunk...
Használatban a "nyúltól" kapott szépséges ceruzák.
Lenci ügyessége - két kezes rajzolás, hol az egyik, hol a másik kezében lévő ceruzát használja.
Tegnap egyszer csak megtorpan - Mama nem tudok mókust rajzolni!
Nahát!
Micsoda dolog ez egy három évestől? Bejnye! Mutatom, majd megnézzük a neten is, Lilivel is megtárgyaljuk a témát. És kiderül Mama sem tud. Igaz, hogy csak hatvan évnyi a korkülönbség.
Jó Mama is holtig tanul...
Mókus tanulás lesz, gyanúm, hogy Léna kezei alól hamarabb kikerekedik egy helyre kis ugri-bugri mókuska...
/Körmei alatt kakaómorzsák látszanak -úgy szeretem ezt az ügyes kis kezet- az csupán hab a tortán, hogy körömvágás közben nem orrol rám, hanem nevet!/

 

2017. május 15., hétfő

Utak május idején...


Szerelem ringat minden fűszálat
piruló árokpartokon selymet fodroz a szél
letérdelnél
hogy
esküdj
meg is halnál az életért

örök
csodák
pazarló mámorát
veszni nem hagyod
minden
bokor
felidéz egy elvesztegetett tegnapot

harsogóan habfehér
illatot hullató akác
figyelmeztet
tévúton jársz
meghalsz és újra éledsz
hétpecsétes titkok szakadnak szét
szavak
hallhatatlanok
súgják
miénk e pompa
hozzánk hajol

gázolunk a hullott szirmokon
míg
valahol
tudatunk alá temetve
dongó
dönögő
dudorászó
kívánság éled
széttépni valamennyi ostobán tákolt képet


májusi mámorban úszik a rét
vadvirágok
ékes
partra vetett rózsák
legszebb tavaszunk híreit kidobolják

türelmetlenül
 magányt sértenek

pengés élű fényeket ringat a víz
sírsz
minden csepp szívig csorog
míg
csendesül a vágy
arcodon ostoba nyugalom ver tanyát
út menti
harsogó búzatábla ezüstbe hajló kalásszal int
reménnyel tetézi az alkony
ölelkező
bűbájos színeit.






2017. május 13., szombat

Semmi más....








Semmi más
csak
képek
virág ahová lépek
árnyékok
szirmok
illat
fények
csigák
bogarak
parányi lények
élnek
élsz
élek

a
kert
alatt
s
az
égen
felhő játszódik kéken

megállok
és
csak
nézem

szívfürdőzik lényem

élek
élsz
élünk
élnek

füst száll
majd eltűnnek a léptek

nem marad más
utánunk
csupán a képek...


2017. május 11., csütörtök

Irodalmi pályázat - Fődíj


FÉNYJELEK

Fák
bokrok
madarak
fűszálak
füst
pára
sziromlenyomat

komótosan húzza félre függönyét a hajnal
vékony száron vezetett fényparipák
patkós dobbanása szívemen
friss színekkel
feslő
bomló
bőrömre omló életszerelem


csillagom távol éppen csak sejteti
múlik az éj
pici pamacsokban folyik szét az illat
hajnali lármás madár csőrében szalmaszál
toll és pihe
porszemek
körmöm hegyére friss vágyat varázsló fényjelek
hulló szavak
kikiálthatatlan hangok szorítanak
békák
rigók
házukból pislantó csigák
érzik a kerek világ ringató ritmusát


tiltott utakra lépek
fénymázas esküvések
ezerszer pergetett képek
korok
feketére firkált gyűrött létkartonok
szétfoszló
kifosztó
tévedések
elveszített hitek hámja alól kitérek

hajnali csikórobbanásos éledés
csillanó csendben
 száraz gallyakat roppantva feléd tartok
elveszített unt harcok
sóvárgó szürkeségek helyét elhagyom


TE
vagy
a
holnapom

szilánkos fájdalommal hasító
bőrömre biztató csókot pecsételő
tavaszban tébláboló
friss szelekbe futó lázadó
toldott
foldott
napokat meglopó

madarat
fát
bokrot
rügyet
bimbókat
álmodó
tébolyban velem utazó

tükrös üveglapos folyókat
virágtengereket rajzoló
arcomat újra álmodó
örökös hódító

tavasz

légy szívem vad ritmusa
sarkamba költözzenek feledett táncok
fülemben lüktessenek ősi zenék
érezzem pezsdül a lég
fű fa bogár hordja szanaszét földi létezésünk  isteni üzenetét.


 Az érdi IRKA  által kiírt Nyitnikék pályázat fődíját ma vehettem át a Fényjelek című versemért valamint a Csóka című prózai írásomért.
 

2017. május 8., hétfő

Apámnak, apámról, apámhoz...


Szökik az emlék
lándzsás fűszálon törnek a fények
hiába keresném
régi képed
mosolyok 
érintés
aranyos keretbe zárva

árva vagyok árva

kopott sóhajjal sirathatnálak
könnyek
perdülnek
ellök a puha párna
májusi
magányban
felszálló pára

bimbók
bogarak
balzsam

itt
lapulsz
széthulló vénülő szavakban
felfeslettek a régi léptek
évek repülnek
egyszerű képlet
számolom
magamban
hány éve is
mondat morzsád
élni tanít.

(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)

2017. május 7., vasárnap

Gyógyírért könyörgés - Anyámhoz.


Kicsi fazekam fedelét felnyomja a szellem
túlforrósodott víz buzog
kapkodok
kézfejemen bámulom
az
ezredik
égéslenyomatot

belém hasít a késes fájdalom
jeges zacskókkal
hűtöm a sebet
zöldborsószem látszik át a párás zacsekon
enyhet ad
mégis
valami lüktet bennem nagyon


eszembe jutnak mind a jó tanácsok
baj esetén mitévő legyek
hogy oltsak tüzet
szedjek ki szálkát
seperjek össze éles
karcoló üvegcserepet

mindhiába
hiányos a lecke

mondd anya
mit tegyek a sajgó szívsebekre
hajnali riadások ellen mi való
ki simít meg
ha
önmagam keresve
eltévedtem
valahol
félúton

letérdelek
száz
ezer
szirommal
szóróm teli varázsos kertemet

térdemre málló föld tapadt
körmöm
tenyerem
csupa fekete

illatokkal áldozó vasárnap reggel
keresem hol lehet a gyógyír
anyám
messzi hangzó égi üzenete...

2017. május 6., szombat

Néha azt hiszem soha többé egy szó sem... aztán mégis, talán vers születik - az élet nagy talány.

Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó
riadt szívvel
menekülő
bársony reggelen
ébresztő
csendet hasító hangok
lüktető szívverést hallok

mélység
magasság
álom
fűszálon
csillámló
varázslat

látom

pillanatnyi rémület
elveszíti az életet
van
mégis
irgalom
szárítkozik már a napon
nótázik
dallal köszön
a
víz
árad
már kész özön

táguló kép
csattogó hangok szanaszét szórják
a
lét
csábító üzenetét.

2017. május 5., péntek

HÉT pasztel ... (plusz egy pirkadat)









Természetem - karnyújtásnyira...

2017. április 26., szerda

Májusunk elé....


Új tavaszt sürget a szél
zengő
szívszavakkal
szépítettet

zavartalan
ragyogásban
fürdő perceket
kéz remegést
el sem hangzó ígéretek helyett
vágyott ölelést

minden óra kevés
zengő májust
boldog reggeleket

réteken visszhangzó nevetést
hajszálaink között bujkáló szirmot

bogárka
lepke
béka
gyík

lapu
levél
bokor


bőrünkhöz súrlódó ágak illatában megfürdünk valahol


vékony ecsettel felfestett remény
szebb lesz a május mint egy költemény.