Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. január 29., szombat

Napkelte

 
Minden fehér...


Tejfehér a reggel
a kilöttyintett tejszín
végig csorog a tájon


egyetlen napunkat
fekete vonalak karcolják össze
szememnek alig hiszek
sajna a fotoapparát
nem mutatja meg a lényeget


a tejfürdőben lebegő
napban vékony fonalak az ágak
se törzse se gallya nincs
a túlparton
ködbe takaródzó fáknak.

2011. január 26., szerda

Add tovább!!!

Moniktól
-http://ilyenolyenversek.blogspot.com-
kaptam ezt a helyes kis szívecskét, mely kedves kitüntetés!
 Meg is lepett, hisz a blogolás, bár jobban megy, mint a horgolás még okoz időnként fejtörést, lapocskáim szaporodnak, a ha jobban értenék e masinához tudnék rajta ezt, azt csinosítani. De! mint tudjuk a belbecs mindennél fontosabb, így szeretnék verseimmel, így-úgy felhelyezett fotóimmal a jövőben is szeretettel fogadni benneteket, hisz nagy öröm számomra, ha új ismeretlen ismerős időz el nálam.
 
Figyelem itt jön a nagy fordulat:

Moniktól tudom, hogy mint minden kitüntetés,ez sincs kötelességek nélkül, hisz továbbadós játék, tehát nagy szeretettel adom én is tovább kedves blogos társaimnak, törjék Ők is fejüket hosszasan kinek is továbbítják a szívecskét.


Az én választottam:

1. http://ciripbogar.blogspot.com/
Az elragadóan szép küllemért, és harmóniáért!

2. http://editeva.blogspot.com/
 Honi szépségünkről - a Fertő tóról-  készült képeit és írásait szívesen böngészem!

3. http://nyaradi.blogspot.com/
Stílusáért!

4. http://egysimaegyfjorditott.blogspot.com/
Mosolyra fakaszt!

5. http://elettorokorszagban.blogspot.com/
Kedvenc országomról olvashatok....

Tovább adáshoz:

- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást hogy elfogadod a díjat,és add meg a bejegyzésed elérhetőségét!
- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd,
linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről!
- Ha lehet tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnyben, ne olyanokat, akiknek több mint 100 követőjük van.
/Lehet, hogy ezt én nem tudtam teljesen betartani.../

Virág helyett

 

        Hajnal
        korai ébredés
        még nincs óra
        nincs fény
        sehol sem égnek csillagok
       agyamba váj az érdes gondolat
- tíz éve múlt -
emléked elhagyott
csupán dermesztő üresség maradt.

Pergetem a napokat sorba
lassan kiszámolom
ez az a nap
ez
gyertyák gyúlnak
szívbéli tárt tájakon

Utolsó útjaink együtt
az őszbe hajló Mátra
térdelek mögötted
ölellek
míg fájdalmat cipelő mellkasod
a búcsú szavait magába zárja.

Hiányod szavakkal
ma sem tudom mérni
kinyílik bennem a fájdalom
sírodra gondolatban
szeretetem emlékkavicsait
odadobom...
kóválygó fénytelen nap
minden furcsa és idegen
múlt vagy csupán
sárguló papírlapok
őrizgetik arcod még nekem

Nem nem nem
kiáltani késő!


Szavad szemed lelked
hegyek és tengerek
ajándék voltál a földön
- kiraboltál halál -
de kincseit magaddal nem viszed.

Nővéremnek- a mennyországba -2011 január 25. - sírod messze van nagyon, oda el nem mehetek fogadd el ezt a verset Katikám virágok helyett.

2011. január 22., szombat

Álmom vagy még - töredékek 1.

Az évek hordalékából...

Varázsló Istenem
hiába könyörgök nem ad
meg nekem ...
Dörömbölhetek
bezárult egeken
kezemen vörösen bugyog
végig a vér
sebeimet nem látja
más csak te
sebemmel sebezlek
véremmel
vastagon itatom át
az ágyad
kiáltanék - hallod?
kiáltanék - érted?
kiáltanék - érzed?
soha sincs vége
e kínzóan gyönyörű
gyilkos lüktetésnek.


Gyönyörű vagy csoda
arcod édes mosolya
a részem
mégis morzsákkal
megelégszem
már tudom
nem változik semmi
dideregve
fogok az úton végig menni
minden nap megölöd tüzem
hangod ezer határról
mégis új üzenet
tarts ki őrizd meg
perzselő parázsod
elveszek én is
ha elfogynak
a melengető szikrázó
vers varázsok.


Csak megfürödnék
csókod záporában
megmártóznék
tested illatában
hallgatnék rád
csendben
ezer esztendőn
s még ezer esten
te legyél bevackolt vánkosom
hajam terüljön
ringató válladon
míg öleléstől
testem megremeg
fekete fellegek közt
egyedül ébredek.


Minden sejtem neked dalol
fülemben
itt zsibong hangod
titkos fürdőzés
szerelemben
megmártott
percek vigasza
suttogsz:
tó bambusz tavirózsa
enyém és tiéd
titkos út
kert
szökőkút
kígyóként sziszeg
micsoda sivár világ ez itt
édenünk hiába csábít
nem hagyjuk el
a semmi sivatagát
csodák - ha lesnek is
szavak - ha esnek is
kattan a telefon
a valóság melyik lehet
mikor élek
veled vagy nélküled.

2011. január 17., hétfő

Tunézia

Tunéziai tavasz

Jártam valahol
hol béke volt és
enyhe jázmin illat


esténként jazz
szólt a bárban
s a nagyvilágnak
kitártuk karjainkat

zúgott a tenger
vihar csavarta a pálmafákat
majd a parton míg telefútta
apró púder homokkal arcunk
nevetve fordultunk a 
márciusi drága nap felé


kávéztunk egy másik
furcsa világban
az abroszra parányi morzsa hullt

szőtték a szőnyeget
beleszőtték a vágyunk
hogy egyszer itt
újra együtt vagyunk

köszön a pincér
a zene 
és a nap
a tenger villogó kékje
jázmin illata karomra csöppen


a müezin szavára könny pereg
s nem feledjük el a béke perceket.



Ha álmodban is látod
azt a házat  
muzsika morajlás mámor
időutazását ha érezted már
kóborló lelkeden
tudod Te is
ezer évnél régebbi súly lebeg
a romos falak között 
kopogó lépteid felett.

                                                       
                                                     















2011. január 16., vasárnap

Erdélyi vágyakozás

Kápolna Torja fölött.
Csernátom kályha gyűjtemény
Emlék töredékek
utak ösvények
hegyeken 
s völgyeken 
ezernyi kép
se lenne  elég
megmutatni
mi vagy nekem.
/Szavak nélkül.../

Gábor Áron...Kézdivásárhely





 
Székelykapu
Déva vára

Elfelejtett nevű vár...


Ugyanott...

















2011. január 13., csütörtök

Kenyeret sütök





Kenyeret sütök forog a gép
lapátjával keveri a masszát

hőfokra vigyázz 
csak ennyi
só liszt víz kovász
sütőlapáttal ne hadonássz
elég az áram és nő a tészta
étel lesz belőle
kenyér

anyám

kezedet látom
ahogy dagaszt
fáradt ujjaid puhán és lágyan
elmerülnek az élet tésztában

kockás ruhás szakajtóval
állunk a pékség ajtajában

már nem is tudom neved

te nyíregyházi utca
hol e drága teher
kenyérré érett
ropogós héja maga volt
az
isteni igézet

kezedet látom
Magdus
fűtöd a kemencét
izzik forrón mint a láva
téblábolok bámulom
e szent keletkezést
a
teknő hatalmas
szaporán mozdulsz
nevetsz
mesélsz magyarázod
régi torjai kenyerek történetét

lángos is sül mennyei illat
szemembe könny sűrű párája ül
szakadnak fel az emlék szálak
futunk  a Garamról csurom vizesen
s
kenyeret kalácsot látok
kifordulni

nagyanyám
dundi kezei közül

kenyeret sütök pihen a tészta
határokon át cikázó gondolat
hazám bejárom
régi kenyerek illatával
megannyi elveszett tájad

kenyeret sütök s a Dunára nézek
valaha rég itt  vízimalom őrölt
rég széthordták utolsó kövét
kél a kenyér kél
unokám tartja tenyerében
holnap
egy karéj kenyérrel
múlt jelen jövendő újra összeér.






Óh, te mesebeli Adria !












Óh, te mesebeli Adria!





Primosten

Primosten a csodás naplementék adriai gyöngyszeme

2011. január 6., csütörtök

Tenger Sousse

Sousse
Sousse - Tunézia

Tunézia - egy másik part
A TENGER
- így csupa nagy betűvel 
sóvárgásom örökös tárgya.
Első szerelmem az Égei volt-
hol borvörösen,
hol bársonykéken,
izzott, ölelt, majd eszemet vette.
Azóta néhány, talán tucatnyi alkalom,
álmomban néha morajlását hallgatom,
ha békétlen vagyok, ha fáradt
hullámaiból a tenger vet nekem
ölelő, ringató ágyat.

2011. január 2., vasárnap

Álmaid

Minden álmod átszövi
az elképzelt élet
hol  koldusként
sem lennénk
sohasem szegények.

Gyermek voltál
tág szemmel
nézted arcom
hányszor égette
tarkóm kitartó
lázas tekinteted.

Míg kóborló kedvem
kísért az életen
titkon mindig
ott voltál nekem

eltemetett
fáradt
angyalszárnyas
régi szerelem.

Éjszaka még úgy ölelsz
mint régen

ajándék csókok
titkos kísérletek
hogy a valótól távol
egy úton járj
ezer év után
újra még velem

hideg falak közt
nem ér el kezem.

Szétrobbant minden
mozaikok hullanak
ránk

utcák járdák
szökőkutas 

távoli terek

padok 
parkok
sodró vizű
parttalan
folyók

e
csillámló
furcsa áradat
sosem sodorja el
tékozló
szívünkből

az emlékké feslett  
gyönyörű arcokat.