Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. augusztus 29., hétfő

Megérkezett

Kicsi láb

kicsi buksi

és kicsi kezecske

Ő az a drága gyerekecske

ki végre megérkezett

e tágas és szép világra
 
Simon Péter

életedért 

hála, hála, hála!















2011. augusztus 28., vasárnap

Részegség



Agyad még mindenre ügyel
szíved mégis újra

régi hibát követi el
kalimpál
szorít
szemedre halvány ködpászmát kanyarít
nem látsz koszos padokat
térre hányt ócska lomokat
sem a dübörgés
sem a szennyek
nem érnek el

nyújtózol 
nem követelhet már új áldozatot életed
csak ülni egy padon
és
csendben
enni 
inni
belélegezni 
a  
fényeket
mindent mi egyenesen
az 
égből érkezett


fák susogó hangja helyett
hallani véled azt a szót amitől
magadhoz öleled a semmit
káprázatod
reméled tart még perceken át
bár legbelül örökösre képzeled

aztán egy villanás alatt
helyükre kerülnek a dolgok
ég-ég
föld-föld
nincs is helye itt mennynek
eszmélsz 
s
magadban cipeled tovább
részegséged égetően fanyar
bizsergő
fájdalmas mámorát.

2011. augusztus 23., kedd

Liliomkert

A jó bornak nem kell cégér...

Mi szem szájnak ingere...

Barlangban


2011. augusztus 15., hétfő

Házak a sziklák alatt

 
Posted by Picasa

2011. augusztus 14., vasárnap

2011. augusztus 6., szombat

Minek

Minek is  várom még
hogy bőröd bőrömhöz ér
karodban ringat majd el
újra az álom
régen kóstolt csókjaid
hullanak
szívemre
sóvárgó számon
neked szóló a
sóhaj
ölelj
hullj rám
forrjon össze újra
a test és a lélek.

Szerettelek
hangjait hallom
régi zenéknek
s mellkasodnak
ahogy felszakadtak
a bánatsejtek
tébolyultan
hullott ölembe
vacogva
futott szét testemen a
gyönyörű
kiéhezett
rózsa szerelem

kezed testemet
körbe takarta

mindentől megszabadulva
zuhantam
lélegzet visszafojtva
az
örvénylő
semmibe

későn hullott le
rólam a régi páncél
mit neked nyitottam meg
egyedül

és most
évek múlva is
tudom
Te voltál
az égi irgalom.

Kiút nincs
éhes vagyok
és fázom
nyári zápor
mossa rólam
a vágyat

minek kiáltok
késő lesz már
ha halogatod lépted

üres órák
napok és évek

adj ennem
itass meg
csókod foszlányait
szórd sejtjeimre
kérlek.

2011. augusztus 3., szerda

Gondolatok - 2009. 03. 14.-ről

A Duna nagy szürke hullámaira
a felhőbe burkolódzó nap
ráveti néhány sugarát
az áradat mindenfélét elvisz ami vacak
így tettünk mi is lányommal tegnap
midőn egy szobában helyet kerestünk
minden kacatnak
közben égett a kályha
azaz benne a tűz
s míg rávetettem a fölös rongyokat
próbáltam nem gondolni arra
hogy egy földi lét kincsei
kerülnek most  éppen ravatalra

egy délután és minden összerakva
egymás hegyén- hátán
érték és limlom
már csak néhány polc szög várja
hogy a falból valaki kihuzigálja

aztán jöhet a piktor
eltűnnek a pókhálók
a repedések a foltok
tiszta lesz és fehér minden
de hogy folytatódik 
vajon az élet itt
lesz-e lakója nem tudom
megmaradhat-e nem tudom

mikor végeztünk
néztem az édes áldott gyermeket
benne az élet a holnap
talán a kis jövevény arra gondol
ezek itt velem mit vacakolnak
apám metsz anyám pakol
csak én kucorgok itt bent mélyen
míg eltakarítanak egy életet
azon töprengve helyébe
nyomába mikor léphetek?!