Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. július 25., hétfő

Napraforgó

 
 
 
Előttem forog borongó alkonyok
halvány fénypászmás hajnalok
pazarló nappalok
ragyogásában
látom
karnyújtásnyira mint egy napszirmos álom
zöld mezők
sárgult fakó tarlók
talpamat bökő tüskék
emléke
sajog

szelídítő kései varázslat
napraforgó táblák
völgybe alászállnak
dombokra kapaszkodnak fel
végig
egészen a felhőpamacsos puhán kékes égig
fészkek
lágy barnás magvak simulva összeérnek
s
a
szirmok
sárga lángok
felgyújtják bennem az egész világot
minden
él
minden
lobog
hajamba kap a szél
karomon
dobogó
borzongató hűs cseppek
csöndet követelnek
bennem arcod újra éled
dúsan megrakott tányérok fényében
hajlok feléd
hazug a kép
méregzöld karcos levelek
sértik fel mohón táruló tenyerem
érintésedre
éhes ujjaim hegyét.
 
(Nővéremmel sok-sok évvel ezelőtt Kapolcsra mentünk július közepe tájt, s az utat napraforgó tábla szegélyezte...
Minden napraforgó táblában visszaköszön ez az emlék, s az ahogy szerettük egymást....)

2016. július 16., szombat

Ahol sir a lelek...

Tegnap Benedeken jartam...

Regi dicsosegunk hol vesz el a suru homalyban?




2016. július 14., csütörtök

Zuhatag

Egy kicsi... ut kozben.

Algyogyon.

Moge bujtunk...

2016. július 6., szerda

Unokás...



Hazamentek.
 
Simon (5) még búcsúzóul:
Hiányozni fogsz Mama.
Ti is nekem, majd gondolok rátok a nagy hegyek közül...
Mi is gondolunk rád Mama!

Unokaszerelem...

Lénának (2.5) mondtam tegnap este altatós sétánkon - csillagom vagy, gyémántom.
Nem Mama te vagy a tyémántom, kövem...
(Mindig van egy kavics a kezében.

Lili - mert ő a nagylány (7) sem maradhat ki:
Megígérted Simon, hogy megteszed, amit kérek...
Simon válasza: Csak ezt az egyet ne kérd tőlem...
(Felismertem a mondatokat. A frízbit kellett volna helyére tenniük... )


Lili: Szeretnék még egy testvért, de nagyobbat nálam...
 

2016. július 5., kedd

Léna vers

Keresztbe
kasba
hason majd hanyatt
félig lecsúszva
párnák nélkül takaró fölött
vagy
alatt
kitárt karú
rebbenő pillájú
angyal
alszik még de illékony már az álom
selymes haja széjjel terül az ágyon
hallgatom ahogyan szuszog
ujja meg-megremeg
anyjával kószálhat
kezét ő fogja meg
emelkedő mellkasa
törékeny porcikák szirmos rebbenése
jelzi
közel az ébredés
hamarosan
kiált
anyát akarom
Lilit
vagy
Mamát

ha majd mozdul kicsit nyafog
és
szája szögletében huncut mosoly ragyog

álom
élet
lélek
csoda

sétára viszem
ketten nézzük a kertet
folyót
tavat
hogy
alszanak még az aranyhalak
alszik a komp
a
nagy hajó
a
furcsa bogár
a
hinta
úgy ahogy elhagytuk őket tegnap este
hozzám bújtál
éji csillagokat lesve
egymást ölelték a sejtek
ezerszer súgtam mennyire szeretlek.