Péter Jánosné
amatőr fotós Kavalkád című kiállításának megnyitóján.
Őszülni készülő kert
fénytáblák remegve úsznak párás hajnalon
Dunánk tükrén
lágyan bukdácsoló
csendesen csillanó napsugár hirdeti
elszállt már a nyár
őrizzük égető hevét
kezünkben tartjuk mézes gyümölcseit
édesen csordogáló szőlőlével
bódítjuk
darázsderekú
szomjunk s létünk álmait
ezer titokkal vesz körül
az
áldott
színkavalkád
lila szirmok között méhek donganak
mégis
ahogy
a
koppanó
héját hasító dió
megtöri a csendet
szívünkben
végig fut a remegés
tüskés burkukat veszítő
barnán foltosan guruló gesztenyék
mutatják az utat
nyarunk izzó tüzét elkergeti a szél
csuda szín
játékos villanás
csupa illat a lég
fogd meg kezem
még szeretnélek
még tartanálak
barát
szerető
testvér
ne indulj hosszú útra
jól szeressél
öleld magadhoz a lét
minden örömét
kitárt karokkal élvezd a táncot
ráncos kezed simítsa
fáradt arcoknak omló könnyeit
fáradt arcoknak omló könnyeit
hallgasd meg őszi szellők
szelíden suttogott
reménykedő szép üzeneteit
mikor
a
kályhából majd füst kanyarog hosszan
melengető képzeleted messze elrepít
és
felizzanak sorban
tovaszállt évek
lelkedbe karcolt varázsos emlékképei.
lelkedbe karcolt varázsos emlékképei.
http://www.kalocsaineplap.hu/hu/kalocsa/kavalkad