Lencikém van itthon babaolajotok?
Léna: Mama milyen olaj? Babaolaj vagy nagymamaolaj?
ps:
Nem jó megöregedni Léna, mert nem jó a szemem, csak az benne a jó, hogy ilyen aranyos unokáim lehetnek.
Lenci rámutat a "nem látott" helyekre - Itt is egy szöszmösz, ott is egy szöszmösz. (szőrszálak a térdemen )
Partfal
Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!
2017. május 19., péntek
2017. május 18., csütörtök
Mókus
Rajzolunk...
Használatban a "nyúltól" kapott szépséges ceruzák.
Lenci ügyessége - két kezes rajzolás, hol az egyik, hol a másik kezében lévő ceruzát használja.
Tegnap egyszer csak megtorpan - Mama nem tudok mókust rajzolni!
Nahát!
Micsoda dolog ez egy három évestől? Bejnye! Mutatom, majd megnézzük a neten is, Lilivel is megtárgyaljuk a témát. És kiderül Mama sem tud. Igaz, hogy csak hatvan évnyi a korkülönbség.
Jó Mama is holtig tanul...
Mókus tanulás lesz, gyanúm, hogy Léna kezei alól hamarabb kikerekedik egy helyre kis ugri-bugri mókuska...
/Körmei alatt kakaómorzsák látszanak -úgy szeretem ezt az ügyes kis kezet- az csupán hab a tortán, hogy körömvágás közben nem orrol rám, hanem nevet!/
2017. május 15., hétfő
Utak május idején...
Szerelem ringat minden fűszálat
piruló árokpartokon selymet fodroz a szél
letérdelnél
hogy
esküdj
meg is halnál az életért
örök
csodák
pazarló mámorát
veszni nem hagyod
minden
bokor
felidéz egy elvesztegetett tegnapot
harsogóan habfehér
illatot hullató akác
illatot hullató akác
figyelmeztet
tévúton jársz
meghalsz és újra éledsz
hétpecsétes titkok szakadnak szét
szavak
hallhatatlanok
súgják
miénk e pompa
hozzánk hajol
gázolunk a hullott szirmokon
míg
valahol
tudatunk alá temetve
dongó
dönögő
dudorászó
kívánság éled
széttépni valamennyi ostobán tákolt képet
májusi mámorban úszik a rét
vadvirágok
ékes
partra vetett rózsák
legszebb tavaszunk híreit kidobolják
türelmetlenül
magányt sértenek
pengés élű fényeket ringat a víz
sírsz
minden csepp szívig csorog
míg
csendesül a vágy
arcodon ostoba nyugalom ver tanyát
út menti
harsogó búzatábla ezüstbe hajló kalásszal int
reménnyel tetézi az alkony
ölelkező
bűbájos színeit.
2017. május 13., szombat
Semmi más....
Semmi más
csak
képek
virág ahová lépek
árnyékok
szirmok
illat
illat
fények
csigák
bogarak
parányi lények
élnek
élsz
élek
a
kert
alatt
s
az
égen
felhő játszódik kéken
megállok
és
csak
nézem
szívfürdőzik lényem
élek
élsz
élünk
élnek
füst száll
majd eltűnnek a léptek
nem marad más
utánunk
csupán a képek...
2017. május 11., csütörtök
Fényjelek...
Fák
bokrok
madarak
fűszálak
füst
pára
sziromlenyomat
komótosan húzza félre függönyét a hajnal
vékony száron vezetett fényparipák
patkós dobbanása szívemen
friss színekkel feslő bomló bőrömre omló életszerelem
csillagom távol éppen csak sejteti múlik az éj
pici pamacsokban folyik szét az illat
hajnali lármás madár csőrében szalmaszál
toll és pihe
porszemek
körmöm hegyére friss vágyat varázsló fényjelek
hulló szavak kikiálthatatlan hangok szorítanak
békák
rigók
házukból pislantó csigák
érzik a kerek világ ringató ritmusát
tiltott utakra lépek
fénymázas esküvések
ezerszer pergetett képek
korok
feketére firkált gyűrött létkartonok
szétfoszló kifosztó tévedések
vesztett hitek hámja alól kitérek
hajnali csikórobbanásos éledés
csillanó csendben
száraz gallyakat roppantva feléd
tartok
elveszített unt harcok
sóvárgó szürkeségek helyét elhagyom
TE vagy a holnapom
szilánkos fájdalommal hasító
bőrömre biztató csókot pecsételő
tavaszban tébláboló
friss szelekbe futó lázadó
toldott
foldott
napokat meglopó
madarat
fát
bokrot
rügyet
bimbókat
álmodó
tébolyban velem utazó
tükrös üveglapos folyókat
virágtengereket rajzoló
arcomat újra álmodó
örökös hódító
tavasz
légy szívem vad ritmusa
sarkamba költözzenek feledett táncok
fülemben lüktessenek ősi zenék
érezzem pezsdül a lég
fű fa bogár hordja szanaszét földi létezésünk isteni üzenetét.
Az érdi IRKA által kiírt Nyitnikék pályázat fődíját ma, azaz 2017 május 11-én vehettem át a Fényjelek című versemért valamint a Csóka című prózai írásomért.
Fotók: 2018 április kertecském szépségeiből...
Fotók: 2018 április kertecském szépségeiből...
2017. május 8., hétfő
Apámnak, apámról, apámhoz...
Szökik az emlék
lándzsás fűszálon törnek a fények
hiába keresném
régi képed
mosolyok
érintés
aranyos keretbe zárva
árva vagyok árva
kopott sóhajjal sirathatnálak
könnyek
perdülnek
ellök a puha párna
májusi
magányban
felszálló pára
bimbók
bogarak
balzsam
itt
lapulsz
széthulló vénülő szavakban
felfeslettek a régi léptek
évek repülnek
egyszerű képlet
számolom
magamban
hány éve is
mondat morzsád
élni tanít.
(nyolc éve már.... hiányod szívembe hálni jár)
2017. május 7., vasárnap
Gyógyírért könyörgés - Anyámhoz.
Kicsi fazekam fedelét felnyomja a szellem
túlforrósodott víz buzog
kapkodok
kézfejemen bámulom
az
ezredik
égéslenyomatot
belém hasít a késes fájdalom
jeges zacskókkal
hűtöm a sebet
zöldborsószem látszik át a párás zacsekon
enyhet ad
enyhet ad
mégis
valami lüktet bennem nagyon
valami lüktet bennem nagyon
eszembe jutnak mind a jó tanácsok
baj esetén mitévő legyek
hogy oltsak tüzet
szedjek ki szálkát
seperjek össze éles
karcoló üvegcserepet
mindhiába
hiányos a lecke
mondd anya
mit tegyek a sajgó szívsebekre
hajnali riadások ellen mi való
ki simít meg
ha
önmagam keresve
eltévedtem
valahol
félúton
letérdelek
száz
ezer
szirommal
szóróm teli varázsos kertemet
térdemre málló föld tapadt
körmöm
tenyerem
csupa fekete
illatokkal áldozó vasárnap reggel
keresem hol lehet a gyógyír
anyám
messzi hangzó égi üzenete...
Címkék:
anyák napja,
vers
2017. május 6., szombat
Néha azt hiszem soha többé egy szó sem... aztán mégis, talán vers születik - az élet nagy talány.
Ablakomhoz koppanó eltévedt feketerigó
riadt szívvel
menekülő
bársony reggelen
ébresztő
csendet hasító hangok
lüktető szívverést hallok
mélység
magasság
álom
fűszálon
csillámló
varázslat
látom
pillanatnyi rémület
elveszíti az életet
van
mégis
irgalom
szárítkozik már a napon
nótázik
dallal köszön
a
víz
árad
már kész özön
táguló kép
csattogó hangok szanaszét szórják
a
lét
csábító üzenetét.
Címkék:
feketerigó,
vers
2017. május 5., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)