Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. február 28., vasárnap

HÁLA



Hogy fény vagyok
hogy
két karod
boldoggá ölelt
szerelmed
tűéles szikrái új életre sebeznek
tüzüktől
olvad
bennem
a
jég
fémesen kemény napok
hajnalán
s
szürkülő estelén
átléped
bánattáborod
halkan
lebegő
sóhajod
átoson
völgyön
hegyen
kopottas szunnyadó városon
remegek
mikor
szívemhez ér
hogy
neked szép vagyok
hogy
még vagyok
száguldó évek
szigorú létperemén
gondolataid
óvó melegét
ma
is
köszönöm
én.

Ahogy...

Ahogy
a
gombolyag fölveszi a fonalat
egymáshoz tapadnak a szálak
simuló öleléssel befedik egymást
így
tapadnak össze bennem
színek
illatok
fények
hangok
tarka szövevényük egyesül
emlékparányok
lélekmorzsák
szélfútta
tegnapok
szépségét sebhelyét őrizgetem
s
ha
keringőre hívnak titkos álmaim
mint a fátyol úgy hullik rólam le a jelen
ott állok mezítelen
testem
lelkem
ösztönöm
kivillan
parányi fügefalevele alól
minden
képszerűvé válik
és
minden hang bennem dalol
betűk
szavak
és
mondatok
nélkületek semmi sem vagyok
könny és mosoly
bíbor hajnal és fekete alkonyat
fájdalmas bukdácsolás
és
borzongatóan szép
szívembe gyömöszölt szerelem
rejtegetem
mégis
mint búvópatak felbukkan
s
elsodor mindent egy perc alatt
csupán az isteni létérintés áldása marad...
 
 
/2015. 11. 20./

2016. február 18., csütörtök

SZERELEM

Kiirtottalak magamból
néha azt hiszem
hajnalban serkenő álomgyomokat
cibálok
tépek
szüntelen

szúrós tövisek
szívemet sebzik
mit kitépek reggel
visszanő estig

burjánzik éjjel bennem
egy
másik
élet
mit
neked
s
magamnak
titkon
remélek

aztán
a
létkép
egész más térkép
csalóka
vágyak
véremet kérnék

hallgatok
visszasejlő sóhajt
s
ahogy
bőrömre
hullanak a cseppek

mindegy is már
könnyeink
szédítő
fűre
fára
vagy
mérget
gyönyört termő
fekete szirmú virágra
peregnek.

2016. február 2., kedd

Kérdések

Kérdések
válaszok nélkül
válaszok
kérdezetlenül
ma is
kérdezem
és
tudom a választ
igent
mondok
s
te
érted jól szavam
szívingem lágyan megoldod
lepel
hull
szél kapja fel a lángot
eloltja tán
vagy
őrülten kering vele
ismét
hasztalan

ezerszer végigfutott utakra lépünk

elménkben
meglapult minden mozdulat
létmohón őrzött csókok íze édes

idegeink raktározták
pazarló múltunk őszi színeit
arcunkba
belefúl a bánat
áldott legyen a perc
hol
lélek vágy szerelem
egymásba fonódón
újra
megrészegít.