NYOLCSZÁZ! Bizony!

Na jó!

Elárulom!

2020 december 21-én tettem az első lépésszámlálós sétát, s mára  elértem a 800 km-t.

Négy évszak változását csodálhattam gyaloglás közben. Pocsolya, jég, eső, szél és hőség.

Virágok, madarak, őzek, lovak és még számtalan szépség késztettek megállásra útközben.

(Néha az épített környezet, öreg házak, templomok, elhagyatott házak, árva gyümölcsösök.)

Hálás vagyok!

A Dunáért, a jó erdei levegőért, a táj szépségéért. (És most az emberi nemtörődömség nyomairól, szemétről, rongálásról nem IS fogok említést tenni.)

Hajtok az évfordulós ezer km-re.  Kedvenc terepem a túlpart, azaz a Csepel sziget, azon belül is Szigetújfalu és környéke. Legmesszebbre a nyáron mentem - Szigetszentmártonba. Van, hogy egyedül, de többnyire társaságban kelek útra. Néhány kép emlékeztetőül... 

És egy vers, a kutyáról, aki a kanapén ülve vár gazdájára a túlparti gát oldalában:

 

 https://partfal.blogspot.com/2021/02/kutya-kanapen.html

 

 

 

Nyár elvitelre... 4.

 Begyújtottam tegnap estefelé. Lehet, hogy csak a szívem fázott, lehet a színes lángok parádéjára vágytam, ahogy felzabálják a kályhabendőbe tömött sok-sok papírt. Frissen tisztítva várja a masina a megterhelést, tegnap csupán előjáték volt. Előjáték, mely finoman kényeztette lábaimat, míg bokámon felfelé kúszott a heves lobogás melege, s a tűz színeit csodáltam  - még egy pillantást vetettem a nyárra. És gondolatban átválogattam a képeket, nagy örömömre valahogy a felhőbe töltést is megoldottam, így a blogra kerülhet a negyedik porció. (Hogy ne legyen mindig, minden tökéletes - ügyetlenül belebabráltam valami másba a telefonomon, így míg rá nem jövök a megoldásra egy darabig "vízjeles" képeket produkál szegényke...)

Jöjjenek hát a képek és az emlékek! 

Balatoni vitorlázás... soha eddig így nem voltunk együtt! 

Kilátókból bámészkodás. 

Csobbanás.

 Lepkék, szőlők, illatok, ízek és mindenféle törékeny szépségek... összevisszasága.

 

 

Isten veled nyár...!

Remélem jövőre újra találkozunk. És lesznek tavak, kilátók, völgyek és hegyek... És lesz tenger, szikla, barát, jó bor, koccintás, ölelkezés, öröm és sok-sok nevetés! S a bánat addig is tartózkodik attól, hogy lábát túl sokszor betegye életünkbe!

 

 

Nyár elvitelre 3. - Járt utat járatlanért...!!!

 Járt utat járatlanért...!

 Nagyon kedvelem a járatlan utakat, sosem látott falvakat, elképzelt tájakat valóságban is megcsodálni. Így volt ez fürdőzős napunk után, Pápáról Felsőörs felé indulva IS! Keresztül a Bakonyon nem lehet megállás nélkül végig rohanni. Igenis kanyarodni, bámészkodni, szippantani vágyom!

És így is lett! Nem, mintha egyszerű lenne ezt kivitelezni, de ez egy másik téma... 

A lényeg az, hogy eljutottam Gannára! Az agyamban valami motoszkálhatott, amikor a település jelző táblát megláttam és kunyerálni kezdtem, Gannát szeretném MOST! És ki is kerekedett a kép, mert egy régebbi blog bejegyzés kapcsán anno virtuális beszélgetésbe kerültem a Bodzás Vendégház tulajdonos asszonyával. Addig furdalt a kíváncsiság, míg egy falubélitől megkérdeztem, hogy merre is lelem meg őt, őket! Megérte a keresgélést! 

Csoda szép, csuda barátságos félóra volt..

Bodzásék kedves szavakkal mutatták be portájukat, mindenféle szépséget megcsodálhattam a különlegesen jó érzékkel berendezett vendégházban, pedig éppen népes társaság fogadására készültek. Így nem is lábatlankodtam soká náluk. 

Bakonyalján meghúzód szép kis település Ganna, lakossága ma sokszínű. Viharos történelmű, Árpád kori, elnéptelenedett, majd újra éledő települést a háború utáni sváb kitelepítések nem kímélték. Ma mindenfelé szép érzékkel megáldott porták mutatják, hogy van értéke a népi építészetnek, s hagyományok megtartása, vagy felélesztése vonzó erő egy közösségben.

Bár a fotók itt összekeveredtek... Ganna után következett Szarvaskő vára! Érdemes útba ejteni és szétnézni, a vár körüli tájban gyönyörködve.

Nyár elvitelre... 2.

 Legkevésbé sem értek a technikához...

Boldogult kamaszkoromban tüntetően kezembe sem vettem a fizika könyvet. Talán Zsuzsa tanárnő irgalma, vagy némi szerencse mentett meg a teljes elbukástól. Emlékszem 150 oldal várta szomorúan a könyvben, hogy egyszer-egyszer belelapozzak. DE én karakán gyerek lévén nem engedtem a nyomásnak! Félre innen fizika, félre reáltárgyak! Mindez annak fényében érdekes, hogy nővérem éppen az ELTE fizika tanszékének volt kiváló diákja, apám, bátyám is reál oldalon tette a dolgát. Presszió volt bőven, rossz jegyek is akadtak  nagy számban. Kitartó voltam mégis, így ma is homály fedi miként mocorog az áram a vezetékben, ki is az a Katód, meg az Anód?! Hogy jutnak el a hangok A-tól B fülébe...?! Minden, ami technika számomra örök rejtély marad. Füllentenék, ha azt állítanám, hogy 50 év alatt bármi is megváltozott, ugyanúgy kínaiul hangzik ma is a kütyük működése. Így azt sem tudom megfejteni milyen bizgentyűt állítottam el, hogy a képek nem kerülnek fel folyamatosan a "felhőbe", azaz a fotótárba.

De, hogy most valamit megpiszkálva megmoccantak és legalább szeptember hatodikáig bepillantást engednek a "múltba" gyorsan bepakolok ide is néhány képet, hogy emlékeztetőm legyen mi is maradt meg röpke nyaralásomból. 

Az idei dunsztos üveg nem kell, hogy nagy legyen. Nem gyömöszölök bele hatalmas sziklákat, ahová felkapaszkodtam, nagy-nagy sörös korsók, méregzöld fenyvesek, hegyi patakok, teleki margaréták, maroknyi málnák mind kimaradnak. Képtárakat, idegen tájak ismeretlen szavait, városok tornyát-bornyát, vízesések moraját  sem löttyintem fel tengerek sós vizével, hogy tartósítva legyenek.

"Eccerű" magyar szépek kerülnek a röpke nyaralásból elspájzolásra. Balaton, Bakony, Pápa megvillanása. És a csúcs! Két óra a csodálatos vízen, egy vitorlás tatján kapaszkodva, s amennyire lehet égre, vízre, mélységre és magasságra szűkítve, azaz tágítva azt a 120 percet. Lehet, hogy mások számára furcsa, de nekem a pillangók bámulása, vadnyomok felfedezése, vagy egy gém társaságában töltött félóra a nagybetűs KIKAPCS! Köszönöm nyár, hogy szeptemberi búcsúzkodás közben megleshettelek! (Amint rájövök, hogyan tölthetem fel a most még hiányzó képeket azok is láthatók lesznek.)

NYÁR ELVITELRE!