Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. augusztus 24., szerda

Ötkarikás...

Újabb hódolói a japán fonásnak, azaz a kumihimonak.
Kicsik, nagyok mind beleszerettek a gyermektáborban.
Ötkarikás - az olimpia jegyében.

Sokfélék vagyunk...

2016. augusztus 20., szombat

Pillanat

Bíbor a nap
fényfoltokat vet a Dunára
fodros vízen hajó suhan
karikák
hullámok
csendtörők
hisszük mindez már örök

a
pillanat
velem marad
libben a lepkevirág
surrogó
sodró hangokkal ébred a világ
harmat és pára
fölöttük
tüzes korong éltető ragyogása
újra csend
helyreáll a rend
ketten maradunk
párnám meggyűrődött ránca simul
a
lélek
idomul
s
a
test
elűzi a talmi vágyakat
szikrázva szépül a reggeli táj
toronymagasra nyújtózó fák alatt
szél kergeti szét az álmokat.

2016. augusztus 18., csütörtök

MA

Az
éjszaka elunta a holdat
nyirkos hajnali illatokat oldhat a nap
párás tó felett vergődő sugarak
kicsit még csendben
kicsit még halkan
figyelem hogyan peregnek
hullanak
a
cseppek

csalóka
percek
lassul a nyári lüktetés
nyílik a rés
mosolygósan mintha mindegy is volna
beperdül zizegve az első sárga falevél
szelíd hitető szerelemmel
készül az ősz
csontjaid közé borzongást lehel

gyáva vagy
tépd szét pókháló láncodat
ne várj
tiéd
a
pillanat
holnap talán nyirkos köd ölel
ma még bőrödet perzselheti a nyár
utolsó
szívpecsétet ejtő hevével támadó napsugár.

MA

Az
éjszaka elunta a holdat
nyirkos hajnali illatokat oldhat a nap
párás tó felett vergődő sugarak
kicsit még csendben
kicsit még halkan
figyelem hogyan peregnek
hullanak
a
cseppek

csalóka
percek
lassul a nyári lüktetés
nyílik a rés
mosolygósan mintha mindegy is volna
beperdül zizegve az első sárga falevél
szelíd hitető szerelemmel
készül az ősz
csontjaid közé borzongást lehel

gyáva vagy
tépd szét pókháló láncodat
ne várj
tiéd
a
pillanat
holnap talán nyirkos köd ölel
ma még bőrödet perzselheti a nyár
utolsó
szívpecsétet ejtő hevével támadó napsugár.

2016. augusztus 14., vasárnap

Tüzek és vizek... létfolytatóink.

 
 


Hárman- hol együtt, hol párban, hol egyedül.
A szív kiderül és megpezsdül az élet (de még mennyire), szépek, épek, kedvesek, bolondozók, és duzzogó(k).
Folyik a játék - hidegben ég a kályhában a tűz, naná, hogy tábortűz, aztán hajós, viháncolós, ölelős, kertes, minden perce kedves.
Játékok - királyok, hajósok, boszorkányok, ezernyi szerep, sziporka, kert, medence, babák, locsolókanna, portörlés, mindenhol felborult tárgyak, napágyból lesznek hajók, vagy várak.
Idilli képek.
Élnek, nevetve adnak és kérnek.
Mesék, dalok, versek.
Arcok, hangok, mozdulatok - mindegyikben benne vagyok és benne vannak azok, akiktől származhatok.
Gének - parádés képlet apák, anyák keverednek, néha megverekednek, mert élet, holnap és remény a három tünemény, a szelíd, a bolondozós, s a makacs sziporkázó elme.
Nevetés és sírás - itt hagyott játék és morzsahegyek, babák, könyvek, autók, rajzok, cerkák, papírfecnik, gyöngyök - álom, éjszakai népvándorlás, zsongás helyett magányos csendre ébredek...
Kedvembe búcsúzó szavak festenek újabb színeket - titkos ölelések,
életszerelmes napok, nélkületek más semmi sem vagyok.

Létfolytatóink -köszönet értük és hála!