Ébredés után...

Minden reggel egyedül úgy ébredek fel

bámulom a fenti csodákat

ahogy

a

koromsötétbe

halványabb színek hasítanak

nap kél
vége lassan az éjszínű hosszú magánynak

narancsok

kékek

szürkék

lepik el az éji vidéket

a
csend megtörik

lassan

dohogva

hajó közeledik

szívem lágyul
hálával telik

arcokat satírozok szépre

életet csuda színes regényre

grafitom hegye papírlapra tapad

hallgatom

hogyan

suhan

valahol messze

feléd vagy tőled el egy korai vonat

idegen kerekek zakatolnak

darabokra szakadozik az emlék

mert

maradnék

és

mégis

mennék

mert
maradok de mennem kellene

érveket sorakoztatok érte és ellene

és

most az égi fénybe csöpp vörös vegyül

hozzád könyörgök álmoktól ittas hajnalon
ne hagyj egyedül

arcomat mosdassák friss hajnali fények

szorosan ölelő szeretőm maradjon a vágy

érezzem a hajnali parázna játék
bőrömhöz ütődő
lüktető ritmusát.