Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2010. augusztus 17., kedd

Régi vers



Már nem repít semmi
már semmi sem ölel
magamra hagytál
fáradt szárnyszegett
angyal
botorkálsz
megkövesedett arccal


hófehér golgotánk
elkerülöd
földre húznak a harcok
földre gyűr a kormos régi félelem
elveszítettem életed
elveszítetted életem

hová tűntél
szárnyát vesztett
drága angyal

ki repít
ki ölel
ki magasztal
ki öl
és
ki árasztja rám
a
mennyei fény
utolsó
hulló
lélekfolyamba fúló
reménysugarát?!