Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. december 24., szombat

2011. december 16., péntek

Csigaházban

Tudom
tudom
hogy hangod
szélfútta időben
is felém sodor
egy régi dalt
mit
sohasem énekeltél bátran
csupán
szívmagányod
dobogta vérig
hogy végig szeretni fogsz

konok

makacs
akarásod közben
a
vágyak elillantak
mint
röpke
rőzseláng meleg
aztán
újra
újra
megkapartad 
öreg
szétrepedt
csigaházad 
megmozdult
benne valami
parányi élet
őszülő
fakuló
életedben ott vagyok
ha kell tűz
ha kell ragyogás
vagy néha
végletes félelem
értelmetlenül
ne
teljen el
kuszára szőtt
egyetlen
életed

nélkülem.

2011. december 15., csütörtök

Gyermek vagyok

Gyermek vagyok
vének bőrébe bújva
pislogok
kusza
érthetetlen
világok felé

kapaszkodnék

beléd
szülő kezed
simítása nélkül
arcod
távolodó fénye
szemem sarkában
könnyben egyesül

gyermek vagyok

elvesztettem
féltett kincsemet
virágaim
mind
mind
porba törtek
sáros
időtlen
utam
tavaszainak
vége

őszeimtől

szűköl
még
létporos szívem
keresni kéne
egy újabb
szép
ringató napot
míg
életkalapom
karimáját
bolondos
vágyak
maszatolják össze.

2011. december 11., vasárnap

Feledés

Néha még rád tekintek
vissza 
késő esti
halványuló fényben

gyertyák lebegnek
éberen
míg ölelésed
 újra
megidézem

majd lassan
puhán
engedelmesen
felém borít az éjszaka
csillagokkal
kivert
fekete bársonya
suttogásod
áthatol
száz
és ezer világon
dalom dalod
arcom a te arcod
összemosódott
 képek
közt is tudom
méreg vagy
rég
kicsorbult pohárban
hiába
vívtam veled
ezernyi bús és konok
 csatában

 te győztél

mégis
élek
feledés küszöbén
visszarántanak hozzád
vakon botorkáló
koldus
ölelések.

2011. november 30., szerda

Hajnali dal...

Azt nem tudom
hogy
a
mennybe
ez a dal
mennyire megy be
és
azt 
sem
hogy ott
milyen gramofonon hallgathatod
érzem
hogy 
habfehér szárnyad
angyalként vet 
rám
hajnali
s
késő esti
árnyat
hiába takarom szívem
lelkembe
hiányod huzata 
ki
s
be 
járhat
ma gyertyát gyújtok 
és neked dúdolom
ezt a buta dalt 
mert itt már nem volt rá idő
hogy
füledhez
hajolva
százszor
elmondjam újra
hiányzol
ezért hát a hajnali ének
felteszem
újra
meg újra
meg
    újra....

érted.

2011. november 24., csütörtök

Készülődünk

2011. november 20., vasárnap

Hálaadás idején

"Mindenekért hálát adjatok..."
HÁLA- kezdenék itt egy listát, miért is lehetek hálás ma?!

Folytatod?


Hálát adok két unokámért
Gyermekeimért
Az erőért, amelyet naponta megkapok
Az írás öröméért
A szépségért, ami körül vesz engem
A gyerekek szeretetéért



És Te?

2011. november 18., péntek

Semmi más




http://www.youtube.com/watch?v=J9dN1D7OnUg












Semmi más
csak egy felbukkant nóta
kisimul tőle lelkem
gyűrt
megfáradt takarója.

ringass még
s utol érnek az álmok
hajnali ébredéskor 
utat hozzád semerre
sem találok
de azért
ringass
ringass
ringass még...

2011. november 13., vasárnap

Madáretető

2011. november 12., szombat

2011. november 10., csütörtök

Hosszú tél elé

Szép nyarunk minden
tarka színe
mára már elveszett
nem idézi
felhőkkel takarózó ég
réges-régi
azúr nevetésedet
míg várt rá
remegve
vacogva
fel-fel ragyogott
az idő rózsabokra
most hogy itt terem
sötét veremmé
változott az alkony
szelet jósol a pír lenn
a Duna-parton
tél hát körbevesz
átoson hallgató kerteken
arcomon
szívemen
jeges leheletét
béklyóként viselem
virágai e késő délutánnak
még egy kis fényt
napot koldulnának
hogy vége már magam is tudom
hideg napok elé
egyedül nézek
szorosra zárt
homályos ablakon.

2011. november 6., vasárnap

Úttalanok

Rád dobom

hajítom a múltat

szétszedtem már ezerszer

romlott játékomat

mit tehetek

elveszett

szerelmünk nyomába

nem érhetek 

ujjam begyén

mindig is érzem szádnak ívét

belélegzem

magamba préselem

az akarás perceit

betömöm sejtjeim éhező réseit



míg elönt a fáradt unalom

látlak

ezer

millió ablakon át

visszatükröződik arcod

döbbenten fogadod

a

csendet mely kései magányt terem

küzdelmeid ketrecéből

nincs már kijárat 

beléd ivódott a félelem mérgezett cseppje

rád zárul az örökös kelepce

oltárt már ne építs

csak engedd magad

had süssön rád hidegen

nélkülem újra


nap.
 

2011. november 2., szerda

A csend virágai

Gyertyák


A gyertyák összeérnek sorban
nevek
ismerős betűi
felém intenek

öreg keresztek

fehér habos virágok
bánat
veszteség
emlékek között

hol vagytok
Ti
e

széttörött opálos csendben

arany szárnyakkal köszön el az ősz
  hulló könnyem
zizegő
rozsdás levelekre ér

rám borul
újra füstös alkonyat

hiába kiáltás sóhaj

nem enyhítitek 
már
fullasztó magányomat


kormos éjszaka lesz

mire
kisimul bennem
a
nevekkel tele karcolt
arcokkal pecsételt
gyűrt

lélekpapír lenyomat.

November

2011. október 30., vasárnap

A túlsó part felé





A túlsó partot alig látom
pára fedi a vizet
ködös 
hideg ez a reggel
azt hiszem 
elfelejtelek
nem látok át a cselszövésen
de
vágyam már nem ejt rabul
elrejtettelek szívemben
most csak állok szótlanul

kifosztottam magam
szél fújta el minden kincsemet
tört pillanat
s
szerelmed 
bennem
újra elveszett

hűség
láncok
félelem

hittük
örökös rabok leszünk
átfonva minden út

napok
hetek
évek
teltek
és
egymás nélkül
álmodunk

sóhaj lehelet 
riadt ébredés

szürke elvetélt nappalok
nem áltatom
magam
köd sivatagban nélküled
 fáradt 
csalódott
vándor vagyok.


2011. október 24., hétfő

Levél



Mi történt
ki tudja
csöppnyi csend
vagy végtelen hallgatás
a gondolatban
sincs már
kegyelem
  őszöm vibráló színei
ejtenek rabul
hintázik a szél
 frissen hullt levél
billeg kezemen
rajta semmi jel
csupán fénye
cakkos széle
és
selymes illata
üzen
közeledsz hozzám
nyári látomások alkonya
vénülő időben
eltűnik
szerelmünk tétova
lábnyoma.

2011. október 22., szombat

Új ruhában....


2011. október 18., kedd

Arany ősz

                                                                             
Fázom
fogamhoz koccan
még néha a napsugár
hitetve hirdeti még itt van
itt van még
a
kései kényeztető nyár

meleget kívánok
kabátra kabátot
didergő ablakom
hol van már pompázó virágod
szirmait a szélbe
mért eresztetted el

kezem kezedből

mért is
engedted el

aranyló őszre vágytam
avarban baktató
szívünkbe 

suttogó
csendes délutánra
mikor a pára 

még
nem övezi szádat
ha hozzám hajolsz

hová lett a vágy
magam sem tudom
napunk felcsillan

talán
még
  jeget dajkáló
titkos kis utakon.

2011. október 17., hétfő

2011. október 5., szerda

Ősz - Rónán

Írhatnék ódát rólad
gyönyörű október
szélben keringő levelek
ezüst ökörnyál
tarka lombok
méz 

bor 
szőlő

régi katona nótát
zengő torkok

nekem mégis
te kellesz ma
árnyat adó oltalmazó
foszló levelű
földig lehajló
diófa

megrázom ágad
egy dió se pottyan
összeszorította
szárította az aszály
kosaramban végül
néhány
mókus rágta koppan


az erdőt nézem
s hogy hová lett a nyár

tűz színű szerető lángja
hegyek hátán
táncol végig
az 

égig
karcsú derekát a létnek
ma gyönyörű percek
órákká igézik
csak állok itt
e terített asztal
soká marasztal a fák alatt
édes italtól
ragad még a szám
szél viszi messze a fellegeket

alma piroslik a kertek alatt
megtelik mégis a csöpp
karkosár
halk zizzenéssel
nyugodni készül

hát
  barnulni kezd a
rónai táj.

2011. szeptember 30., péntek

Két fa között egy harmadik felé


Lehajtott fejjel igyekszem
két fa között
egy
harmadik felé
 porszemek isszák fel
titkos könnyemet
nem tudja senki
mi az a súly
mit folyton cipelek
szívemre görgetek
árnyak borulnak össze
hátam mögött
közöny
fáradtság leple arcomon
megvívott harcaimban
hol győztes
hol vesztes voltam én
nem talállak
talán ott a fák vörösbe mártott
lombjai között az ág hegyén
hegyek taréján
patakok fölött
suhogó szélben
kitakarod nekem arcodat
megyek
rohannék is
de
visszafog a félelem
pedig tudom jól
már nincs mit elveszítenem.

2011. szeptember 27., kedd

Csend a csendben


Micsoda csend a csendben
dermedten hallgatom

semmi halk szavát
csodálkozom magamon
nahát
nahát
miért nem tépem  
szakítom ketté
miért nem varázsolom
friss hajnali lélegzetté

hová lett a szerelem
szelídült
csitult mása
hová tűnt szememből
szemed áldásos ragyogása

már volt hajnal és nap is

volt éjszaka
testemben ott kószáltak a vágyak
bűntudattal figyelem magam
hogy hogy nem indulok
nem lépek utánad

csak napra napot lapozok

sóhajok szólnak 

magányról
ahogy elpártolt tőlem hited
kedvem tőled
fényévnyire távol.

2011. szeptember 26., hétfő

Lábacskák

Padlás avatás topogással, tánccal, ugrálással - Lili ujjongott, Mama gyönyörködött az ügyes kis táncoslábú produkciójában!

2011. szeptember 24., szombat

Próba


Százszor próbáltam
és néha hittem is
jóvá tenni
ami itt hamis

erőtlenül
vagy nagy lendülettel
húztam új lapot
vártam
veled
homályos holnapot

nézd csak a fákról
rozsda mart levelek
hullanak
könnyek csipkézték
kitépték
álmomból
a lázas csodát

próbáltam
mikor a hold veres sipkában
felém kóborolt
kerek volt fényes
takaróm szélén
végig futott a remegés

méz helyett
máz
nincs már fohász

másik élet jő
és új dalok
próbáljak mást
míg öregség feléd ballagok
még kétkedek
visszatáncolok
vagy más út felé
vígabb dallamra lépkedek.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=g9tH-UOG3iA#at=128

2011. szeptember 20., kedd

Lebbencs

Lebbencset főzök
paprikás lében
kering a pirított tészta
anyám kötényét simítom
illatát érzem még
magam vagyok
az égi pásztor elvitte
mint annyi öregedő  szentet
kredencemben vaslábosa
tűzön szalonnás zsíron
hagyma serceg
nem is kell só
könnyekkel főzöm
kedves levesét apámnak
onnan néz Ő  is égi útról
míg pirítom a szalonnákat
tésztám nem gyúrt bolti fajta
szemem nedve
arcomat mossa
emlékeimnek ős hatalma
tart rabul
anyám ízeit kutatom
levest főzök
gondolatom
fáradt kezére
vissza- visszahull.

2011. szeptember 18., vasárnap

Tűnődés


Mindig azt gondoltam én

örökös társam leszel


nem szél hozott



nem tomboló

vad villámos vihar visz el


csak itt csücsülsz


akárhol élsz szívemnek


rejtekén


magamban neved dúdolom


és 

azt képzelem hogy van remény

szeretni játszani élni

suttogva csöndes éjszakán

lázas titkokat cserélni

álomban száz


ezer határon át karjaidba térni

ha 

nem vagy velem akkor is

veled csak veled lépni

most egykedvűen


bámulom a hajnali sötétet


nem keresem arcodat


  többé tán te sem kérded


hogy vagy tiltott gyümölcsöm


ledőlt a régi oltár


szív szerelem nevetés


talán örökre


holt már.

2011. szeptember 10., szombat

Időtlenül

Anyám kék szeme
a végtelenbe hívogat
ráncai már nem mélyülnek
nem látom
fáradt kezén
a megfeketült barázdákat
s
csíkokat
amiket a kertben
szedett füvek gazok
csalánlevelek
bogyók szedése közt
az idő belesatírozott

csak hajnalt látok
délidőt és alkonyatot
kesernyés füstös sötétedést
és mézes citromfüves illatot
érzek ha rá gondolok
kalács tea
üldögélés
a cseresznyefa alatt

könnycsepp
sóhaj
mert tekintetéből
már csupán
az elmúlás
kései felismerése maradt.

2011. szeptember 8., csütörtök

Anyaság

 


Haja hátrahullik

zöld szeme fekete bársony

sápadtabb mint kórházi párnán

a keményített vászon

görcsösen szorítja felé nyújtott kezem

míg végig simítom fájdalomtól remeg.



Tekintetem ott tapad a vérfoltos ágyon

lepedője gyűrött

egy vízcsepp vonaglik a karcsú szívószálon

ajka már cserepes tört esendő a teste

forró levegőben semmit sem takar el

a szenvedés leple.



Pókháló a falon mocsok a köveken

koszos ablakon át

tekints be Istenem.



Fájdalma csituljon

fohászkodom csendben

szempillámon könny

alázat és kín szorul

össze a szívemben.

2011. szeptember 3., szombat

Átirat


Átírhatnám tán az életet
s
nem kérnék örökös bérletet
efáradt
és
magányos
nap fényében
is homályos
léthez
s
üdvözlő kártyát küldenék
a
holnap
szépségei felé
hé hé hé
csak jöjjetek
szemembe könnyet
már ne töltsetek
szigorúsághoz szokott
homlokom
redőire
simítsatok derűt
had halljak
újra hegedűt
zsongjanak fülembe
mélabús őszi hangok
helyett
vad harsonák
isteni boldog üzenetek
hogy élni
élni
élni
kell nekem
mosolyra hulljon
tekintetem
s ha közeleg  majd az alkony
Ő várjon majd
a túlsó parton
karját tárja szét
mint az angyalok
megérkezem
vele otthon vagyok.

2011. augusztus 29., hétfő

Megérkezett

Kicsi láb

kicsi buksi

és kicsi kezecske

Ő az a drága gyerekecske

ki végre megérkezett

e tágas és szép világra
 
Simon Péter

életedért 

hála, hála, hála!















2011. augusztus 28., vasárnap

Részegség



Agyad még mindenre ügyel
szíved mégis újra

régi hibát követi el
kalimpál
szorít
szemedre halvány ködpászmát kanyarít
nem látsz koszos padokat
térre hányt ócska lomokat
sem a dübörgés
sem a szennyek
nem érnek el

nyújtózol 
nem követelhet már új áldozatot életed
csak ülni egy padon
és
csendben
enni 
inni
belélegezni 
a  
fényeket
mindent mi egyenesen
az 
égből érkezett


fák susogó hangja helyett
hallani véled azt a szót amitől
magadhoz öleled a semmit
káprázatod
reméled tart még perceken át
bár legbelül örökösre képzeled

aztán egy villanás alatt
helyükre kerülnek a dolgok
ég-ég
föld-föld
nincs is helye itt mennynek
eszmélsz 
s
magadban cipeled tovább
részegséged égetően fanyar
bizsergő
fájdalmas mámorát.