Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. szeptember 25., szerda

Lélekfotók


Előhívom amikor akarom
képek
ahogyan léptek
amerre jártok
vízparton álltok
mikor a kavics éppen vízbe ér
csobban
fröccsenő hideg cseppek
hullanak szikrázva szét
s
mi
együtt
érezzük
pazarló permetét


majd az ágak
gallyak
kis ladikok
úszni tova nem akarnak
ti léptek beljebb
cipőtök orra nedves
lökitek
a
sodrás felé
s
mi
együtt
nézzük
hogy távolodnak
új partok felé

leguggoltok
üvegcserép csillan
markunkba szedjük
csiszolt szegélye már nem sebez
gyűlnek kincseitek.

Ébredéskor
lélekfotóim előveszem
csillámló csoda szemeteket látom
kincseim sokasodnak
nevetek bennem élő muzsika
áradó dallam
boldogság kaloda
ajándék
egymásba fonódó életszerelem
játék.


Unokáimnak Lilinek és Simonnak!

2013. szeptember 24., kedd

Tenger!


2013. szeptember 22., vasárnap

Hódolat

A
titkod
új
és
régi
sem
lehet
örök teremtés áradó bűvölet
hegy
völgy
tenger
cammogó folyó
neved susogja
áldott alkotó
napfény
holdárnyék
csillagkorona
földmorzsás szívem
oldódó bánata
szivárványkaréjos
bársony alkonyat
teremtő Isten
 tiéd a hódolat!

2013. szeptember 13., péntek

Nyárutó




Már búcsút intek
ne fogd a kezem

engedd
hogy eltakarjam
esőben
könnyben
ázó arcomat
volt
szép nyarunk
karcsú
törékeny pálma
most itt állok
hűvös éjszakára várva
még csókod ízét
őrzöm
vágyunk végig suhan
vállamon

hallom
szerelmed
zaklatott imáját

ezerszer
is
visszhangzik szavad

álom
lopódzik
őszbe forduló
túlérett kertjeink alatt.

2013. szeptember 8., vasárnap

Nem ez, ne az: NEMEZ!!





2013. szeptember 5., csütörtök

Lili óvodás lett:



Lilit vigasztaló versike

Ma otthon lenni
volna jó
nézni
a
mókust fenn a fán
futkorászni a tesómmal
de
várt
kökény csoportos óvodám

ma otthon lenni
volna jó
hasalni a szőnyegen
játékok közt heverve
nyafogni néha
Anya ezt bizony
helyére nem teszem.

Ma otthon lenni
volna jó
de itt lógatom a lábam
nézem a mackós képeket
a kökényes csoportszobában

ma otthon lenni volna jó
de hogyan
hisz megnőttem már
és
vár rám reggel
újra
a
mackós-medvés óvodám.

2013. szeptember 4., szerda

Vers Neked: Ébredés előtt...


És ébredés után...





Ébredés előtt

Szorosan lezárva tartom
még
fénytelen órában
éjsötét
körtáncos álmom
takarom
köröznek képeink
vígan
szemhéjam alatti
tükörfalon

távoli partokról
int
a
lét
hívogat
hajnali
keringős
dunai pára
szorítom
magamhoz lényedet
álmaim
rést ütnek
némára zárt bánatvilágba
szorítom
keringek
körforgók
 remegnek
fényjelek
fölébem nagyítják
képedet

bársonyos arcoddal ébredek.

/Ez a vers Simoné, aki az én drága két éves unokám./