Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 31., szombat

Feltámadás



Végre

Kiértünk a fényre
ibolyaszőnyeg terül az öreg hárs alatt
vízpermet
csillan
s
a
felhőkön
fénylő dárdákkal
végre
áttör
a
nap

megváltó tavaszi pillanat

tócsák szegélyét csipkéző fényben
első
bimbón
rügyön
levélszegélyen
hintázó
cseppek
nevetnek
derűt hoznak
ünnepi kedvet
lemosva
téli
füstöt
kormot
frissül a kert
visszatérnek ma is a gerlék
hogy
lehulló magvakat felcsipegessék

bármerre nézel széjjel
széles kedvvel köszönt
ezernyi fényjel
éled
a
kedv
a
hit
 
feltámadás
 
folyónk hömpölyögve sodorja
korhadt ágak feketült maradékait...





Csúcsforgalom....





2018. március 24., szombat

Érden érdemes

Érden érdemes megtekinteni Ilka Gábor tegnap, azaz március 23-án nyílt nagyszerű kiállítását a  Szepes Gyula Művelődési Központban!








2018. március 23., péntek

Született március huszonkettedikén... - köszöntés verssel és virággal...

 
 
Kezemre nézek
számolom a barna foltokat
apró karcolások
földi
lenyomat

cipőmről a port még este leráztam
talán itt voltatok velem álruhában


dunai csillanás
hajó vetette vízfodor
légbe kapó sirályok szárnyán
villanó
fénymosoly

itt
álltatok
hátam megett
figyeltétek hogyan teszek - veszek
gereblye
ásó
száraz ágak bogak
hajoltam
emlékeztem
mellkasomban fájó lenyomat

térdelve
hosszan figyeltem
minden
bogarat

rejtőző ibolyát
krókuszok szirmát becéztem
kékek
narancsok
lilák
ti vagytok nekem az éledő világ
selymeteken
arcuk
átragyog
lesöprik vállamról a kései bánatot.
 
/Apám születésnapján./

2018. március 22., csütörtök

Nyitnikék - madár beszéd...


Fellegek ráncigálják sötét fátylaik
messzi foltok
felhő hegyek tornyosulnak
karmos hideg

madár beszédre ébredek
fütty
fütty
fütty
hangzik mindenütt

éltető hang fakad

késlekedő tavasz hajnalon
képzelem hogy érthetem
mit üzennek
nekem


felcsipkedjük etetőd
utolsó
félrehullott fekete magvait
nem maradt már egy szem sem itt
zord napok maradéka eltűnik hamar
tavaszi örömben zendül fel a dal
szárnyunk hegyére fény tapad
cikázunk ablakod alatt
tündöklő jelek színezik át az életet
hangunk áthatol
lombokon
kerteken
virágok
feslenek
foltozzák szétmálló kedvedet
zengő
zsongó
sugarat bontó reggeled
nem sokáig várat
palettád
színesül
grafit folyódra
halvány pír vetül
ömlik széjjel csodás égi festék
hogy
rejtett zugok
sötét falak fölé
ringó ágak nyújtózzanak
rügyük
nedvek súlyától feszül
 
a
lég
ledobja
nehézkes füstös köpönyegét
fodrok
szalagok
bomlanak
s
az
ég tetején hosszasan hever majd
sugarat ontva
boldogítón
a
nap.

2018. március 19., hétfő

Édes élet.... a "magányóvodában"....

 Hétfő délelőttöm az övé.

Miután mindent kimerítettünk - számolás, halmazok válogatása, környezet, íráselőkészítő gyakorlatok, kis torna, kis rajz, játék, versikék, tavaszi szél..., madarak fényképezése, s a többi...  Ő a konyha felé indult...
Nagyon szeret főzni.
 
- Főzzünk valamit...
- Ne főzzünk most, tegnap rengeteget főztem, van ebédre való, nincs kedvem - válaszoltam.
- Deeee főzzünk... Palacsintát, azt ne, azt már sütöttünk, de főzzünk valamit.
Szeret kavargatni, élvezi, hogy egyedül gyújthatja meg a gázrózsát.
- Mit főzzünk, de mit???
No eszembe jutott, hogy elkészítem a csokilikőrt a hétvégi vendégségre. De mit mondjak neki, ugyebár azt mégsem mondhatom, hogy likőr lesz....

Ilka nyaggatott, elővette legszebb mosolyát - mert az van ám neki!!!
- Jó, készítsünk csokikrémet - mondtam.
- Kinek, minek, mikorra?
Minden válaszomra új kérdés született.
- Vasárnapra??? Nem korai még? Ki fog hűlni, nem baj?!
- Nem. Éppen jó lesz vasárnapra.
- Addig hűtőbe teszed? Abból készíted Lili tortáját?
- Igen, persze! - füllentettem.
És kikészítettem a csokik közül a legerősebbet, 81%-os csoda finomat!
Megkóstolta, még megkóstolta, mééég megkóstolta.
Közben kimérte és összekeverte a kakaót a cukorral. Begyújtotta a gázt, a habverőt ügyesen forgatta az edényben.
Elővettem a tejszínt, kanálnyit nyújtottam felé, a többit óvatosan a melegedő masszára öntöttem, melyet precízen kavart. Tejszíntől maszatos szájjal nézte a sötét örvénylést.
Amikor már teljesen átmelegedett az edény átvette a csoki törést, kicsit kóstolt, kicsit tört és dobálta az apró darabokat a gőzölgő masszába, azért a szájába is jutott...
Olvadó finomság illatát szívva magába kérdezte - ezt is megkóstolhatom?
- Persze, de most nagyon forró, adj egy kiskanalat és arról eszel, ha kicsit kihűlt.
Így is tett és meglepve nézte az edénybe mártott kanálkát.
 - Megdermedt - mondta.
Megízlelte, aztán komótosan elmosta a kanalat.
Kavartam, illatozott.
- Még megkóstolnám, az ínyencséget.
Újabb kanálka, újabb kóstolás, újabb alapos kanál mosás, és kérdés tömkelegek.
- Meddig főzöd?
_ Amíg forrni kezd?
- Most jó - kérdezte az első buggyanásnál.
- Még számolok harmincig, s akkor jó lesz.
- Számolsz? Ez már harminc?
- Bólintottam, hogy mindjárt harminc, s magamban számolok.

Elkészültünk.
Elzárta a gázt, láttam nagyon elégedett, hogy észrevétlenül cseppeket csenhet még a habverőről. 

- De jó nektek! Gazdagok vagytok....
- Miért mondod ezt?
- Mert sok csokitok van.
Az óra háromnegyedhez közeledett.
- Kabátot vett, s még az ajtóból visszanevetett.
- Jó nap volt ma is. Jövő héten is jöhetek?!
Majd leszaladt a kertbe, megnézni a múlt heti borsó vetésünket.
- Tényleg nem látszik semmi, csak az, hogy duzzadnak.... (mármint a szemek).


Aztán, amikor már kiment a kapun elővettem a whiskyt belebuggyantottam utolsó cseppig a langyos krémbe.

Édes élet!
Köszönöm neked!








Márciusi tréfa... kettő....kettedik, második, avagy ki tudja, hogy hanyadik... lesz itt még ez - meg az - versike a kinyiffantott sütőhöz/ sütőnek, vagy csak neked és magamnak...


Friss porcukor hó
rügyek közt átragyogó
gyöngyök
cseppek
csorognak
peregnek

sirályok habokban villannak fehéren
pompázó túlpart
babonázva nézem
karcsú lándzsák bimbói hóban
idilli táj valóban
csivitelők
bújnak
fenyő ágai között
bolondos a nóta

tavasz télbe öltözött
tél
tavaszba
a
már
nem
arasz
ma
de
mégis
mi ez a hatalmas fehérség
itt
bokrokhoz hajolok
rügyeiket lesem
ibolyát keresek türelmesen

s
a
tűzhelyen feledett edényben a lé lobot vet
ömlik
sütőbe csorog
áram kikapcs
füst meg valami bűz
itt
jó hogy nem ütött ki a tűz is


zord hangot hallat az úr
asszony
ne fotózz olyan vadul
mit tettél
megint valamit a gázon felejtettél
kivégezted a sütőt
ne művészkedjél
maradj inkább a fakanálnál
meg az otthon melegénél!








2018. március 18., vasárnap

Hóóóóóó - márciusi tréfa....


Ne higgy a szavaknak
huncut
friss
tavasznak
hópelyhek tapadnak
fehérben
puhában
tél játszik
ömlik
szakadatlan
csipke
és
fátyol
a
nap
még
távol
csoda
a
csend
még
megpihen egy percre aztán támad majd a tavasz

hóban
törékeny
pici
lábnyomok
parányi madárka tévedt ide
magot talál


habfehér csipke
csuda
báj
márciusunk
újra
megtréfál....






2018. március 17., szombat

TAVASZLESEN

Ilyen volt, s ilyen is lesz...

Esőcseppeket ringat az ág
felhő
köd
rejti
napunk elveszett sugarát
ringató csend ölel
tündér tavaszok fényét
vastag párapaplan bújtatta el

buta
eltévedt
virágszál
súgja

buggyanó örömmel közeleg
hunyd le perce a szemed

unt
világod
hamarost kitágul
feszülő rügyek intenek
álmodnak cseresznyevirágról
csillanó cseppek sorakoznak
zöldellni készülődő ágak
dacolva üzennek

szürkére mázolt vásott
 már
a
most

megérkezik kire vártatok
lándzsát döf pöffeszkedő fellegekbe
szelek segítik bontani pazarló terveit

légáramlat melledbe hasít
illatától orrcimpád remeg

halódó szívedben felragyognak
elfelejtett
arcok
ölelkező szerelmes hajnalok.

2018. március 16., péntek

Kibillenő idő




Esik
pereg
csorog

válladra
gondolok

hajadba kuszálódó
bőrödbe simuló illatok


esik
csepereg
csorog

lankás dombokon
elindulnak parányi fényes patakok
hangjuk vékonykán csobog

ó
a
homlokod
fáradt
ráncok
fölé
derűt festettek alkonyi csóklenyomatok

esik
szemerkél
szitál

álltunk
vágyunk
homályos
ablaktábláinál


karoltál
szavak sem estek
ujjaiddal olvasztottad a megdermedt percet


esik
csorog
csöpög
permetez


telik az eresz
csellengő cseppek ágakról lehullva összekeverednek

erecskék futnak szanaszét
tócsa gömbölyödik
utunkat árkok mély vizű folyók szegélyezik

esik
hallgatom elfutó percek
álomba sodró halkuló neszeit.

2018. március 15., csütörtök

A világosság felé....










Szavak
mondatok
porszem betűk
sosem írhatják le pontosan
a
gyönyörűt

selymei éjszakai sötétnek
feszülnek
kertünkre árnyak települtek

szélszárnyak csapódnak
széjjel szakadó felhők alatt
Dunában
s
fent
az
égen
moccanó
vöröses
bíbor
vonalak


fák
erdők
fekete jégmerev ágak
őrtállói a néma világnak

lassan terebélyesedő sugarak
mosdatják
aranyra
a
hallgatag partokat

távoli a lárma
egyetlen
madárka
köszönt
tavaszt

szél
tépi
ünnep
reggelén
égi függöny földig omló ráncait

simuló kedvvel nézem a csodát
villanó bátor fények
hasítják ketté
az
ég
 kopottas
fekete bársonyát.

Ünnep elé.... 2018. március 14. Budai Vár.