Felnőtt gyermekek

Aludj velem

ringass

ölelj

míg

csendfoszlányok borítanak el

s

elrabol az álom

súlyaim sorban elhagyom

terheimet szanaszét dobálom

porladnak a percek

maradj

míg

minden fájdalmas tegnapot

álmaimban átrajzolhatok

szorítsd hátamhoz homlokod

ha

majd

felébredek és kitágul a nap

újra hívlak

neveden szólítalak

most csak karolj

nyújtsd hosszúra ezt az álmot

takaróm vállamra igazítod

 szavakat súgsz

parázslót

altass

el

ringass

nyugtasd le a tenger rám rontó hullámait

míg

gyermekségem útján járok

felidézem anyám mosolyát

bút simító mozdulatait

s

ha

szakad a csend és kapkodva indulni kell

ellopom szemed villanását

a

hosszú magányos úton

mindvégig mellettem leszel.

PAZARLÓ REGGEL

PAZARLÓ REGGEL

Kimért

hideg

késpengés fény remeg

fekete a föld

feketék az égi fellegek

éji csend

minden pihen

várom mi változik a hajnali tájon

s

foszlik semmivé a tegnapi álom

hasad

reped
szakad

hajnali varázslat

lüktető pír ejti zavarba a tájat

sóhajtó fák lobogó tűzben várnak

ég felé nyújtózó rügyet dajkáló ágak

töretlen csendben éled a remény

új nap kegyeltje lettem én

szívemre csorog az égi festék

megszelídít a kép

új
napunk

vérben született

pazarló ajándékait

szomjas szemmel csodálom.

Tűpontos vers

Tűpontos

vers

Itt

az

idő

tiszta

kék

fehér

pamacsoktól

tarka

az

ég

a

bokrok

és

a

fák

buta

játék

részesei

rügy

fakad

kibújtak

a

kert

parányi

sárga

virágai

csalóka

nap

lágyan

szirmokat

ringat

de

február

van

még

ne

higgy

neki

csak

engedd

hogy

felkapja

sodorja

a

szél

szív

mélybe

rejtett

sóvár

vágyak

opálos

színeit

és

gyönyörrel

érkező

tavaszunk

suhogó

selymeit

feszülő

vággyal

borítsa
újra

elénk.

Tékozló idő...

TÉKOZLÓ IDŐ

Fut

rohan

rügyet fakaszt

bimbót csiklandoz

árnyat takarít

ablakomon százszor beint úgy csalogat

rám nevet és  huncutul kacsint

Dunára szalad

szorgalmasan simítja hullámok gyűrött ráncait

tavaszt súg új időt ígér

újult erővel sodró örömtáncokat

fényes kékre festi az eget

kitakarít minden porosnak tűnő kopott szegletet

repül és ragyog

tékozló idő markában szavak

szilánkok

tőmondatok

 tágul a táj

szemérmetlen éhséggel kóstolom

szétszórt morzsáit itt 

éled a lét

friss és újdalok

harsogó  színek repesztik

a

tél szürkére mázolt borongós ábrázatát

ünnep van ma is

 tavasz lesz hamarosan súgják a fák

lüktető szívvel lépek

 várnak rám rebbenő szárnyú

kegyelmes hétköznapok

hívogatnak

tavaszi pompába öltöző egyszerű csodák.

Pillants az égre...

Pillants az égre

éjszaka csábít

viharos szélben gallyak törnek

vaskos felhők közül a hold végre kiviláglik

borzongató a kép

a

folyó

ezüst lett

és

ezüstös az ég

felhők futnak

kergetőznek az álmok

éjszaka van de kit érdekel az ágy most

régi vágyak helyett

új színek hódítják szívemet

varázslatos fényük mindent átmos

nincs más

csak én meg a hold

nézem ahogy a Dunán

múlt

jelen

jövő

fénye és árnya
egy
pillanatra
némán

egybeforr.

BOLOND IDŐ

Bolond idők járnak

tél

tavasz

nyár

egymásra licitálnak

megveszekedetten folyik a verseny

ki lesz ma az első

ki a győztes

kertemben évszakok kergetőznek 
őrülten vitáznak

a
           domb alatti bokrokon túl víz cipel hatalmas fákat

          magot szórok sok éhes fel-felröppenő madárnak

micsoda pillanat

vágyódón nyújtóznak az ágak

tavasz

kell

súgja a szél

bódító illatot sodor

rügyet csalogat

nyár

legyen

kiáltja tüzesen a nap

és

lekerül kabát mellény sapka

hinta leng repül fel a magasba

százszorszép szirma villan

hívogat

ülj kicsit ide mellém feledjük a téli gondokat

a

Dunán is végig zeng az ének

hullámok fordulnak
tengerré fodrozódnak

tavasz és nyár harca folyik

feledik régi szelíd szokásaik

de

hirtelen a szél haragosan támad

véget vet a fénynek

korai bolondos szívtépő ragyogásnak

vastag felhő takarja már az eget

gyenge kis szirmokat jeges cseppek dermesztenek

vihar vágtázik
tép
szakít

roppannak az ágak
földön hevernek száraz gallyaik

jég

koppan

diadalmas indulót fújó szél jelent győztes csatát

a

tél visszatérő éhes tábornokának.

Szerelmes földrajz, avagy a Duna kicsiben, nagyban...

 A mi fenyőnk, mint egy felkiáltójel!

ÁRADÁS

Áradás

Duzzad a víz

percről percre emelkedve árad

gyufaszálként pörget gallyakat

gyökerestől kitépett hatalmas fákat

mindent sodor

ami

útjába áll

nap kél komótosan

valahol távol vijjog egy sirály

túlparton az erdő már vízben áll

és

a

hajók

piheként tűnnek el a képből

villanásnyi idő

minden sodródik tovább

kertünk alatt

nem látni a tegnapi utakat
léptünk helyén
zavaros tócsa van

kormorán húz fekete csíkot az ég színesedő peremén
és

a

perc

 szalad

 ablakomba

nedvektől feszülő ágak közt

végre bekukkant a nap

nyújtóznak a fák

egymásnak és a fénynek 
sóhajtják közös titkukat

közeledik végre a tavasz.

BALATON

Balatoni villanás.

 Víz és ég, minden kék...

SZENTGÁL

 Szeretem a téli utakat, a nem járt vidékek szépségeit.
A színek, formák, dombok, hajlatok, régi házak (sajna azokról egy kép sem lett) omladozó kerítések, kanyargós utak, templomtornyon megcsillanó napsugár csalogató, hívó szépségét.
 A télbe toppanó tavasz varázsát....
mindezt mutatta nekem Szentgál takaros kis világa.