Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. január 24., vasárnap

Költőtársamnak - fájdalommal.

Végig suhant a szél
a
hanyag városon
kertekbe nézett
majd
tovább
 osont
társául szegődött
végzetes végtelen
valakit keresett
magányost
védtelent
betekintett több tucat ablakon
megpihent
érezve
itt
a
jó alkalom
kereste
őt
ki
szívében
vágyat
lázat
lemondást
cipelt
keserűt kóstolt
és
 életet lehelt
rábukkant
kopott díszletek
tágas falak között
markába fogta tört szívét
előle
meg még senki sem szökött
szürkére szűkülő tekintet
dühödten lüktető erek
küszködve küldtek könyörgő létüzenetet

hiába
kiáltás
harc
könny
hiába
sóhaj
tehetetlenül tördelt kezek közül
óvatlanul
kiszökött
a
lélek

emlékem vagy
mosolyod titkában osztozom
lezárult földi zarándoklatod
ég peremén tűnő csillagok közt
érzem ahogyan távozol
villanófényben
konok arcéled már szabad
kérges kezedből
szerteszét szóródnak
mint
a
mag
az
ősmagyar
megszentelt
szavak.
Májer József emlékére.

2016. január 17., vasárnap

Téli reggel

 
Rám dobja hófoltos takaróját a reggel
eszmélek
neked kiáltanék
mint
eddig
ezerszer

valami lágy
fényéhes hangulat
testemben feszülő hiány
kettétört gyönyör
kihasított
juss
nézem
üres kezemen
elszállt létpihék nyomát
huss
lebegnek sebesült pirkadaton át
dermedt tócsában szürke árnyak
unt színt satíroznak
hiába keresem
kopott palettám
színeit

vérnarancs
boldog barna
habzó kék
zöld pettyes
vízparti szédült
álmos fehér
testeden szétfutó csillám
sehol ország pompás képeit
szorítja
szempillám

most
itt
hideg csendben
késhegynyi  tűhegyes zúzmara
hull rám.

2016. január 15., péntek

Saul fia...

Magyar siker, magyar sorsok...
Ma reggel olvastam a főszereplőről:
http://m.168ora.hu/arte/auschwitz-tanui-136139.html
A filmről:
http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/sajtotajekoztato/20160114-a-saul-fia-rendezoje-szepen-helyretette-a-frocsogo-kommenteloket-nemes-jeles-laszlo.html

Főszereplő - Röhrig Géza

2016. január 14., csütörtök

Dunáztam..






2016. január 8., péntek

Alszik a reggel


Alszik
még
a
reggel
hófehér
lepellel
takarta
a
dér
a

alszik
a
szánkó
s
a
hólapát
tejfehér párába simul
a
folyó


csak
ketten
mocorognak
kint
a
kertben
szénfekete rigó
tört ágakon billeg
s
keresi
akad
e
ennivaló


itt
bent
hangos pattogással éled a tűz
remegő venyige szikrája pattan
bátortalan lánggal fahasábba kóstol
s
szétterülő parazsa
maszatos félhomályban
minden gondot messzire űz.

2016. január 7., csütörtök

Hóban...


2016. január 2., szombat

Fekete még...


Felettem bársony feketeség
földön
ágon
néhány pihe
belehullott
a
semmibe


fekete
ég
csend
és
sötét

a
szélkolomp még hallgatag
végig járok létpartokat
talpam alatt reccsenő jég
folyamszegélyen
szegényesen
tört kagyló múlt
nyomát
nem lelem


hajó dohog
messze
tova
széttört csendmázas kupola

feketeség

egy
lámpa
ég
ablakperemén ringatózó
halvány játékú
parányi
fény.

2016. január 1., péntek

2016 - első lövés...

Tökéletes szépség - halvány rózsaszín párabóbitás hajnal - vadkacsák éke belehasít - dermedt rügyek - átfagyott hóvirágok - köszöntik az évet - s az ébredő világ álomkergető alakjait!