Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. március 30., szerda

Ma - kínos vers a realitásról....


Nem bírom
az
ilyeneket
nem
vágyom
az
olyanokat
szertehulló tavaszomat
fosztó
mosolytalan órán
szürke folyóm hiába bámulom
nem szól rám

a
kályha pöfékel
az
új
kémény drága


számla jött
végrehajtó
fizessek
valamiért
ezer
és
kilencszáz forintot
máma


és
elmaradt egy
szemetes
ki-bejelentkezés
és
hiába
számolgatom
aprócska érmeimet
új
kazánra
édeskevés


nem
bírom
a
drága életet fecsérlő
tarackozó
ócska
percek
robbanás közeli zaját


agyamba lomha
mérgező indulat fészkeli magát


de
lám
rigó
szállt
bimbózó cseresznye ágra
és
rám tekint
az
ablakon át
fénymázas kalickám csodálva.

2016. március 28., hétfő

2016. március 26., szombat

Nagyszombat

Korai csendben ébredek
az
égen
parányi pír
grafittal kenve
még
a
táj
csupán
az
aranyvessző
sárga csíkjai ringatnak fényt
dajkálva
szirmuk között szunnyadó pára
utolsó cseppjeit

madarak
sóhaja hallik

vége

 elmúltak éjünk feketére koptatott percei
feszülő
rügyes ágakon létnedves éledés
hajnali hangok
halk neszezéssel
hívják
napunk
felhők mögé bújtatott
életes fényeit
reménnyel terhes reggelen
nyújtózik
a
világ
isteni titkok tudói mind
a
füvek
és
a
fák.

2016. március 25., péntek

Nagypéntek

 
Kertünk alján tavasz ténfereg
vakító
sárga nárciszok
szürkés
napcirmos egek
madár
és
néhány
kalandor méh
röppen
életet zengnek
ünnepi örömben

kezed nyoma teremtőm
Uram
meglátszik
fűben
fában
sötétes odúban
karcos kis szelek
kötnek belém
nem homályosít
könny
sóhaj
szenvedély
arcodat
látom
magasztalom
TE
vagy
nekünk
a
biztos oltalom
kopottas remények
vesztett hitek
felbuzognak újult erővel
hisz
Golgotámra
keresztem cipelni
Te
segítesz.

2016. március 20., vasárnap

Horgo mánia




2016. március 19., szombat

TAVASZ



Tavaszt sikoltanak most a hangok
dobhártyám is beleremeg
szívemben
lapulnak régi arcok


kalandos
ösvényekre
léphetek


tavasz
suttogják
zsenge
feszülő rügyek


szerelmes pirulással kél a hajnal
lilában
sárgában
pompázó
szívüzenet


füttyjeles remény


vakító még a tegnap
kopottas
fűfoltokon
megbukik a fény


kezemben tartom holnapomat
tavaszt
kiáltok.


Megértenél?!

2016. március 9., szerda

Ma

 
 
 
A
folyón
néma remegéssel
végig futó fények
harmat cseppek között
sugarak hasadnak
tavasz illata
könnyű fátyol
szépséges új napra terül
lenge szélben
sárga
lila
virágok
bomlanak
s
szirmok
hullanak
lélekringató
csendben.

2016. március 3., csütörtök

Évszakok



 







Elfutottak előlünk hirtelen
drága perceiket
ma
is
keresem
arcod élét
tavaszi nap első sugarát
mosolyod
árvaságom olvadt aranyát
nyári képet
ott
ahogy
Tiszában
fröccsentek
rád
vízcsepp csillagok
mögötted
tomboló zöld volt part
sikoltóan kék az ég
könnyekkel
fizettünk édeni percekért


keresem létünk gyönyörrel festett
ős
üzenetét

és
az
őszt
hajamra
arcomra
hulltak rézszín levelek
forgattál könnyedén
súgtad
sok év után
újra
nevemet

most
tél
van
remegőn hideg szerelem pecsét
felidézem
lépteid
távolból visszhangzó
lassuló ütemét.