Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2014. november 16., vasárnap

Érdi Irka verspályázat



Alábbi versemmel az ÉRDI IRKA verspályázaton első helyezést értem el:

MEGBOCSÁTOK

Megbocsátom a fakóvá szürkült hajnalt
mikor sejted már nem lázad
könnymázas
sáros utakon
osonok
álmomban utánad
megbocsátom szavaid terhét

felkarcolt
rózsatüskés buggyanás
vérszirmos sóhaj
parttalan kínban született
életárulás

megbocsátom árnyaid esti érkezését
szívet vakító fényed
látomás

lehajolok
megvénülve
keresek
vízcseppnyi tükröket
összeraknám újra balgán
sorsunk mit ezerszer szétszedett

megbocsátom szerelmed tüzét
epekedő
emésztő
lángod
vállamra sebet égető kínoknak hegét
tudom
csókom
lelkedbe fúródó nyílhegyét
magadban te is megbocsátod

elfeledek minden
vágykarélyos
tébolyult szivárványt

értem
szétterülő csended kínját
szorongató
földporos nappalok
sóvár üzenetét

elmorzsolt  könnycseppjeimben nincsen átok
időtlen szerelmed áldott hevéért
létszomjunk pusztájában újra
megbocsátok.

2014. november 1., szombat

Anyámnak





Csak egy nap

egy
délután
árnyak feszülnek már
öreg
lombfosztott cseresznyefán

talán egy perc
hogy
homlokod
s
kéklő szemed
még felragyog
mázas bögrében friss tea
anyám
méz színű itala

csak egy perc
egy pillanat

leülni
még a fák alatt
kezedet
fogni
hallgatag
látod
most
is csak könny fakad

bocsánat


csupán
egyetlen szó
meg nem kapott útravaló.