Kompon álltunk, s új dalocskát komponáltunk...
Három szamár várt ránk ottan. Apa szamár a Tito, anya szamár Amálka, és a kicsi csacsi Samu gyerek. Adtunk nekik enni füvet!
(Tegnapi versike és dallam, nem tapadt meg az agyamban..., de majd mindentudócskám, ha jön hozzám felidézi a nótánk. Első kompozásunk vasárnap délben megesett, Zsömle kutya megszökött, a kis kulacs a túlparton maradt, de mi mindezzel nem törődve élvezzük a zéletet... Az eb megkerült, a kulacs is. Minden virág öntözve, hurki volt az ebédje. Nyári hőséges, vidám vasárnap -"kert intéző" LLL-lel.
reménytelenül
bokor
csupasz
viháncol
gyöngy
ÉJSZAKA
Szél viháncol
csupasz bokor remeg
zokog a csend
vén fák ágán
éhező feketerigó
hallgat reménytelenül.
Fagy és halál
kéz kézben járnak
tavaszról álmodó fák
szerelmes sziromesőt kívánnak
hold haldokol
kormos fekete fellegek
takarnak ezüst sugarat
éjszaka van
kezem alatt gyűrt papírdarab
ráírom az egyetlen szót
ezerszer és újra
dermesztő hiányod súlya
rám zuhan.
Elfúl a hang
sejtjeim suttogják mégis
őrzik féltő
vak öleléssel
ereimben surrog-burrog
hallhatatlanul
míg a perc mint gyöngy
koppan s pereg
szívrejtekemben itt lapul
a
neved.
Tíz éve formáltuk meg így szép és egyszerű kertünket, mely mára eldzsungelesedett. Rengeteg idő és pénz után a tanulság: győzzön a jobbik! Amely növény szeret itt és jól érzi magát gyarapszik, néha túl is...
Óriás változás, hogy tavaly elbúcsúztunk hatalmas fenyőnktől, mert kiszáradt, a tér így kitágult, utána azonban maradt némi tanácstalanság és űr a hogyan továbbot illetően. Nagy növények nem kerülhetnek fókuszba, hogy ne takarják el a panorámát. Ritkítás, átültetés apróbb módosítások - ez a tervem.
A hétvégén készült alkonyi fotóm- csöppségünk harmadik L a lépcsőn egyedül(!) sétál fel.
Összegyűjtöttem a kert szépségeit, hogy egyszer majd megmutathassam kis unokámnak, milyen szép világba érkezett. Ma 11.17 perckor megszületett az ötödik életédesítőm! Hála érte!