Vadvirágok között pihennek... Istensegíts

"A Bukovinában megtelepedő székelység erős hitét mi sem bizonyítja jobban, mint az 1776 őszén alapított első két falu neve: Istensegíts (ma Țibeni) és Fogadjisten (ma Iacobești). Ahogyan Sántha Alajos, a bukovinai székely falvak első helytörténetírója is fogalmazott, nevük azt is jelzi, hogy Isten nevében kezdődött meg a magyar élet Bukovinában. A két Szucsáva folyó menti település Radóctól 11, illetve 18 kilométerre keletre található."
https://foter.ro/cikk/20171028_bozoterdo_alatt_domborulnak_a_bukovinai_szekely_osok_sirjai_3_resz_videoval

Ha még domborulnának, de lassan már azt sem....

Istensegíts megtalálása hosszadalmasabb volt, valami híd lezárása miatt kellett kerülni, így az ötödik bukovinai faluba, Józseffalvára, -amely délebbre fekszik - már nem jutottunk el.

Köszöntő vers P. S. P. születésnapján

Csendes a hajnal

átvarázsolódtak a színek

zöld a víz

(tiéd színek)

vasárnapi szürkeségnek nyoma sincs

lombok mögül a nap kikacsint

minden örül

fűszálak hegyén harmat ragyog

korán van még

a

fényeket figyelem

ma

s

az

áradó

napot

különösen szépen sugároznak

ünnepélyesen

születésnapos a hét évesem

 a

minden jó fiú

friss illatai a búcsúzó nyárnak

neki üzennek

s

a

madarak is neki fütyülnek

neki trilláznak

arcát ha látom

simul szívemre béke

anyám szépsége

s

néha apja keménysége

mosolyát ha felváltja mérge
jaj nekünk
itt
a
világ vége

ám
a

hirtelen harag ahogy jött már iramlik is tova

visszatérő legszebb mosolya

anyjára ragyog

gólt véd

fut

dob

gyűjt

segít

munkában jeles

bátor

palacsinta torony jöhet százszor

készíthetek bármennyit neki

mindet bekebelezi

elsőbe megy hamarost a drága

elmélyülten pillant a táskára

tolltartó

cerka

papír

szeptembertől mindent teleír

s

a

sok

ákombákom

dülöngélő betű

lassacskán majd mind megszelídül

gyűlnek majd a pontok és nyomdák

pirosak

feketék

szépek és rondák

buksi fejében szaporodnak okos gondolatok

kívánok Simonom boldog születésnapot!!!!

Nézd csak...

Nézd csak...

Valami varázslat

szél dagaszt fehér vitorlákat

parti kavics

dagonya

őz és valami ismeretlen állat nyoma

talán medvék járhatnak vízre szomjazva

vagy

aranysakál lefetyel és lohol

szomjas őzeket kergetve el a folyótól

játszunk

szavad eláll

kezedben

kavicsok

kövek

ágak

gyűjtesz apró fadarabkákat

zacskóba kerül a kincs

aszály

szorítja

szépséges Dunánkat

partra vetődő apró halaktól hemzseg a víz

nyár

örök

szerelmes simogatás

lombok mögé tűnő madárhad

sikló poronty illan

te

ne

sikíts

elég ha én félek

vastagon szántó aranyos fények

nedves a pólóm

vizes az inged

lépsz

mélyebben csobban

ölellek nyomban

sáros karoddal csimpaszkodsz

hagyom

karomon sáros pracli nyom

nézd

csak

két

csónak

ring

s

ott a partoldali magason

már fenyőnk is int

szomjasan szaladunk haza

emlékké szelídül a nyár

tüzes lenyomata.

(UNOKÁIMNAK)

Vadvirágok között pihennek... FOGADJISTEN

Itt már csak az emlék...
A templomkerti kereszt és a temető egymástól távol van, a lankás tájat út választja ketté.
Sírokat a bokrok között nem találtunk.
 Hogy kerültek a székelyek a világ végére és azon is túl...?

Reggeli kép... mielőtt vége...

Levetett ócska papucs noszogat

a

kertbe mezítláb fuss

szirmát ha hullatja a nyár

talpad alatt

nyers fű hasad

kardélre hányt reggelen

vállad didereg már meztelen

pók lapul

sárgán

kövéren

legalul

ha

lehajolsz

foszlott

levelek között

piros bogyó buggyan

leve csorog

kézfejedre ragad

hazudott nyári hangok ámítanak

kicsiny buborék

a

lét

kóstolod eltévedt gyümölcsök csöpp levét

roppan

az

ág

bogarak zabálják

szürcsölik mohón a nedvet

aszott folyó fölött

angyalhaj hálók remegnek

facsar

a

szív

fecske üdít

hiszed

még nem búcsú ez itt

csak

idetévedt és fecseg

magasból magába vési

térképét

kemény út előtt a tájat

bokrokat

fákat

ne tévedjen el

ha újra jönni kell

csónak csobban

valaki

messze

énekel

hangja távol

egy

régi nyárról

roppant szerelmek súlyáról

az

égre nézel

hatalmas kék karcos tábla

jeleket firkál rá a nap szelídült sugára

egy

csepp mocorog szemedben

nem

nem

a

bánat

tűzbe vesző nyár foglya vagy

szín

illat

rabja

rózsa szirmán bogár billen

ferdül napraforgónk

feketült kalapja

túlfelől burjánzó gyomok

hintáztatnak huncutul

hajnali

csillanó harmatot.

Tiszai reggelen...

Opál kagyló

szivárvány fénye

visszaragyogja a nyarat

csobban a víz

forróságban tátogó halak

túlparti fák

gyönyörű metszet

lombjuk ég felé és folyóban reszket

zöld

és

kék

szétspriccelt festék

szitakötő hajsza

csend csalogat

 lépkedek

csodálom a feszülő szép eget

tört perem sebesít

talpamból

csorog

a

vér

meglesem

az

élet

legszebb

kis

titkait

törpegém

susogó nádasba száll mögém

rucákat ringat a folyó

hal és háló

szabad

kóstolgatom a bort

s

a

szavakat

végtelen

létsziget

lágy

fény fürdet szívet
és
vízparti vén fűzet.

Vadvirágok között pihennek.... Hadikfalva

Hadikfalva 2018 augusztus 2. délután. A bukovinai, valaha székelyek által épített templomon ma már idegen színek, de kertében emlékeztet a kereszt. 
A távolabbi temető sírjai gazban, csak néhány látszik, melyek körül megtisztították a sírkert eldugott részét. Az útbaigazító még ismerte az utolsó magyart...
Csend és alázat, szél sem rezdül, bokrok között szemét, a szív sem láza. Lankák, mező, kukorica, napraforgó tábla, ki lenne még, aki a múltat régi szemmel látja?!

Szívegység... 1.

Alig több mint egy pillanat

kalimpál a szív

meglódul

és

szaladsz

domb alatt

a

partokon

ezüstök cseppjét számolom

alig

egy

perc

egy

pillanat

szitakötő száll

idő halad

tenyérnyi teleki margaréta

patak csobog

ég felé nyújtózkodó lelki létra

alig

egy

perc

alig

egy

óra

málna csorog tenyerem már ragad

habzsolom az ajándékul kapott szépséges nyarat

fenyves zúgást

bárány bégetést

friss

metsző

illatot

domboldalon villanó kaszát

begyűjtöm a perc

nekem szánt minden aranyát

szívemben fészket rak a hála

kolomp szó száll

felleg borul a hajnali smaragdzöld erdélyi tájra...

Vadvirágok között pihennek.... Andrásfalva

Andrásfalva 20018 augusztus 2.


Vadvirágok között pihennek, élő nyomukat már nem találni.
Bukovinai székelyek sírjai az andrásfalvi temetőben, s egykori templomuk, melyet ma már más felekezet hívei használnak. Igyekeztem valamennyi magyar feliratú keresztet lefotózni, a temető bozótos része azonban átláthatatlan.