Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. október 1., csütörtök

KAVALKÁD

Péter Jánosné
amatőr fotós Kavalkád című kiállításának megnyitóján.

Őszülni készülő kert
fénytáblák remegve úsznak párás hajnalon
Dunánk tükrén
lágyan bukdácsoló
csendesen csillanó napsugár hirdeti
elszállt
már
a
nyár
szívünkben még őrizzük égető hevét
kezünkben tartjuk mézes gyümölcseit
édesen csordogáló szőlőlével
bódítjuk
darázsderekú
szomjunk
s
létünk álmait
ezer titokkal vesz körül
az
áldott
színkavalkád
lila szirmok között méhek donganak
mégis
ahogy
a
koppanó
héját hasító dió
megtöri a csendet
szívünkben
végig fut a remegés
tüskés burkukat veszítő
barnán foltosan guruló gesztenyék
mutatják
az
utat
nyarunk izzó tüzét elkergeti a szél
csuda szín
játékos villanás
csupa illat a lég
fogd meg kezem
még szeretnélek
még tartanálak
barát
szerető
testvér
ne indulj hosszú útra
jól szeressél
öleld
magadhoz
a
lét
minden örömét
kitárt karokkal élvezd a táncot
ráncos kezed simítsa
fáradt arcoknak omló könnyeit
hallgasd meg őszi szellők
szelíden
suttogott
reménykedő
szép üzeneteit
mikor
a
kályhából majd füst kanyarog hosszan
melengető képzeleted messze elrepít
és
felizzanak sorban
tovaszállt évek
lelkedbe karcolt varázsos emlékképei.