Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. szeptember 30., péntek

Két fa között egy harmadik felé


Lehajtott fejjel igyekszem
két fa között
egy
harmadik felé
 porszemek isszák fel
titkos könnyemet
nem tudja senki
mi az a súly
mit folyton cipelek
szívemre görgetek
árnyak borulnak össze
hátam mögött
közöny
fáradtság leple arcomon
megvívott harcaimban
hol győztes
hol vesztes voltam én
nem talállak
talán ott a fák vörösbe mártott
lombjai között az ág hegyén
hegyek taréján
patakok fölött
suhogó szélben
kitakarod nekem arcodat
megyek
rohannék is
de
visszafog a félelem
pedig tudom jól
már nincs mit elveszítenem.

2011. szeptember 27., kedd

Csend a csendben


Micsoda csend a csendben
dermedten hallgatom

semmi halk szavát
csodálkozom magamon
nahát
nahát
miért nem tépem  
szakítom ketté
miért nem varázsolom
friss hajnali lélegzetté

hová lett a szerelem
szelídült
csitult mása
hová tűnt szememből
szemed áldásos ragyogása

már volt hajnal és nap is

volt éjszaka
testemben ott kószáltak a vágyak
bűntudattal figyelem magam
hogy hogy nem indulok
nem lépek utánad

csak napra napot lapozok

sóhajok szólnak 

magányról
ahogy elpártolt tőlem hited
kedvem tőled
fényévnyire távol.

2011. szeptember 26., hétfő

Lábacskák

Padlás avatás topogással, tánccal, ugrálással - Lili ujjongott, Mama gyönyörködött az ügyes kis táncoslábú produkciójában!

2011. szeptember 24., szombat

Próba


Százszor próbáltam
és néha hittem is
jóvá tenni
ami itt hamis

erőtlenül
vagy nagy lendülettel
húztam új lapot
vártam
veled
homályos holnapot

nézd csak a fákról
rozsda mart levelek
hullanak
könnyek csipkézték
kitépték
álmomból
a lázas csodát

próbáltam
mikor a hold veres sipkában
felém kóborolt
kerek volt fényes
takaróm szélén
végig futott a remegés

méz helyett
máz
nincs már fohász

másik élet jő
és új dalok
próbáljak mást
míg öregség feléd ballagok
még kétkedek
visszatáncolok
vagy más út felé
vígabb dallamra lépkedek.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=g9tH-UOG3iA#at=128

2011. szeptember 20., kedd

Lebbencs

Lebbencset főzök
paprikás lében
kering a pirított tészta
anyám kötényét simítom
illatát érzem még
magam vagyok
az égi pásztor elvitte
mint annyi öregedő  szentet
kredencemben vaslábosa
tűzön szalonnás zsíron
hagyma serceg
nem is kell só
könnyekkel főzöm
kedves levesét apámnak
onnan néz Ő  is égi útról
míg pirítom a szalonnákat
tésztám nem gyúrt bolti fajta
szemem nedve
arcomat mossa
emlékeimnek ős hatalma
tart rabul
anyám ízeit kutatom
levest főzök
gondolatom
fáradt kezére
vissza- visszahull.

2011. szeptember 18., vasárnap

Tűnődés


Mindig azt gondoltam én

örökös társam leszel


nem szél hozott



nem tomboló

vad villámos vihar visz el


csak itt csücsülsz


akárhol élsz szívemnek


rejtekén


magamban neved dúdolom


és 

azt képzelem hogy van remény

szeretni játszani élni

suttogva csöndes éjszakán

lázas titkokat cserélni

álomban száz


ezer határon át karjaidba térni

ha 

nem vagy velem akkor is

veled csak veled lépni

most egykedvűen


bámulom a hajnali sötétet


nem keresem arcodat


  többé tán te sem kérded


hogy vagy tiltott gyümölcsöm


ledőlt a régi oltár


szív szerelem nevetés


talán örökre


holt már.

2011. szeptember 10., szombat

Időtlenül

Anyám kék szeme
a végtelenbe hívogat
ráncai már nem mélyülnek
nem látom
fáradt kezén
a megfeketült barázdákat
s
csíkokat
amiket a kertben
szedett füvek gazok
csalánlevelek
bogyók szedése közt
az idő belesatírozott

csak hajnalt látok
délidőt és alkonyatot
kesernyés füstös sötétedést
és mézes citromfüves illatot
érzek ha rá gondolok
kalács tea
üldögélés
a cseresznyefa alatt

könnycsepp
sóhaj
mert tekintetéből
már csupán
az elmúlás
kései felismerése maradt.

2011. szeptember 8., csütörtök

Anyaság

 


Haja hátrahullik

zöld szeme fekete bársony

sápadtabb mint kórházi párnán

a keményített vászon

görcsösen szorítja felé nyújtott kezem

míg végig simítom fájdalomtól remeg.



Tekintetem ott tapad a vérfoltos ágyon

lepedője gyűrött

egy vízcsepp vonaglik a karcsú szívószálon

ajka már cserepes tört esendő a teste

forró levegőben semmit sem takar el

a szenvedés leple.



Pókháló a falon mocsok a köveken

koszos ablakon át

tekints be Istenem.



Fájdalma csituljon

fohászkodom csendben

szempillámon könny

alázat és kín szorul

össze a szívemben.

2011. szeptember 3., szombat

Átirat


Átírhatnám tán az életet
s
nem kérnék örökös bérletet
efáradt
és
magányos
nap fényében
is homályos
léthez
s
üdvözlő kártyát küldenék
a
holnap
szépségei felé
hé hé hé
csak jöjjetek
szemembe könnyet
már ne töltsetek
szigorúsághoz szokott
homlokom
redőire
simítsatok derűt
had halljak
újra hegedűt
zsongjanak fülembe
mélabús őszi hangok
helyett
vad harsonák
isteni boldog üzenetek
hogy élni
élni
élni
kell nekem
mosolyra hulljon
tekintetem
s ha közeleg  majd az alkony
Ő várjon majd
a túlsó parton
karját tárja szét
mint az angyalok
megérkezem
vele otthon vagyok.