Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. április 29., kedd

Tavaszi séta





Nap fürdőzött meg a habban
tóparti kanyarulatban


zöld tükörbe
békák úsztak
titkos mélybe siklók kúsztak
nád és sás
is
összeértek


múlt és jelen
összefértek

nád
sás
zsombék


zsenge ágak
víz simítva
lágyan jártak
lenge szélben
csendes vágyban
verőfényes déli tájban


még az ég is csuda kék lett


hasonlón Isten
szeméhez


 áldottá festették a képet


létpezsdülés
tavasz zsongás


kopott kedvünket


aranyozzák.


2014. április 25., péntek

Tavaszunk színei


Zsenge zöld
drága föld
rigók bolondos nótája zengeti a tájat

récék
szelik szaporán tompasárgán áradó vizünk

ágaskodó gyertyaszirmok
tavaszi bódulatban
derűre biztatják szaténszürke fellegek hadát

apró bogarak muzsikálnak
mindig ugyanazt mégis mindig másat

régi horzsolások
fájdalmas hegek
beszáradtak
nem tapad kezünkhöz
nedves
keserves bánat

szemünkben
új
fények
új
furcsán fellobbanó lázak

szikráztatják élettüzünk
pattogó forróság morzsák
létéhesen
perzselik fel mohón
borongós barna tegnapunk maradékait

friss dalok
illatok
futnak felénk
elsodródott régi nóták helyét átveszi a szél
s
hangszínt cserél

szemlecsukva hallgatom
zápor fut szívemen át
csodatitkok bársonyfekete leplét mossa
körtáncos tavaszvarázslat
szívpompás balzsam
gyógyír
menedék
nézem a folyót
míg alkonyatba simulnak
engedelmes ágak
s
az
est
a
halkuló vízmederre ráborulni kész
.

2014. április 23., szerda

Orgona

Homály és pára
keretbe zárva
elmosódó képek
ablakomhoz
közel
ha
lépek
köszönt a hajnal
bomló
lila
áhítat
korlátaimon áthajló
orgona
hullámzó
tajték
réseken
egekig felemelt falakon
áthatol
ringatózó nehéz fürtök
szinte arcomig repültök
csak
egy
ablak
vékony ráma
máris nyílik
újra tárva
kezemre halkan hulló szirmok
vágyszőttese
színvarázsa
hajnalom  részegítő mámor
illattól terhes tavaszvilágban
sötétlő
 orgona zápor.

2014. április 21., hétfő

Húsvéti csendben

Áldom a csendet
míg
fátyol takarja
csenddé szelídült útjaimat
hajnali
derengésben
idézném
csillagfénnyel mosdatott arcod

képzelem

kalácsot ringatsz
forrót
kezedben
orromhoz ér az illat


felfedni veszített titkainkat
már nem tudom


összezárultak az évek
koppanó léptekkel
iramodók

ma újra
végig gondolom
hogyan is volt
hogyan is szólt
az
ünnep


összekulcsolt kezünkbe szorul
az emlék
kalácsszagú üzenete


anyám
Te
vagy nekem
e
szép ünnepi rendben
a
tükör

foszló kalácsod mazsoláit
nem lelem
múltunk lapjai peregnek

ibolyás
tekinteted
újra megszületett

nézem az égi jeleket
áldom csendmorzsáim hajnali varázsát
s
friss remegéssel
hozzám súrlódó életleheleted.








2014. április 20., vasárnap

Áldott feltámadást!

Vers melyet nem elég egyszer meghallgatni.

2014. április 3., csütörtök

A nap kérdése

Mér sütte ki nap? -kérdezte Simon.
Reggel van- válaszolt anya.

Kakaó, köszönni Mama, mese...

2014. április 1., kedd

Múló március



Végig barangoltam ma a kerten
csodáltam
szép tavasz szerelmem
titkait
virágkehelyben
elfáradt méhek
alkonyat
ég
nekem
idéztek
eltűntnek hitt régi hangokat

engem ringatnak
fehérben
narancsban
püspöklilában
mutatják karcsú égbe lengedező habfehér ágban
hogy élni jó
élni
meglesett jelekkel nyugovóra térni
aztán
ha majd
felébredek éjjel
engem ringatnak bársonyos mesékkel


búcsúzó március
életpalettámon
ezer színt kavarsz
friss bimbózöldek
pattanó fehérek
cseresznyeágra rátapadó kékek
fölém hajoltok édes nyers illatok

burokból kibukó szívpatakok
mossák
földporos kezem
s
káprázatéhes
idő karcolta
nappozsgás arcomat...