 |
| Amikor elkezdtem ezt a blogot, már nem sok volt hátra a boldog nyuggerségig... Szép és nehéz harminc évet zártam le, 2012-ben. A napokban régi dolgaimat rendezgetve, szanálás szándékával nyúltam az egyik ládába, bevallom sokkal több minden maradt benne végül, mint amennyi ment... Kockás lapok, füzetek, továbbképzések, pályázati anyagok, adatlapok, szakszervezeti, képviselői cuccok egy-két névsor óvodai névsor, fotók, egyebek. Megfeledkeztem már sok mindenről és meglepett, hogy milyen sokféle tevékenység volt jelen életemben... Megváltam most ettől és attól... De az örök kincs számomra a gyermekrajz marad! Évtizedeken át sok ezer rajzott gyűjtöttem össze, de helyhiány miatt nem tudtam megőrizni. Kissé megviselt állapotban, de megmaradt az a kiállítási anyag, melyet Pilisborosjenőn mutattunk be, valamikor a kétezres évek elején. Buszt biztosítottak, hogy a gyerekek is láthassák a kiállítást és meg is vendégeltek bennünket! Felhőtlen öröm volt! Mint ahogy ma is az, amikor a képekre nézek. Hálával és elérzékenyülve. Közzéteszem! Had lássa a világ mire is képes egy gyermek, - akármilyen nehéz úton jár - ha biztonság, törődés veszi körül! |
