Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. október 23., csütörtök

SZABADSÁG


Zászlók lengenek nyarat idéző kék egek felé
régi
új
huncutok káromolják szent neved
sikolt a lélek
könnyek
sírkertek
keresztek
apám hangja bennem éled
anyám hangja belém olvadt
 
szabadság
visszhangozzák messzire a fák
szabadság
létporosan rikoltó világ
 
bolond szelekkel kergetőznek hitető szónokok
adott szavuk mint könnyű pára úgy lebeg
 rátok gondolok
kérges életet szenvedők
temető kapuban megtorpanók
gyertya lángja meg-meglobban
ötvenhét év múlt
majd egy élet
gyermeki szívvel visszanézek
vérbe
kínba veszett árnyak
elkísérnek
rám vigyáznak
apám
arcodat látom hogyan vitted át halálon
félelmek rejtett sebhelyét
fájdalmak gyötrő gyűrűjét

anyám
aggódó titkos rebbenéssel vártad az estét
börtönkapu felé induló lépted
bennem remeg
szabadság
szavatok muzsikájában
tiszta létvágy dalolt
 
későre jár
vergődő gondolatok
felszakított sebek tompa fájdalma mélyben sajog
bátran álmodó szívekre
áttetsző fátylat borít a hold.
 
Kósa Márta 2013. október 23.

2014. október 7., kedd

Ősz

Barnás aranyban
bukdácsol
a
nap
kincseinkben megbotló sugarak
párás hajnalok
szürkeségétől koptatott
útjára
rozsdás levél
repül
zümmög
perdül
álomra szenderül
reménykedő
vörös bogyókon
didergő bogár
álmodja
szép nyarunk
vágyait
pók ásít
csapdája kész
hálóján ezernyi cseppben
tükröződik
a
lét


dió koppan
kertünkben végig remeg a nesz
kopáran remélnek az ágak
új feltámadást
őszidő szorítása mégsem ereszt


füst kanyarog
kesernyés
fodrokba öltözik a táj

még

bordó
bíbor
léthintó
ringat
s
mi
szorgalmasan szívünk mélyébe
takarjuk
avarszín titkainkat.

2014. október 1., szerda

Őszi nap



Habkönnyű párán átragyog
sugárban cikázó angyalok

fénymázban fürdő láthatár
rigó fütty
elmúlás

ború
magány
szirmok varázsa megkopott
szélcsendes órákban
lopott
csendperces illatár
szívhangunk
titkot
kalapál
az
óra
üt

felszáll a pára
diófánk
meztelen ághegyén
egy szem dió
sorsát
várja

az
óra
üt
őszfestékkel készült keret

bronzok
barnák
és
bíborok

poharunkban
mézes borok
hang hallik
reccsen az ág
szelíd színekkel nap cicomáz

sárga
okker

véres narancs
ősz dallal kelő világ

múlás
parancs
vége
remeg a tó vizén a csepp

kesernyés füst

álomhatár

bújócska
ez
egekbe szálló vágymadár
rőt színekkel szőtt
szemfedél
sóhaj
könnyű
mit felkap a szél...