Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. július 29., vasárnap

PÓKHÁLÓ



Korán és rosszul ébredek
nehéz nyomasztó álmok
satuba szorítják szívem
s
a
szürke világot

éjszakai képtelen képeket
takar végre a reggel
nap
süt
kibámulok
fényéhes szemekkel
patyolat a kert
eső és nap fürösztötte bokrok
pókháló ötlik szemembe
átszövi a lehajló gyenge virágot
háló feszül
fényes csapda
ki korábban kel
tán még az alkotót is rajtakapja

moccanó
emlékek
téphetetlen szálak
arcod
hajad
sóhajod
ujjam hegyével simított tájak
szád
s
ahogy
 vágyad nyakamba csókolod
nagyon hiányzol
súgod
magány ellen felszökik lázad

reggeli fény bukfencezik
ki lesz az áldozat 
itt
selyemből szőtt hajszálvékony szálak
gúzsba kötnek
öröm pattan
eltűnnek szorongató éjszakai
árnyak.

2018. július 28., szombat

Törékeny reggelen...

 
Hallgatom a hangokat
 tompa
távoli
moraj
nincs csatazaj
sejtelmes szürkeség
dörög
az
ég
leander bókol
szűz fehérben
szirmán hintázó cseppek
és
a
zsálya
friss
muskotályos
illatát
szobámba sodorja a szél
hőség lapul
csendes sarkokban
pedig
újra
esik
karnyújtásnyira van az élet
amit álmosan nézek
 
 
hólyagosan folyóba csöpög
frissen
a
csepp
megtöri a korai fénylemezt
simul a világ
issza a virág
nyárzáporunk drága nedveit
a
szív
is
megtelik
piros
fehér
szirmok hullanak
törékeny csendben
s
a
zöld
mindent betölt
koppan
pereg
mossa kertemet
csatorna nóta csacsog
nincs hajnali pír
nagy
zöld radír keni maszatolja a tájat
álmosító
gyöngyház selymet
feszítő
korai
varázslat.

2018. július 25., szerda

Lenyomat





Láttalak
szokott
kis borongós felhőcskék helyett
teret nyertek hatalmas nehéz szürke fellegek
arcodat
simítva
hogy 
kisüssön a nap
fények cikáztak
árván
ártatlanul
miként
a
hajnali
fény
tisztán
kigyúl
úgy
öntött el a nyugalom
kezem matatott
válladon
karodon
ősz hajszálak
szorgosan ragyogtak
meleg
pára
lebegés
oldotta a szívbéli csendet
terheink
itt
ott
szanaszét
hevertek

csöpp
mosoly
a
szád körül
kivirult
valami 
boldogság lenyomata szívemben
meglapult.




2018. július 23., hétfő

Égi áldás...

Ömlik
zuhog
fákon
bokrokon
eső
csurog
lassú
csigák
kóstolgatják
szétázott szirmú fehér petúniám
 
dörren
 
a
sziget
felett
kövér
alacsony
fellegek

tócsa
hízik
folyó
dagad
darazsak
dongók
mézes
álomban
alszanak
lángszínű szirmok alatt.
 


 

2018. július 21., szombat

Éjszaka volt...

A

sötétség
ugrásra készen lapult
telt emlőjű nehéz fellegek vonták vastagabbra
fejem fölött a homályt
nem látszottak a részletek
csillag csak néhány
pislákolt énrám
álmos voltam éjfél aligha múlt

takaróm nyomott
túl meleg lett ledobtam hát
az
éj így lágyabban simult már
bőrömet sejtelmes libbenő szellemek
tétova múlt ölelések érintették meg

anyám
a
kapuban állt
kendője alól ősz szál kandikált
karja mint kalács
puha
édes
meleg
ölelte volna rögvest a hazatért fáradt gyermeket


az
álmok
vágyak
és
a
tények
pörögve
forogva
alkottak egészen új képet

hatalmas kirakós tábla előtt álltam
szinte áttetszőn könnyű hosszú kabátban
hajam vaskos és szabad
vállamat verdeső fényes zuhatag


apám
szól
rám
szigorún szeretve

hol jártál ilyen későn
gyere már be
én
sietősen a kilincset keresem
sehogy sem nyílik
akad a zár
rozsdás a nyelve
elhagyott kulcsát nem lelem semerre


anyám meg nevet
kiabál
kacag
ne bolondozz nincs is rajta lakat

apám
szava koppan
későre jár gyere be gyorsan
téblábolok mint elveszett megszeppent gyerek
várjanak meg jövök
sietek
csend
és
csillagpor pereg

nélkülük utam sehová sem vezet
csak ténfergek
eltévedt álmoknak szívsúlyos terhe
hiányuk cipelem
zuhanok képtelen éjszakai sötét verem csapdájába esve.

2018. július 3., kedd

Kanyargós utakon... Karancsberényen is túl...

Kanyargós utakon...


Ismerem azokat a szavakat
itt
lapulnak
tudatom mélyén
valahol
egészen
legalul

ahogy
tócsa szélén
bokor alján
ázott
madárka
meglapul

ismerem a szót
patak
rét
mező
dombhajlat
falu szélén elhagyatott
meredek lépcsős temető

ismerős
a
csend
a
zümmögés
álom szélére verődött régi tévedés
lepke
tucatnyi színben kápráztató

váratlanul felbukkanó opálos fényű tó

sudár
nyár
tömör erdők sűrű homálya

rozsdás színben villanó tenyérnyi pillangó
ég felé tartó könnyelmű tánca

ér
kanyarog
lábam előtt
korhadt
fatörzs
nyirkos
út
eső utáni illat
megtorpan a nyár
felhők fedik el
cseppjeikkel
feltörni készülő időtlen
titkainkat.



Kanyargós utakon.... idilli.











Vadvirágos, pillés, bogaras, csilingelős, zümmögős.
Erdős, mezős - illatozó.

Kanyargós utakon....

Karancsberényi kanyargós úton hallottam meg mély kolompok és frissen csilingelő csengőcskék hangját... A látvány lenyűgöző volt. Szépen tartott ménes csodás környezetben...