Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2015. április 25., szombat

Zirc - arborétum



Valami csoda folytán végre jó képeket készített kis masinám...

2015. április 24., péntek

Mindig ugyanaz és mindig más...

A hajnalok szerelmese vagyok.


 
Beszól az ablakon
itt vagyok
tört tükrös cserépen
sugara
itt
ragyog
fénytápszer
élelem
jól lakott szívvel
hullámát nézhetem
s
képzelem
enyém marad
végtelen
hajó remeg
dohog
régi dalt dúdolok

egyszer
megszerethetnél
vízparton
ég
alján
tűzszárnyas angyalok
sóváran suttogom
itt vagyok
még itt vagyok
part
fák
fehéren
keringő szirmok
lilába boruló orgona
füzek
friss rügy fakadás
billegő
remegő
hajnal

hajó dohog
ablak üvege pattan
egyszeri szerelmes tavaszom
rám talál
ezernyi
életvarázsos
alakban.





2015. április 21., kedd

Megunhatatlan tavasz...






2015. április 6., hétfő

Húsvét



2015. április 2., csütörtök

Irodalmi díj

A 20 éves Poly-Art Alapítvány: Öröm -- boldogság -- ünnep címmel kiírt irodalmi pályázatának 2015. április elsején Érden, a Csuka Zoltán könyvtárban megtartott eredményhirdetésén vehettem át Karsch Manfred festőművész REGGEL című olajfestményét. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a beérkezett pályaművek közül az ÉBREDÉS című versem nyerte el a művész úr tetszését .


ÉBREDÉS

Sötét van még
vékony ecsettel
von csíkot a hajnal
lassan
halványan
grafit
majd
rózsa pírja
egemen
már az éjt lazítja

sötét van még
szétszórt pigment morzsák
tapadnak össze
létjelző parányi fényjelekben
hömpölygő
mély medrű folyam villan

sötét van még
sűrű csendben
halk torkú madár sóhaja rebben

és
folyik szét a festék

égi festők titkait kileső friss szelek
mélán terpeszkedő
felhőket
festenek

tűnik az éj
 tömzsi fekete fák
mély álmuktól
lassan megválnak
átsugárzik águk között
a
pír
rügyeket maszatoló óriás radír

tükrös
Dunámra
hajló gallyak türelmetlenül
új színt kavarnak

a
nap
valahol még várat magára
szelíd szürkeség omlik a tájra

mégis

meglódul minden hirtelen
megremeg a lég fémesen
éles kések szabdalják a bársony kupolát
percenként teremtve új csodát

folyónk márványos tükre vad képeket kanyarít
hullámtaréjok
ringatnak
korhadt
szétázott
rönköket
sodró vízfolyam
titkos hírekkel
messzi part felé rohan

égbe nyúlnak
égve a parti fák

hallhatatlan
légi muzsikát
keringet a szél

boldog
bolondos
fütty
szavak

szívembe mosnak új tavaszt
nyersen
kérlelhetetlenül
támadó
vágy

nem fojthatja el
semmi
nem állíthatja meg semmiféle gát
e
pazar színekből komponált
gyönyörrel ébredő
parázsos
életorgiát.