Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. augusztus 20., vasárnap

Eladó sorban...

Eladó sorba kerül a házam.
Dunától egy percre, Budapesttől 36 kilométerre - tágas, napfényes és eladó, ha tudsz valakit, akit érdekelne kérlek jelezd nekem.


















2017. augusztus 12., szombat

Jutalomfalatok

Bámulom álmos kis arcukat
borzos buksik
tévére tapadó tekintetek
távirányított mámor
ma
kibabrálok veletek

ki reggelizett már

senki

ki szeretne palacsintát enni
dőzsölni
reggeli
helyett

kapcsoljuk ki a tévét
és
az
elsőt
rögvest
meg is eheted

kakaó
lekvár
nutella
méz cseppen és cukor

maszat morzsák körmöd hegyén
mondd csak te mit iszol

kérsz még
megennél akár ötöt

a
forma egyben ki volt a meglökött
kinek drukkoltál
győzött
Hamilton
kikapott
Fettel
?

nyár van
a
nagykabátodat most inkább ne vedd fel
!
leesett
nem látom
gyere keresd

hányszor mondjam még hogy moss kezet
szem
száj
orr
fül
feje kerek
nahát milyen ügyesen rajzol ez a gyerek

ha
a
mérkőzésen
nyolc gól
született
ki kalapálta el alaposan az ellenfelet
melyik csillag ragyog
s
melyik
fekete
ennek a bogárkának mi lehet a neve

igyál
egyél
aludj el végre te gyerek

fejből meséljek vagy ezredjére
is
Finduszon jár az eszed
???????????


Unokavers... Lilinek, Simonnak és Lénának örök szeretettel... és hálával.

2017. augusztus 7., hétfő

Változás


Bőrömön nyomot hagyó augusztusi téboly
vállamon
méz
karamell
csorog

tavak
tengerek
álmodozó
szédült rabja vagyok

hullámok
löknek
taszítanak
vízcseppek
itatnak
tanítanak

a
szomj mégis gyötör
boríts be s ringass életes gyönyör


minden képben benne van a remény
jó útra térek
nagy árat fizettem
balga
tegnapjaimért

sziklák
sivatagok
köztetek
araszolok
régi világok kínját elvetem
születnek új oázis napok

fényfürdő
árnyak
vihar után csendesült
hűsítő létcseppek
áldoznak
szélvészként tovairamodó
utolsó
nyárnak.

2017. augusztus 1., kedd

Nyújtózkodó reggel...

Lépkedek

harmat
hintáz
topáz cseppekben
perzselt
törékeny fűszálakon

nincs
hőség
még
nincs
láz
szétolvadó csendes irgalom

a
táj
ezüstös
tükör
hatalmas tálca
éledésre várva

fényes  létperem
kábultan méregetem

csak én meg a hajnal
játszadozom gyöngyszínű szavakkal
míg
tikkadt
bokrok
virágok
alatt
szomjoltó kis tócsa fakad

bőrömre visszacsap a permet
nyújtózkodó reggel
mennyire szeretlek

túl a parton
pirosban ébredő korong
tüzes nyilakat feszít át sápadt lombokon

egy
madár
egy
kis fekete árva
röppen halkan a szomjas
vén cseresznyefaágra.