Leszállópálya...

 

Leszállópálya a szív

májusi csendben 

titkos utakra hív

szirmok

hangok és selymek

sziromerdőben feleselnek

lesz még súgja az egyik

a

másik szomorú 

lehulló bánat

szorító fájdalom

csapdás csendben

sóvárgó 

régi és új

borzongató vágyak.

 

Nem ereszt

fogva tart a perc

zsongó

zizegő

réten

álmodó bogárka

 megpihen az édes ölelésben

margaréta virágra dermed

 pille kering

a

nap

arany szövettel készül a mára

tűbe fűzött fényfonál minden

sugárnyaláb ma

 

fekete madár köröz

magasba felcsap a szárnya.

Ringat a lét

óvóan segít

hárítja a kétség

kegyetlen

tőrdöféseit

hogy 

elfut a tavasz nélküled

hogy többé soha

nem leszel 

szerelmem édes otthona

s

én

sem

leszek

oltalmas menedék

neked.

 

Leszállópálya a szív

sejtek

szemek

kuszálódott fáradt idegek

létlenyomatban

megőrzik a legszebb éveket

 

pompában fuldokló

május mezőn fűszál regiment 

és

virágrengeteg

arcod egészen közel

 fölöttem lebeg

érintésed szorít

ma sem enged el

s

hiába tiltakozom

bőröd

hajszálad

ujjbegyed

belém vackolódtak

elképzelem

tavaszízű ölelésedet.