Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. július 31., hétfő

ÉJSZAKA


Cirpegők szédült hada
csillag sziporkás langy éjszaka
fények és zajok
mély
dohogású
hajó
húz maga után
fénypászmába részegült habot
vízszaggal telő lég
parti
lüktetés
szívemig dobol
már
elaludtál
te
is
valahol
magadhoz húztad testem
ezüst hajadba szerelemmorzsa akadt
hallod
álom felé úszva is a varázsos szavakat
reccsen az ágy
lázad a tested
ami fogva tartott
mély
sóhajjal útjára ereszted
hogy
zuhanj


szempillád hegyén még megremeg a vágy
magaddal  viszed
szerelmes
csókok
tegnapi
váratlan
illatát.

2017. július 29., szombat

Nyár... ezerrel - anyám kertjében.



Nyár van ezerrel, azon kapom magam, hogy a te szemeddel
nézem és látom kertedben karcsú száron bókoló rózsaszín virágodat...
mint egy régi, lenge égi üzenet
lassan
már egy rohanó évtizede....

 nyár van ezerrel
szívem
és
kerted sóvárogja jelenlétedet.


2017. július 25., kedd

Boldogság tabletta...


Kicsi
és
kerek
tenyeredben el is rejtheted
s
ha
rád borul az este
valósággal keveredve oldódik szét
szájpadlásodon
a
nappal
fájdalma semmivé lesz
már nincs közöd keserűséghez
kicsi
és
kerek
gyöngyház
emlékeket
zársz
szemhéjad alá
boldogság tabletta az álom
utak
vezetnek át
száz
ezer
áthatolhatatlan
határon
nincs
akadály
tiéd
a
pálya
vár
rád
a
vágyak
elevennek tűnő egyszeri varázsa
mintha
érintenél
bőrömhöz ér a tested
csókjaid
kihagyott tenyérnyi foltokat keresnek
rózsa
szín
és
mámor
görcsösön szorított
szerelmed újra lángol

nehezen
ébredsz
fázol

 fáradt vagy az élet hiányától.

2017. július 23., vasárnap

Megállt az idő


Rózsák
vihar előtti lágy buggyanásban
szirmaik között
kicsike bogár
van
 
mit sem sejtő
álmot
álmod
visszatért
régi
virágporos mesékbe burkolódzott
gyönyörű
világhoz


selymes hajnali illat
takarja tegnapi gubancos titkainkat

az
égen
fémes rezgés indul
pirulós szélű fellegek
villám hasít
magadat látod
mindenütt
fényeres
hatalmasak kérdőjelek
 
 
terheink csak rakódnak
minden szakadni kész
fűrészes fogú
bőrödet sértő mihaszna ébredés

tompán
álmosan
koptatott szavak

hulló
virág
kelyhében
könnycseppnyi harmat
elárvult
pillanat

csendet hasít a távoli dörrenés

eső készül
világossá mosni a reggel
valamennyi
fekete
fellegét.

2017. július 15., szombat

Nyarak nélküled...



Visszaköszön
ma
is

lágy hajnalok borzongató érintése
a
tiéd

karomra vetülő fények
árnyak
is
rólad ejtenek szót
sután

álmokat törölni nem lehet
mozaikokra hullanak
közöttük elveszek


hegy
tenger
folyó
bőröm alá fodrozódó emlék
oltalmazó

hajszálad
benne
a
fény

tekinteted
benne
a
kék

hangodban
lapuló
bánat
játékszomj
áradó  alázat


közös utaink mindenhol újra rám találnak.
(Nővérem és a szép nyári csavargások idézete.)

2017. július 12., szerda

Tenger...... egy




Akár
az
álom
kék tündöklés
hatalmasra feszített vetítővásznon

bent
is
kint
is
minden borul

létcsónakunk
sziklás partot karcolt valahol

mélybe merülő
kopott
fehéres
evezőlapát

ölelem
a
nyár
legszebbik magányos hajnalát

hajamból vállamra
csorognak a cseppek
világból kizárt napok csendesen peregnek

titokzatos
ringató habok
hatalmas hold
tengernyi csillagok
fájdalomba hajló
félédes
nappalok.

2017. július 1., szombat

Számított utak helyett...


Lehajolok
a
sűrű ágak elől
arcomba ér mégis minden levél
karomhoz
simuló ágak
ölelkezve várnak
hajamba virágszirom akad
pirulva félrenéz a nap

lombok
dombok

vízparti léptek
gondjaid
sehol
minden csepp titkokról
dalol


selymesen súgja ez itt a ma
bársony terítéken
kínálódó
életes korona

sem
árnyék
se
bánat

pillanat tükrében egyedül megállhatsz

arcodba csapódik máris
és
felsebez az emlék
itt voltál gyermek nemrég
ez
a
part hívott
ezek a vizek
fél évszázad tűnt
alig hogy elhiszed

opálos fényben kitakart arcok játszanak

kagylók
kavicsok
homok


múlt időkbe vezető
ismerős
idegen
lábnyomok.