Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. február 19., szombat

Alkalmi vers - névnaposoknak!

 

 

 




Reggel hét
ha még csak most ébrednék
kóválygó csendben
kortyolnám a kávém
méz ragacsos ujjal
tüzet varázsolnék
de
ma
meglepett a kályha
mint régi szerelem
hunytnak hitt parazsa
úgy
melegített kis lángok
fénye
sugara

és
az
ablak
keret éhes madaraknak
reggel hét
tengelicek
cinkék
verebek
és
szegény özvegy galambom
is
a
kertben keresgél
kutakodik
itt is - ott is
leestek fekete szemek
neki reggelire éppen elég lehet
harang kondul
indul a komp
hóvirágok hajlonganak 
fáradtan a szélben
szürkés
kékes
fellegek
takarják el a tág cirmos eget
moccanó rügyek
édesen bizsereg bennük a vágy
tavaszról álmodó
nárciszok zsenge bimbaján
hintázik a csepp
verseny kezdődik
ki lesz a legszebbik virág
köszöntik mind az ünnepelteket
ibolya is mocorog már a kert alatt
s
egy
eltévedt jácint hangosan felkacag
engem ki ne hagyj a versből
nélkülem nem lehet teljes a mai nap! 
 


 
 

2022. február 18., péntek

STOP

 

 






Minden megváltozott
az
óra
fejre állt
lélegzeted csitul
majdnem hogy eláll
halványodni kezdenek a percek
néhány elhaló szó
szorításod enged
zuhansz
ismeretlen mélysége vár
ahol
nincs tiltó tábla és nincsen határ
nem jelzi semmi
hogy
lépni milyen veszéllyel jár
ferdülnek a tengelyek
visszapillantani sem lehet
nincs út
csak
álom
válladra húzom a takarót
többé ne fázzon
homlokod hideg
hosszan
csendben
fogom a kezed
gyógyulsz most
merítkezel
megszűnik a világ
egyedül te létezel

ablakon nem lebben függöny
a
gázláng éppen csak motyog
nem mozdulok
érzem a csodát
ereidet átmosó édes áramlatot
az
élet rohan majd tovább
terhek
gondok
mind sarkunkra hágnak
aludj még kedves
ringató a csend
néhány órára csitul a világ
szokatlan béke
simítja hosszan végig hátad.
 



2022. február 17., csütörtök

Butaság...

 

 


Butaság talán ha azt hiszem

anyám

nekem a túlpartról üzen

néha bogár máskor meg lepke

mikor

mihez

van

odaát kedve

szélcsendben

szirmok

fények vagy árnyak

kedvetlenségen rést mindig találhat

illatos udvarom a sóhaja maga

kuncog

és

esetlenségemtől égnek áll a haja

szellőt lenget

sugarat hevít

türelemmel ügyeli botladozásaim

kék zománc az ég

szeme a szép

ezüst hajamba belesimít a kéz

csúfondáros néha

és

látja ha fáradok

anyám

tavaszsóvárgása 

ma reggel a kert fehér virágán

könnycseppben ragyog.





Tizenhárom éve, hogy neve napján hiába kérleltem, hogy jöjjön... Azon a reggelen cipője sarka megakadt a lépcsőn, s néhány hónap alatt elveszítettük őt.





 

 

 

 

 

2022. február 16., szerda

Új szerelem?

 

 

Néhány hete friss pelyhek, tollacskák kerültek a küszöbre, belekapaszkodtak a lábtörlő kókuszrostjaiba, alig tudtam kikaparászni onnan.
Tudtam, hogy a gyilkosok közünk vannak, nem kellett kölcsön kérnek a kalapos hölgy éleslátását, hogy rájöjjek Zsömle vagy Cili, alias Mákos guba a tettes... esetleg nem vagy, hanem és.
Napokon át bánkódott a gerlepár magányossá vált egyede. Néhány éve már, hogy ősz végén megérkeznek, s jóllakatják magukat a madáretetőből kipottyanó szemekkel. Aztán tavasszal huss elhúznak valamerre a balkáni gerlék, s némi szünet után megérkeznek az örvös galambok. Utóbbiak családtervezésből is nálunk jeleskednek. Volt szerencsém meglesni miként gyűjtögette a hím a fészeknek való ágacskákat, hogyan válogatott, s hogyan repült a nagy hárs ágai közé fel lankadatlanul, csőrében az alkalmas kis fadarabbal. Aztán láthattam a tojó kitartását, s mióta tavaly már lesház magasodik az udvaron egészen közelről nézhetem a pár fiókákról gondoskodó életét.
 
Durva szárnycsapkodásra lettem figyelmes az imént, kiugrottam hát az ágyból, hátha házi gyilkosaink tevékenykednek.
De nem! Egészen más történik éppen. Egy új szerelem kezdetéről írhatnék, tavaszos könnyed örömmel. Nem így van. A "mi" gerlénkről egy pillanat alatt kiderült, hogy tojó, s ő maradt özvegyen. A néhány nap óta őt kerülgető új jómadár időszerűnek látta, hogy belerepüljön a hölgy életébe. Friss, tavaszra hajazó szellők dobogtatják tán szívét, vagy a halni készülő hóvirágok gyengéd illata bizsergeti ösztöneit.
Nem tudom.
A vén cseresznyefán csattogtak a szárnyak, semmi héjanász az avaron. A rárepülési kísérleteket a tojó éles szárnycsapkodással hárítja. Hűséges ő, míg párja élt, minden csábításnak ellenállt, hiába kísérletezett időnként egy harmadik madárka.
 
Most, hogy fénylő, rügyhizlaló cseppek gyöngysora villan az ágon, s mindenfelé madárnótákra köszörülik torkukat a tollasok - most nehéz a gyász. 
A meglepő hevességgel udvarló hím elűzve, mi kis madárkánk békésen szedegeti a szemeket az udvaron, majd magasba repül, s közben valahonnan ismét felharsan a nászra hívogató burukkolás.
Jó lesz, ha hűséges gerlénk vigyáz magára, nehogy legközelebb lepottyanjon a fáról.
Négylábú kosztosaink lesben állnak.

 


 


 

2022. február 13., vasárnap

EGY PERC...

 

 

 

Egy perc...


Egy perc még
és
eltűnnek az égi vándorok
egy perc míg
a
fényes
ragyogó
csillag
fák fölé emelkedik
s
nekem tovább ma nem ragyog

egy perc
nehezem engedem el
várok rá holnap hajnalig
mert
találkoznunk kell
kívánom látni
mohó bennem a hit 

egy 
hosszúra nyúló csendes pillanat
s
az
erdő mögül
felsejlik a nap
fekete firkák
vörösbe öltözött folyó ölébe hullanak
 
egy
percig még makacskodom
leheletem
hideg ablakon hagyom
ráírok
rajzolok
titkos jeleket
közben az ég
zománckékre változik
 
fent a fejem felett.