Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. május 30., péntek

2014. május 29., csütörtök

Unokás vers ébredés után...



Arcod nézem
áradó
fénylő
lényed
mikor
bölcsőd fölé hajolva hozzád szólhatok

Tunti
Tuntikám

miért e becézés
nem is tudom
kis pihe
törékeny drága ajándéka
a
létnek

mikor
elalszom
mikor
megébredek
éjjeli sötétben
s
szorongató veszteségek
árnya lelkemre
fájón
rátelepül


mosolyod
szűri meg
napi hordalékomat

ringó hintában
Dunánk felé
fel
felrepülve
karomba simulva álmodol
léttitkos
mosolyodat fürkészve
kérdezgetem
ki voltál
s
ki leszel még nekem
Léna Klára
boldogító
örömgyöngyszemem?!

2014. május 27., kedd

Kaláris

                                                                             




Kaláris
árokpartra
rétre
hulló
vöröslő gyöngyszemek
káprázatos sora

ártatlanul
hittem
én
ostoba

karcsú szálairól 
nem jut eszembe
többé
soha
izzó szerelmed
lángos
lávanyoma

kaláris

szirom remegés
bőrömet
pettyező
buggyanó nevetés
nyakamba hulló
fekete sóhajok
pirosban pompázó
vágyódó mondatok
éden
ébren
már gondolni sem merem
széttépi szívemet valaha még
pipacs sziromban
tobzódó édes szerelem?!



2014. május 22., csütörtök

Májusi sóhaj




Kezembe fognám csendesen arcod
régi csodák
nyomait keresve
türkiz tekinteted
lezárta óvatlan pillanatban
a
szétterülő este
halkan suhantál
észrevétlen
szorosan tartott
szorgalmas világod
szétszakadt

vágyak
visszhangoznak bennem
létremények
fülemben kering még
halkuló szavad

megrepedt falként omlanak
elfeledett képek

gyermekmosollyal átszőtt hosszú évek
áldott kincseit idézem
ölelésre nyíló karodban
mindig volt rejtek
sírást csitító szó
mosoly
sziromhullató májusunk tűzét
elmossák a könnyek

szívtitkaimban ringatnálak
újra
míg
sóhajunkban
áttetsző angyallá változol.



Búcsúzom drága barátnőmtől, Ágitól.

2014. május 21., szerda

Az én májusom

Az én májusom keserű és édes
víg
madárhangos ébredés
korai napfény
kertünkbe téved
simít
virít
nevel
fénylő perceit
sohasem engedem el


aztán
agyamban összeáll a kép
van másik világ
túl
margarétán pihenő zöld bogár
örömén


túl
a
medrébe visszaszelídülő
hatalmas folyó
csillámtükrein
lüktető
sodró
földsárgás
cseppjein


egy másik világ
szívemben
itt
elsóhajtom májusom veszteségeit
arcokat látok
arcaitokat


apám
anyám
barátom


májusi búcsúzásokat

megállított életek sorát
mellkasomhoz hajlik minden szál virág
arcomhoz szorítok feslő szirmokat


hallom búcsúzó
halkuló
szavad


hallok lüktető éles hangokat
szellő játszik
csendíti szélharangomat


pezsdül a lég
könnypárából
szikrázón
ég felé
emelkedik
a
Nap.

2014. május 16., péntek

Édes élet - epresen



2014. május 13., kedd

Májusi viharban




Az út mentén végig
akácvirág fehérlek
térdig érő
zöld harsogásban
pilletáncos rebbenéssel
égő piros  pipacsok
dacolnak
feltámadó széllel

karodba fűzöm kezem
míg a mezőn
végig fut vágyódó tekintetem


új tavaszunk
sok apró zsenge hajtás

jég tépi már
nem kell egy szempillantás
vízben állnak
a
táblák
elfekvő búza szálak
feketedő égből
leszakadó víztömeg súlya alatt
őrzik magukban
friss
kalászuk
tejes
puha kis szemeit


zuhog
út szélén gyűlő
nyárfavirághabos áradat

nem nézek hátra
hallgatok
a
kint
és
bent
tomboló minden elmosó viharos
szívzuhogásra...

2014. május 5., hétfő

Kertünk május elején...

Eső után...

2014. május 4., vasárnap

Anyámnak

Posted by Picasa

2014. május 3., szombat

Májusi vers - Naplángra ébredek




Naplángra ébredek
elmúlt az álom


minden
friss
szélbehajló ágon virágcsokor


kelő nap
fényében
megfürdik
szép hajnalom

az
első percvarázs ölel
magához vonz
nehezen enged el

madár szól
s
átsuhan százszor
néma vizek
messzi partjain


nyurgán fehéren
margaréta bomlott
s
halvány írisz
sejtelmes opálcsoda
illata
hív


új színekkel várt haza a május
táguló szemmel lesem
feslő bomló friss szirmait
mint hordozzák
hajnali harmat
megbúvó
hűvös könnyeit

ringanak lágyan

egyedül
párban

csitítják
szívem visszhangjait.