Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2019. július 30., kedd

CUKORKA



Cukorka
selyem papírba csomagolt szeszély
nevet
vagy
sír
arcáról el nem tűnik akkor sem a fény
de
ha
megérkezik a ború
a
zápor
reszketve menekülnénk a gyarló világból

átgázol szívemen százszor a gondolat
anyámat idézi a  könnyű mozdulat
libben
lebben
nevet
bajodat mellette számba sem veheted
ugye nem gondolod
mondja
s
puszival búcsúzik
ha
indulni kell
arcomat kezébe szorítja
úgy ölel
kedve változó akár a hullámzó tenger

ujjai
között
papír zizeg
ceruza gurul
rajzain
a
nagy
hohohó horgász nem kerül pácba
halacska mindig akad fénylő horgára

rolleren száguld ami természetesen lila
 
feladat
nincs amit nem sikerül megoldania
 szigorú ha kell máskor meg édes
mosolya selyem
szíve sohasem kérges
segít
kacag
míg lemegy a nap
s
ha
elérkezik az óra
ágyba bújik
ezer meg egy új mesére várva

méééég
egy
(két, három...)
mesét
kérve
követelve
vágyva
suhan ezüst szálon
billenő
felfénylő
álmodott világába...

 
 
 
(Lenci vers...)
 

MINDEN JÓ!!!


Simít az emlék
itt
mocorogtál nemrég
a
hálózsák zizzent százszor
kilépve az álomvilágból
takartalak
éjjel
talán kettő lehetett
mikor
halkan feltetted kérdésedet
 
adna valaki egy pohár italt
?
 
vizet kortyoltál szádhoz tartott pohárból
álmaidban távol jártál
távol
talán gólt rúgtál éppen
kék-sárga mezben
valami távoli pályán vagy réten
taci
mondtad
valaha
nevetve
s
kergeted a labdát azóta is reggel délben este
kedved töretlen
ömlenek a gólok
 
hunyorítasz
mosolyod
reggelem aranyozza
kezed a telefont mohón elorozza
 
Mama
kódodat add meg máris vagy legalább tartsd ide az ujjadat
jól jönne most az ujjlenyomat
mert
játszanék
egyet
kettőt
esetleg
hármat
bármennyit
amihez kedvem támad

kacagsz
derűs csapataid vesztésre sosem állnak
minden jó
kiáltod
s
zuhogó
ömlő
esőben
táncolva
két karod  az ég felé kitárod...

(A homály nem véletlen. Esett, mintha dézsából öntötték volna...)

RADÍR AZ ÁGY ALATT

 
 
Radír az ágy alatt...

Felkelt a nap
megvillan egy radír az ágy alatt
az
asztalon szerteszét
papír
gyöngy
karika
tegnapunk tarka lenyomata
ma
csend fogad
nincs senki sem itt
ki szedi össze
ki teszi helyére el
a
cetlikért asztal alá le ki térdepel

de
hol és merre is lehet az a  hely
ahol
papír
radír
gyöngy
drót
tárcsa
nem vágyik újabb kirándulásra
szatén zsinórok
szépek
színesek
sóvárogva várják az érkezésed
fecnik
cérnák
ollók
madzagok
várják az újabb holnapot
és
irigykedve
vágyva
gondolnak az egyetlen szürke gurigára mert neki sikerült
és
táskád mélyére került
új életre készen
vitted bátran vígan és merészen
remélve  hogy apa most nem veszi észre
s
nem
kérdezi
lázadó gyermekét választ remélve

Lili minek ez itt minek ????
ezer gurigához minek még plusz egy?!!
 
 
(Vers(ike) névnapos unokám, Lilianna Sára számára...)
 

2019. július 14., vasárnap

Álomutazás

 
Azt kérdezted tőlem szoktam e álmodni?!
Néha igen, de nem mindig emlékszem kusza álmaimra. Most jutott eszembe, hogy leginkább utazás előtt keresnek fel az álmok, lekésett vonatok, nem talált ajtók, ismeretlen arcok jelzik az utazás előtti izgalmat.
 
Képzeld!
Álmodtam az éjszaka!
Nem is csoda, hisz utazni fogok. Bőröndöm útra készen, ami egészen rendkívüli tőlem, hisz általában az utolsó órákban, sebtében pakolom be ruháimat.
De most nem!
Most előre átnéztem, kimostam, majd tegnap kivasaltam mindent. Színharmónia, praktikum, időjárás előrejelzés, s a többi...
A bőrönd tele, lezárva. De vajon kell-e 5-6 pántos póló, elég-e 1 kardigán és egy sportos pulóver?! Az út ezúttal sem az óperenciás tengeren túlra vezet, néhány nap lesz csupán, tavaly felfedezett szerelmemet keresem fel.
Azúr tavat, türkiz szalagú folyót, hömpölygő vizű forrást, hófoltos hegyet, és a tengert!
Kis üvegbe pálinkát csorgattam a hordóból, néhány korty reggeli előtt sosem árthat, egy alma, néhány kocka csokoládé, s pár szem keksz az éjszakai útra, talán elég.
Átnéztem a pipere táskát, ki ne felejtsem a kedvenc rúzsomat, a szemceruza hegye tartson ki egész héten át, ha már a gyógyszerem kevés lesz... mert elfelejtettem megnézni, hogy hány darab, lábfájdulás elleni van még a dobozban.
Esőkabátom elégtelenre vizsgázott a varasdi felhőszakadásban, így kopottas "kampánykabátocskámat" éri az a megtiszteltetés, hogy elkísérhet.
Egy szóval útra kész vagyok!
Hajamból az ősz hajszálak eltűntek, minden porcikám rendben... mehetek.
Csakhogy az agy és az ágy másként látta a dolgot:

Idegen helyről indultam, a szálláson feledve a pipere táskát, pedig anélkül hogyan lenne velem a kedvenc narancs és a szépséges rózsaszín rúzs - nagy gond ez az álomban útra indulónak.
S a busz?
Valami fura jószág!
Hiába tudatta velem tegnap az idegenvezető, hogy kilencedik sor jobbra - nem a buszsofőr oldalán, s hogy egyedül leszek két ülésen!!!
Ez a busz? Hisz nincs is rajta kilenc sor! Egy sorban három-három ülés van. És van neki nyitott emelete is, fura fakorlátokkal (itt úszott be valószínűleg a plitvicei korlátsor...) A mellém letelepedő, kissé nyiszlett idős úr furcsa barna bőrtáskával érkezett. És! Cigarettára gyújt, a padlóra dobva a csikket! De hisz a buszon dohányozni nem lehet!!! Arrébb húzódom, amikor hozzám ér, kettőnk közé rakva pakkomat.
S az álom hömpölyög tovább, most már csak morzsái villannak fel.
Elindulunk, az üres helyekre harsogó utasok szállnak még fel valahol...
 
Alszom.
Álmodok.
Szoktam álmodni?
Igen!!!
Zafír, smaragd, ében, türkiz meséket!
Hegy, tó, folyó, tenger! Kedves arcok, érdekes emberek!
Tudom, hogy várnak ott!
Mosolyok, ízek, illatok!

Korán van még...
Átnézem a bőröndömet újra, s az egyik spagetti pántos helyett hosszú ujjú fehéret teszek!!!
 
 

2019. július 13., szombat

Az óperencián innen... 5. Varasd

Hömpölygött a víz...
Átáztunk teljesen, de néhányan lelkesen csak végig futottunk utcáin, terein..

Varasd A barokk városa

Mi csupán töredékét láttuk szépségeinek, néhány fotó őrzi meg számomra a bájt, s a kellemet - bugyogó vízben ugrálva, masinát áztatva készültek az én emlékeim.




















Talán még egyszer visszatérhetek, s nem a benzinkúti kávézóban, hanem Varasd belvárosában kortyolhatom el a felmelegítő, forró italt.

Az óperencián innen... 4. ZÁGRÁB

Egyszer csak ott álltam a főtéren. Sosem gondoltam, nem vágytam, s nem kerestem az utat arrafelé... és mégis eljött az ideje. Bármerre néztem, bárhová léptem ott volt a közös múlt, a közös történelem. Néhány órára kinyíltak kapuk, kitárultak ablakok, hallgattam a harangokat, a fel-felhangzó zenét. Egy megviselt arcú férfi énekelt a Szent György szobor melletti lépcsősoron, idegen hangok, szavak töltötték be a teret, de a dallam a szívemig ért... Tarka virágok közt álló katedrálisra tekintve néztem Szent István és Szent László szobrát ég felé magasodó tornyok között. Lengyel zarándokok miséje volt odabent. Köszöntsétek egymást a béke jelével - mondták. Kezet fogtak. Én meg porszem utazó gyertyát gyújtottam, imát mondtam szeretteimért. Egy város, mely harcok, háborúk, földrengések után is él, lüktet és mosolyra fakaszt.
Zágráb.

Öreg kapuk, régi házak, málló vakolat - néhány óra, néhány évszázad szállt el szinte egy pillanat alatt...