Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2016. október 30., vasárnap

Ébredés után...


Minden reggel egyedül úgy ébredek fel
bámulom a fenti csodákat
ahogy
a
koromsötétbe
halványabb színek hasítanak
nap kél
vége lassan az éjszínű hosszú magánynak

narancsok
kékek
szürkék
lepik el az éji vidéket

a
csend megtörik
lassan
dohogva
hajó közeledik

szívem lágyul
hálával telik
arcokat satírozok szépre
életet csuda színes regényre
grafitom hegye papírlapra tapad
hallgatom
hogyan
suhan
valahol messze
feléd vagy tőled el egy korai vonat
idegen kerekek zakatolnak
darabokra szakadozik az emlék
mert
maradnék
és
mégis
mennék
mert
maradok de mennem kellene
érveket sorakoztatok érte és ellene
és
most az égi fénybe csöpp vörös vegyül
hozzád könyörgök álmoktól ittas hajnalon
ne hagyj egyedül
arcomat mosdassák friss hajnali fények
szorosan ölelő szeretőm maradjon a vágy
érezzem a hajnali parázna játék
bőrömhöz ütődő
lüktető ritmusát.

2016. október 27., csütörtök

Őszi szép...











2016. október 14., péntek

Itt és ott...









Itt
korai
vacogós már az ébredezés
kormoránok szállnak mélyben feketén a víz felett
döngő-dongó legyek keresnek repedéseket
fák hullatnak véreres leveleket
 rőt avarunkat lassuló léptek tapossák
csapatostól cikázó madarak
 bontják a megszürkült eget

őszünk még bőkezűen ontja aranyát
koppanó diót kutyánk össze-vissza rág
nézem
soká
e
szűkülő világ széltét
és
hosszát

de
szemem sarkában az óceán fénye meg-megremeg
könnyeket csaló homokdűnék szele simítja sóvárgó idegeimet

álmodtam talán
hogy
ott
hullámokkal ringatott napok
sugarakkal selymesített délutánok
hosszúra nyúló zamatos alkonyatok
szerettek
türelmesen dúdolva az élet minden szép üzenetét

szájpadlásomon bizsergő titkos gyümölcsök buggyanó levében megtapadt a nyár
tobzódó virágos illatár
hangok
és
színek
oly
édesek

hatalmasan fölém tornyosuló  hűsítő kék hullámok hegye
bőrömet karcoló sivatag tüzes lehelete
perzselő pecsét
eljegyezte újult örömmel szívemet
a
lét.

2016. október 3., hétfő

Templomünnep.







2016. október 1., szombat

NEM









Ungot-berket bejártam az elmúlt héten.
Megannyi szépség Tiszától Dunáig. (Jelen képek a Szigetközből valók...)
Alföldi síkságtól a Szigetköz rejtett zugaiig.
Nekem ez a tenyérnyi ország a hazám.
Emlékeim csodás tárháza.
Megérint és felemel, völgyek és hegyek közé szorított csodák világa.
Remélem megmarad szépségek kicsiny és biztonságos tárházának.
Otthonunk nem lehet az egész nagyvilág, valahol van egy parányi pont a léttérképen...
Nekem itt!
Ahogy a költő mondta:


"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom
".