Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2013. december 30., hétfő

Hála lista

Sokan és sokszor írnak, szólnak a bakancslistájukról...

Az év vége közeledtével írjunk hála listát - gondoltam ma hajnalban.
/Mivel ez évben  már nem leszek hosszasan gép közelben el is kezdem./

Hála lista:

Legeslegeslegyes:
Hála a harmadik unokám megfogantatásáért! - Február nincs messze már....

Hála a sok szépségért, amit ez az év adott nekem.

Különösen nagy öröm volt olyan vidékekre eljutni, ahová mindig is vágyakoztam.

Erdély, Kárpátalja!

Hála a találkozásokért:

Számomra a 2013-as év nagy ajándékai közé tartozik, hogy Kárpátalján találkoztam Marika nénivel!
Nyolcvanöt éves, derűje, bőkezűsége és hite példa lett számomra!
Szerény körülmények közt él és van ereje arra, hogy másokat segítsen:
Csak egy mondat tőle:
"A nyolcvanötödik szülinapomon sütöttem 18 rúd kalácsot, s elvittem a nálam öregebbeknek és szegényebbeknek..."


Marika néni egyedül él, jegyesét elhurcolták Kárpátaljáról, fogságban halt meg, s Ő úgy döntött nem megy férjhez.
Szerény jövedelmének nagy részét másokra fordítja, mindenkin segít, ha teheti.
Ottjártunkkor az udvarán valamelyik szomszéd libái csipegették a füvet - mert nála olyan jó fű terem...
Lelki gazdagsága könnyeket csalt szemembe, az együtt énekelt dalok bennem visszhangozva tanítanak.
Az úr csodásan működik...

2013. december 27., péntek

Gyöngyös karácsony

Az sk ajándék jegyében készült néhány gyöngy-ásvány-gyöngy:



Lányomnak!




Sógornőmnek.

Lillusnak - a nyaklánchoz.






2013. december 23., hétfő

Karácsony felé...

Égi fények ragyognak
hódolat az angyaloknak
ki a jászol mélyén szunnyad
tudója a titkainknak
ünnepünket aranyozó
áldást hozó mindenható!

2013. december 20., péntek

Karácsony felé...



Csuda
csend
puha takaró
néma réteken végig seper a hó
tisztulnak
erdők
patakok



őzek nyomában
osonó farkasok foga koccan



árnyék csitul
 mély folyókba rejtve



lopva
körbepillant az ünnep
felfénylő
régi
hitünket
keresve

csillaglétrán egekig léphetek
ködfátylas
holdkaréjt érhetek


akár
éjszaka
akár
nappal

vágyódó szívem
emeld fel magaddal


tűzben tisztuló
éhező
lélek

égig érő fények homálya

múlt
foszló szőttese
terített asztal

szerelmed nélkül
uram
semmi sem marasztal.

2013. december 18., szerda

Simon





Őt
nézem

életem
hullámai közt
magamhoz szorítom
a
rám törő örömöt
arcán
pajkosság
jóság
időtlen időkkel
satírozott örökkévalóság

anyám apám
mosolya
szemében villan
diót tölt
darál
dúdol
kiabál
szorgalmasan járnak a kis kezek
anyját sürgeti
gyere ide nyomban
nehezen forog a gép
dióbelet tányérodba szórtam

nézem
torkomban felszakad a sóhaj

ünnep készül
arca felfénylő csillag
karácsonyváró csillagszóró
öröm
hála mossa át lelkemet
míg
átölel
szól
fel-felnevet


áldott ünnepre várunk
ajándékkal telnek
égi
s
földi
jászolok.

2013. december 17., kedd

Adventi vers Apámhoz

Mélysötét
tágas kupola
borul rám
égig érő csendben

fénytelen
esten
hirtelen
szívsugallat
hogy
arcod
arcomra
vessem

jámborrá lett
lelked
itt
kering
int
titkos falak mögé mutat
dermedt
magányos
gondolat
tör
ketté minden régi képet
gyertyák helyett
könny ragyog
hiányod
                                                                  létfoltokat éget.

2013. december 16., hétfő

Karácsonyi bíbelődés....

A három kívánság egyike...




2013. december 10., kedd

Hajnal

Nézd
mélysötét
álomkék
paplan fedi a tájat
csend honol
csupán
korai hajódohogás
mosódó üteme
rengeti meg ágyad

szél motoz
halni kész
dermedt virágok nyugszanak
 a
mélyben
szelíd muzsika ölel át
nyújtózik
az
lélek

nézd
hív a perc
új nappalokba
emelnek majd a fények
csend
sötét
ránk boruló bársony
közel már a pirkadat
puha léptére
hamarosan
kitágul
árnyakba burkolt
jégporos
világom.

2013. november 16., szombat

Ősz



Ősz jött a házhoz
és
újra
játszott
ecsettel futott végig
a
hajlaton
megpihent
itt – ott
hát
újra
ripsz-ropsz
sárgulni kezdett vén cseresznyefánk

aztán a rétek hajtottak térdet
vörös remegéssel
kegyelemre éhesen

mi vár  ránk kérdem
érzem füstös fellegek
keserű illatát

talán
didergés
talán
parázs
pattogó rőzse

üszkös
korhadt
fahasáb

ősz jött a kertbe
mert megneszelte csendes hajnalon
hogy vége

elillant ifjú illatok
nem takarják már
a
csoda tegnapot

ősz jött
ölelt
zabolátlan
színek fröccsentek szerteszét

csendes folyónkra gyengéden borul rá az ég.

2013. november 15., péntek

A zene szól





A zene szól

én
táncolok

hajszálaim arcomban remegnek

tartasz
szorítasz úgy ölelsz
érzem
kezed sohasem ereszthet
én
táncolok
te
távol
túl száz határon

bámulod
ruhám
fel-fellibbenő szegélyét

szólsz nekem

de a zene szól
dobok dübögnek
hegedűk zokognak
régi dallamot
mondanád
nem hallom de jól tudom
agyamban
szívemben ott ragyog
minden tűzszavad
hogy
közös táncunk nem jön el soha
hiába
tánc
suhanás
élet
karod távolról ölel
bőröd selyméhez
már sohasem érek.

2013. november 12., kedd

Egy kicsit még...


Játszanék veled
huncut
rejteken
hol nem talál ránk régi félelem

csak
nyújtózunk
puhán hull csillanó homok
kvarcos szemcséiből
nem
légvárat halmozok


játszanék
ha fúj
játszanék
ha szór
vén
kérges fenyőkről
havat ránk valahol
kucorodnék melléd
fázik a kezed
ébresztenének deres reggelek


játszanék

tüzet
didergést
halált
áldanám a percet ami ránk talált


vad tűz kerget
perzsel
éget
életörvénylésben
összefolynak a képek.

2013. november 3., vasárnap

Hinta


Hintába ültetett a hajnal
kibontott hajjal
messze felrepít
sötét
ébredés
kormos
és
fénytelen
meg se mozdul a lég
szorongatóan tompa
végtelen

aztán
törékeny
légies varázslat
kedves hang töri meg a csendet
fák
virágok
bokrok
mind megelevenednek
rózsaszín
és
kék
lükteti életünk édes bús ütemét
puhán
felderengő
part
látszik minden
mit a sötét eltakart
föl-fölrepít
határtalan magasba
érinteném
de
másképpen akarja
ellepi szürke pára
eltűnik minden
hiába lendülnék létmohón utána.

2013. november 1., péntek

November







Levelek libbennek sárgán
morcosan
hitetőn
hogy
vége sohasem lesz
bíbor szirmok
ágaskodnak ablakom előtt
törékeny száruk megremeg
az
ősz
fújta
az
ősz
borzolta meg
csatatér
szívünk
minden forró zuga
még játszanánk 
perzselő
nyarat
vérünkben ott ragadt
a
vágy
szétszórni
létünk
tüzes aranyát
szürke reggel kísért
kopó bokrok alatt
foltokban
mély zöld fű ragyog
széttáncolják ma még
friss
kedvű
szellőangyalok.

2013. október 30., szerda

Simomom!

Az ünnepelt és a nővérke feje búbja!

2013. október 23., szerda

56

szabadság

2013. október 18., péntek

Őszi üzenet



Ma reggel
és
minden koron
arcod élére gondolom
a
békét
szemed sarkába gondolom
szerelmünk régi fényét

bőrödbe
vágysejteket szőttem éjszaka
bármerre lépsz
bennem pulzál szíved tékozló ritmusa

ma reggel
őszi cseppekkel sirattuk
a
nyár
olvadt mézédes aranyát
felhők
és
én
egymás között

borongós kedvemre mégsem vontál ködöt

szóltál
s
válaszod
napcsíkot hasít szürkülő egekbe
nézd
halvány fényben ágaskodnak
bíbor
folyó menti
fák
őszidőm köntösébe öltöm üzeneted titkos sóhaját.

2013. október 17., csütörtök

Meztelenül


Ledobtad hát vörös ruhádat
éjszaka
rázkódsz hidegben dideregve
 magányosan
nincs
tűzláz
forróság
szellő

pőre lettél
 esendő
karjaid magasba emeled
engedelmesen
átölel őszi fuvallat
bánat
törzsedet nem rejtik ágak
s
te
vársz
aléltan
bénán
feledve fullasztó szép nyarad
megadón tűröd
hogy
sárgás kerengő levélruháid
utolsó érintéssel
örökre
búcsúzzanak.

2013. október 12., szombat

2013. október 4., péntek

Zsibó




2013. szeptember 25., szerda

Lélekfotók


Előhívom amikor akarom
képek
ahogyan léptek
amerre jártok
vízparton álltok
mikor a kavics éppen vízbe ér
csobban
fröccsenő hideg cseppek
hullanak szikrázva szét
s
mi
együtt
érezzük
pazarló permetét


majd az ágak
gallyak
kis ladikok
úszni tova nem akarnak
ti léptek beljebb
cipőtök orra nedves
lökitek
a
sodrás felé
s
mi
együtt
nézzük
hogy távolodnak
új partok felé

leguggoltok
üvegcserép csillan
markunkba szedjük
csiszolt szegélye már nem sebez
gyűlnek kincseitek.

Ébredéskor
lélekfotóim előveszem
csillámló csoda szemeteket látom
kincseim sokasodnak
nevetek bennem élő muzsika
áradó dallam
boldogság kaloda
ajándék
egymásba fonódó életszerelem
játék.


Unokáimnak Lilinek és Simonnak!

2013. szeptember 24., kedd

Tenger!


2013. szeptember 22., vasárnap

Hódolat

A
titkod
új
és
régi
sem
lehet
örök teremtés áradó bűvölet
hegy
völgy
tenger
cammogó folyó
neved susogja
áldott alkotó
napfény
holdárnyék
csillagkorona
földmorzsás szívem
oldódó bánata
szivárványkaréjos
bársony alkonyat
teremtő Isten
 tiéd a hódolat!

2013. szeptember 13., péntek

Nyárutó




Már búcsút intek
ne fogd a kezem

engedd
hogy eltakarjam
esőben
könnyben
ázó arcomat
volt
szép nyarunk
karcsú
törékeny pálma
most itt állok
hűvös éjszakára várva
még csókod ízét
őrzöm
vágyunk végig suhan
vállamon

hallom
szerelmed
zaklatott imáját

ezerszer
is
visszhangzik szavad

álom
lopódzik
őszbe forduló
túlérett kertjeink alatt.

2013. szeptember 8., vasárnap

Nem ez, ne az: NEMEZ!!





2013. szeptember 5., csütörtök

Lili óvodás lett:



Lilit vigasztaló versike

Ma otthon lenni
volna jó
nézni
a
mókust fenn a fán
futkorászni a tesómmal
de
várt
kökény csoportos óvodám

ma otthon lenni
volna jó
hasalni a szőnyegen
játékok közt heverve
nyafogni néha
Anya ezt bizony
helyére nem teszem.

Ma otthon lenni
volna jó
de itt lógatom a lábam
nézem a mackós képeket
a kökényes csoportszobában

ma otthon lenni volna jó
de hogyan
hisz megnőttem már
és
vár rám reggel
újra
a
mackós-medvés óvodám.

2013. szeptember 4., szerda

Vers Neked: Ébredés előtt...


És ébredés után...





Ébredés előtt

Szorosan lezárva tartom
még
fénytelen órában
éjsötét
körtáncos álmom
takarom
köröznek képeink
vígan
szemhéjam alatti
tükörfalon

távoli partokról
int
a
lét
hívogat
hajnali
keringős
dunai pára
szorítom
magamhoz lényedet
álmaim
rést ütnek
némára zárt bánatvilágba
szorítom
keringek
körforgók
 remegnek
fényjelek
fölébem nagyítják
képedet

bársonyos arcoddal ébredek.

/Ez a vers Simoné, aki az én drága két éves unokám./

2013. augusztus 31., szombat

Születésnap

Simon Péter két éves lett!

2013. augusztus 29., csütörtök

Augusztus végi ébredés

Bebújok
még a jó melegbe

nem vacogok dideregve
szép nyarunk
utolsó hűvös hajnalán
már felszállt a pára
kertünk minden fűszála
virága
friss
mosottan felragyog
a
nap is megfürdeti magát
tükrös arannyal
játszik
folyónk vize csendesen
bukik át
fényszigeteken
míg takaróba burkolózva nézem
érzem már
az
ősz
nehéz
és
édes
illatát
szájpadlásomon összekeveredik
méz és fahéj

türelem
megmártom
magam
álmaim
boldog vizében
eszmélet előtt
úgy sejtem
parthoz értem
aztán
szigorú órák
várnak
hogy életemben
új rendet vágjak.

2013. augusztus 28., szerda

Fűszál

Vacog
remeg
friss hajnali szelek
borzolják
tépett
szirmok
közül ágaskodik kevélyen
megsárgult
lándzsái között
csöpp
hajnali
cseppek

tarra égett
társait siratja

selymét megtépte
tűzcsóvás
nyarunk
lángja

elmúlni készülő
petúniák illatában
fürdik
még
szelíden

utolsó nap
utolsó óra

talpamhoz késve tapad
száraz
sárga levélcsodák
takarják

reménye
csupán
a
hajnali pára

fűszál
fakul

karcsú szára
törékenyen
belesimul az elmúlásba.