Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. december 31., szombat

VÉGE - 2022 utolsó napjának reggelén...

 





"Légy áldott Isten, Fiad úgy szeretett,
Hogy a fán szenvedett értem, és mennybe ment.
Légy áldott Isten, a te Szentlelkedért,
Aki Jézust láttatta s elűzte az éjt.
Dicsérünk Téged, megölött szent bárány,
Ki a bűnt mind elvetted a véred árán.
Dicsérünk téged, kegyelemnek Atyja,
Aki megvett, felvett és tart napról-napra.
Adj új ébredést, ezerekre áraszd,
A te Szentlelked által szent tüzet támassz!"
 
 
 
 
Hiába keresem a neten ezt az éneket, sehol sem lelem.
Fülemben motoszkál a dallam, néhány éve Budakeszin énekeltük a metodista templomban éppen szilveszterkor.
Ma itt e korai órán itt mocorog bennem, dúdolom, de repedt fazék hangomon nem úgy szólna, ahogy szeretném.
Óév és újév.
Mérleg és várakozás.
Hála és reménység.
Különösen az utóbbi... majd jövőre. Majd... s ahogy peregnek a napok úgy simulnak a sémába, úgy tűnik jelentéktelenné, hogy valakinek gondja van rám, ránk.
Percre perc, órára óra és a napi rutinban a hálára marad a legkevesebb idő.
Most hogy vége az ünnepi együttléteknek, most időmilliomos vagyok. Hűtőből csipegetett maradékok csendessége. Se fazék, se lábas, se mosogatóban tornyosuló edényhegy nem sürget.
Behúztam a kéziféket.
Szalvéták alól kandikáló sütemények kelletik magukat. Tea teával - gyakran, hátha megunja a mézet és abba marad a torokkaparászás. Néhány ének, vers, hosszú délutáni alvás, ködös időben kihagyott túlparti séta. Napfényre vágyódás.
Nehezen jönnek az ötletek, félretett horgolás, kötés nem csalogat.
Legalább itt vannak a szépséges ásványgyöngyök.
Mondhatni egykedvű vagyok, de restanciáim még akad.
Míg sorjáznak a golyók a zsinegre gondolkodni időm mindenen bőven van.
S a hála szelencéje kinyílik, felpattan a rejtett kincsek dobozának teteje... és miért ne szemlézném 2022 örömeit. Mert nem igaz, hogy semmi különös nem történt.
Sőt!
A legszebb ajándékokat kaptuk, életeket!
Nézhetem Nózi Rózit, aki egyébként Cicó is és ki tudja még hány becéző nevet kapott eddigi életének nyolc hónapja alatt... anya, apa és nagyszülők, nagynénik dédelgetik, unokatesók kényeztetik minden találkozáskor. Nézem és érzem a boldogságot, ahogy mosolyog rám. Már ül, gügyögésében örömmel véljük felfejezni a szómorzsákat.
Gondolataim a messzi Albionba is elrepítenek, ahol az év utolsó hónapjában a drága kis ragazzino érkezésével gazdagította családunkat.
Unokáim, gyermekeim, bővülő családunk- kincseim.
És a gyógyulások, felépülések, megtartatások csodái.
Hála!
Pakolhatok ezt, azt az év, az élet mérlegére, mert gyakran a napi kedvtelenség hegyétől alig látni a JÓT! De, ha megtörlöm maszatos kék szemüvegemet millió okom van a hálára.
Még ott is, ahol veszteség és fájdalom lapul, ott is meg kell tanulnom megköszönni a volt jót, a volt szeretetet, a volt ölelések örömét, utolsó kézfogások erejét, még ha elmúltak is. Mert lecke van bőven - tanulnom kell a soha többét, a múlt emlékeinek szívben tárolását, s elfogadni, hordozni a végesség súlyát.
Kireggeledik, szürke, ólmos a táj, harangszót sodor a szél, nem látom a folyót, sem a túlparton egymásba kapaszkodó ágakat.
A bolondos szélforgó ma sem pihen...
Kályhában pattognak a fahasábok, gyertyát gyújtok, a pislákoló mécses számtalan szívecskén át szórja szanaszét fényét, megcsillan tegnapom kövein.
Mit hoz a holnap?!
Megannyi kérdés feszül, s nincs más, aki segítsen - Dicsérlek téged kegyelemnek atyja!
Isten veled 2022. Boldogságok, veszteségek és háborúságok éve voltál.
Jövőre békét kérek, de abból sokat... 
 
S hogy ne maradjunk dal nélkül, hallgassuk meg azt, melynél ma nincs fájdalmasan aktuálisabb:

2022. december 29., csütörtök

Fényfirkáló

 

 



Csónak kering kora reggelen

eltűnik s visszatér

az

 áradó nagy vízen

hangja hol közeli éppen a kert alatt

hol messziről zümmög

megmoccannak víz mélyén aludni vágyó

apró s nagy halak

billen a fény

nem úgy a ladik

szürke és vörös összekavarodik

pír az égen

lángoló heves

csendtörő

motoros vajon mit is keres

csíkok 

hullámok

pászmák

rovátkák

simulnak

szelíden

néhány perc csupán s a Duna megpihen

kormos fák között pára leng

fényfirkás folyó fölött

 pazar szépséggel kél a nap

tétovázva néz szét

türelmesen.



 

 

 

2022. december 26., hétfő

Bobájka

 


Mák pereg a nagy porcelán tálba
kifli karikák omolnak
forró a tej 
sugárban csorog
ügyelni kell 
mert
a
szabályok szerint az étek nem tocsoghat
pont úgy jó ahogyan főzni Ő szokott. 

Vanília illat terjeng
 hullik a mák
s
a
porcukor havas kúpokat alkot
éppen olyan
mint
magasban szálló gépből nézve
őszi hűvös délutánon az Alpok.
 
Régi dal szól
mit fejembe a pirkadat
lopott be csendesem
elveszett szavak kelnek útra
hogy
szívemhez jussanak újra
eredetüket nem feledhetem.
 
Édes mozdulata sem késik
mely oly sokszor ölelt körül
anyám kezét látom
hosszan elém vetül
sürgött és forgott ügyesen de közben sohasem énekelt
Nyíregyházán vesztek el a hangok
ott hol a gangra bánat ült.
 
Most mégis itt mocorog bennem
még dorgálása is selymesül
ahogy rám szólt
kislányom ne dobd bele a száraz kifli véget
és
szemem sarkában a könny megül.
 
 
Szedem máris
szorgalmasan az alkalmatlan végeket
számban olvad az íz és az emlék
hagyd hogy dúdoljak
neked gyermeki hálaéneket. 

Kalács és kenyér
szakajtó 
kredenc
kajszton
mozsártörő
halódó és megszokott szavak
mákszemként szaporán
kezemre peregnek
megállt parancsol a tűnő pillanat.
 
Kályha hevül
dudorásznak a lángok
leguggolok
figyelem hogy falják a vaskos fahasábot
zümmög a víz és sistereg valami
 elröppennek az idő 
szárnyszegett szürke galambjai.

Étel és ital van itthon bőven
findzsámba méz is csorog ha akarom
visszafutnék mégis az időben
hogy
tányéromra az ő bobájkáját kérjem.
Ha lehetnék még egyszer 
kiflivéget csenő rakoncátlan gyermek.
 Játszik velem a képzelet
anyám hangját hallom közeledni 
karácsonyi ködfoltos hajnalon
s
 megérintenek a fáradt öreg kezek.


2022. december 22., csütörtök

Elveszettek...


 




Járda szélén megálltunk
percekig tartott az ölelés
 
kavicsos parton minek is a cipő
nedves lett a talpunk
vízbe léptem a hűvös Dunában
bokrok zöldelltek tavaszi ragyogásban
emlékek özöne
 ma is mesés
utak
hidak
terek
elfelejtett parkolóhelyek 
viták és vallomások
kanyargó erdei út - vissza hogyan találok?

Fényfüzérek hatalmas fenyő felett
forgatag vagy magány
megkeres az érzés
minden nap talány
korai ébredés
sötétben élesebb a dallam
dúdolom szívemben
hogy fel ne ébredj - halkan
éles kövek közt szökdelek bátran

messziről nézel
szemedben lapuló félelem és vágy van
állsz csak a félrecsúszott puha
elkoptatott sálban
 
emlékszel
emlékszem
itt
motoszkál bennem a pillanat
s
a
megoldandó képlet.

(Egyenletek megoldásában sosem voltam erős 
segíts nekem kérlek.)
 
Ünnepi magányban
találunk még parazsat
 kihűlt hamu alatt
vagy
kortynyi boldogsággal kiegyeznénk végleg?
 
 

 
 
 
 

2022. december 21., szerda

 Reménység...


Ma volt a leghosszabb a sötétség, a lassan bekéredzkedő halvány derengés jelzi, hogy itt a reggel. Holnap ilyenkor egy milliméternyivel világosabb lesz, holnapután, és azután...
Korán ébredek, kb a fulladás határán kaparom elő párnám mellől a zsebkendőnek kinevezett dupla papírtörlőt. (Köhög, tüsszent? 🙃Csak zsebkendőbe...)
Napok óta mélyül ez az izé...
Sötét van hajnali négykor, átnézek a túlpartra, fény a kőhányás végiben... valami őrült pecás fagyasztja magát.
Némi vívódás után elkészítem az itókámat, bánatos idők ezek, hisz a szertartásba belerondít a valóság. Hetek óta nem lehet Albert kekszet kapni, elfogyott már az utolsó három darab is, mert pontosan három db kell a napkezdő, egyben egyetlen hosszú kávémhoz. Így valami morzsálódó zabkeksz az, amivel próbálkozom. Orromig se látok, néhány morzsa biztosan lepotyog, Mindegy. Az ízek már nem simulnak össze, úgy mint eddig... vége a kávé, méz, tejszín és albertke harmóniának. A gazdasági helyzet fokozódik.
A cserépkályha őrzi a meleget, némi parázs is akad, hamar lángra kap a fa. Módjával pakolom.... mint tudjuk fokozódik a helyzet...
Finom fénnyel hajó érkezik, beselymesül a víz, de a hamar elhúzó nagy test után újra feketeség marad.

 
December 21 - szerda.
A forró hibiszkusz tea, ízéről eszembe jut menyem kedvessége, legkisebbünk ünnepi képe, mosolya. Este és reggel felsorakoznak az arcok - szépségeim a közelből és a messzeségből rám mosolygó kicsi Nyussz... rájuk gondolok elalvás előtt és ébredéskor. Rá is, akit még nem láthattunk, és nem ringathattunk, a "szicíliai csávóra"... sorra mindet megölelem legalább gondolatban. (Másképp most úgysem szabadna.)
Lassan világosodik, már látom az eperfa ágait, a zászló most még sötét sziluettjét. A túlparti nyáras égre rajzolt grafitját és az eszeveszett sebességgel dolgozó szélforgót.
Még nem látszódik a csipkebogyó pirosa... kint a padon szép fenyőágak várják a kék (végre kék) bimbákat. Fúj a szél, kilépés meggondolandó, pedig várakoznak talicskában fahasábok, üvegben napraforgómag az etetésre...
Mellkasban némi hasogatás, pláne köhögés közben, mert cudarul köhögünk, persze nem egy szólamban.
Most éppen csend honol körülöttem, csak a kedvenc dal szól KOVACS, mint mostanában mindig reggelente.
Ma pl: KOVACS szól nagyzenekarral...
Hevenyészetten itt az első versszak:

"Ide figyelj, van valami, amit tudni kell
Nem vagyok olyan, mint mások, ennek lassan kell mennie
Vannak dolgok, dolgok a fejemben
Készítendő víziók és megtalálandó aranypor
Nem te vagy, hanem határozottan én
Álmaim, amelyekben hinni kell, és ragyogó fények, amelyeket látni kell
Nincs szikra, kezdek kételkedni
Az az érzésem, hogy ez nem fog menni"

Botfülemnek jól esik ez a nagyzenekari verzió, s a szó:
"Got dreams to believe in and bright lights to see"

Sokadjára hallgatom, közben már minden látszik, bokrok közt dermedten küzdő virágok, vörös bogyók, fenyő zöldje, macska a macskalépcsőn, s a nagy víz szürkén és ridegen. Hezitáló árvácska, és egy bolondul eltévedt ibolya komolytalankodik.
Rakok a tűzre... holnap már egy milliméterrel közelebb jön a fény.
Koromszín kormoráncsapat húz az égen.
A teraszon, pont az ablak előtt egy feketerigó végig tipeg, cinke röppen az orgonára, szinte beszól, hogy elfogyott a mag, vigyek mihamarabb.

Új dal következik, s új nap kezdődik el. Song for...

Gyönyörű, visszahoz egy érzést, furcsa valami ez: hiányérzet, vágyakozás és reménység, bár szürke fölöttem az ég, mégis ünnep közeleg.


2022. december 18., vasárnap

Alkalmi vers - százlábúék ünnepén...

 


 

 Százlábúék ha találkoznak átvergődnek cipőhegyeken
mama kipakol rögvest
s
kristálypohárban kortynyi pálinka terem
pogácsát dicsérnek
tepsiben ott a finom krumpli már
csipeget mindenki hevesen
és
egymásnak senki sem dirigál. 

Bezsebelünk ölelést
mosolyt is legalább százat
kamasz kölök felesel rendesen míg telefonnal babrálgat
nagy kislány álmosan tántorog
egész heti melótól fáradt
iskola még - még mindig iskola

felejtsük el inkább
karkötőt vagy nyakláncot válassz
legkisebb gyöngyöt válogat - gránát legyen a lánca

hosszú hajában megpihen a nap legszebbik sugára.

Százlábúak ha összejönnek
családi a csoda

várunk 

s
hamarosan megérkezik a legkisebb unoka
telefon kattog
mert nevet
mert kúszik-mászik mert VAN 

s

 unokatesói kedvükre szeretgetik alkonyi csenddé olvadásban.


Szív mélyén öröm kucorog
gyufa sercen lobbanó gyertya lángja 

filmkocákon életfilm pereg - egekbe szökik a hála
visszaülök a kanapé párnára hogy nézhessem a jelen képeit
tökéletes kék szépség így az élet itt
színesebb mint a legszebbik kifestőpapír és nem hiányzik semmilyen radír.

Lábakat masszíroz máris Mama és jéghidegre dermedt talpakat puszil
nem gondol közben arra hogy másnapreggel majd csacska verset ír.

 
Utóirat is kellene néha
pláne ha család a téma.

Késő este jön az üzenet: 

Kalandor legkisebbünk egyedül felült kihasználva a pillanatot, amikor rá ügyet senki sem vetett.

Lámpa kattan, emlék s varázslat röppen és könnyű szempárává szelídül.


P. S. P. fotó


2022. december 13., kedd

Nézz vissza...

Nézz vissza a havas fenyőkre, porcukros háztetőre.

Nézz az ajtóból visszamosolygóra.

A jó szóval tanítóra.

Unokáid mosolyára,  édesapád táblájára.

Nézd tíz éves és milyen szépséges!

Füleden a hangok, szívedben a szavak!

Hiába rakta volna a köveket az építő, ha nem fogja kezét a MINDENHATÓ!

Istennek hála - Budakeszi metodista templom - 10. születésnap - 2022 december 11.

Az úr csodásan működik. 

Köszönet a tervekért, a munkáért, a tiszta forrásból merített igehirdetésekért - Szuhánszky Gábor.



 






















2022. december 12., hétfő

LÉT - KERETBEN

 

Ercsi - Kisduna 


Tavaszt lesni mentem
télben tehetetlen
fényért áhítozó
kóborló földlakó
ragyogott a tó
teknőc nyújtózott hideg iszapban
friss illatra vágyva szimatoltam
nedvek dudorásztak magasba nyúló fűzben 
és
ezüstös törzsű nyárban.
Zsenge zöld selyem zászló
szakadt szálai ághegyen
libbentek és intettek nekem
kék pántlikát font az ég
üzenet érkezett 
végre - a tavaszé.

Gyenge kis hang
kérdezte epedve
mondd ó mondd szeretsz e
megosztod velem a perceket
együtt építjük fészkedet
nászindulónk lehetne harsogó békazene?
 
A
válasz percig sem késlekedett
megkerülöm veled a szürke köveket
folyó fölött szúnyogra vadászom
s
ha elfáradnál
fészkünkben ér majd az álom.

Hallgattam ahogy csiripeltek
csak a föld
csak az ég
csak a víz volt tanúja a nesznek
míg egybekeltek.

Sajduló tavaszi délután
megtorpanásra késztetett újra az életszerelem
keringőztek virgonc sugarak
fák nyújtóztak boldog részegen
feszes víztükrön árnyékuk megremegett
rügyek moccantak
felhők fölött kedvére bújócskázott a nap
 sóhajtott a föld
nádszálak hajoltak
gyönyörrel áldott lett a Kis-Dunánál elkapott pillanat.
 





"Mint a mese, úgy szóljon és legyen mindenütt otthon a művészet, gazdálkodjék jóval és rosszal, a mindenható Erőhöz hasonlatosan. És az ember számára legyen kies kikapcsolódás, hogy nézőpontját megváltoztathassa, és olyan világban találja magát, amely elvonja és kellemességet nyújt, s amelyből új erőre kapva térhet vissza a hétköznapok világába."
Paul Klee

Adelmann Anna kiállítása megtekinthető Budapesten a Vízivárosi Klubban.

Hálás vagyok, hogy fotóimat, melyek Ercsiben a Kisdunánál készültek méltónak találta a művészi megörökítésre.

 


 
 

 

2022. december 9., péntek

Mindennapi örömünket add meg nekünk ma....

 Ha néhány fokkal hidegebb lenne... hó borítaná már a kertet, s nem ebben a csúszó-mászó időben tekintenék ki az ablakon reggel felébredve.

Ha tegnap lenne - sürgölődnék a konyhában várva habcsók terroristám érkezését. 

Lencis délután volt tegnap és nagyon, de nagyon megdicsérte főztömet a drága, sőt buzdított, hogy még egy adag palacsintát készítsek, tesókra és ősökre gondolva. Új hajgumi és új "málna szóratos "sapka elnyerte tetszését. Fonalak kipakolása is esedékes volt, s még több fonal kiválasztása, hogy LILA sapka is készülhessen.

 

Ha néhány nappal kevesebb lenne mögöttem, akkor egy tejfel szőke buksit puszilnék, aki dublo tornyot építene és rombolna. Gizifogacskái beleharapnának a finom magyar almába, vagy éppen a pöttyös TúróRudi maradványait csipegetné fel nagy buzgalommal. 

Ha...





Megannyi ha - de ma ma van, szmötyis idő, nem szeretem színek között kell meglelnem az örömöt adót. Tankolás volt, szív csordultig hálával.

Most hát jöjjenek a feladatok szép sorjában...